„Nézz fel a csillagokra, és ne a lábadat bámuld. Légy kíváncsi!” – biztatott a XIV. nyári paralimpiai játékok múlt heti megnyitóján, hanggenerátorán keresztül a világ leghíresebb élő elméleti fizikusa, a motoros neuronbetegsége miatt évtizedek óta kerekes székhez kötött brit Stephen Hawking. A hagyományos olimpia egy hónappal korábbi megnyitójához hasonló látványosság fogadta a nézőket és a paralimpiai sportolókat, s a hangsúly az ember teljesítőképességén és a tudomány varázslatos világán volt, a newtoni gravitációelmélettől a legfrissebb eredményig, az isteni részecske, a Higgs-bozon felfedezéséig.
A londoni paralimpián minden eddiginél több, 164 ország legalább 4200 versenyzője indult – Magyarország 33 fővel vesz részt, közülük lapzártánkig Sors Tamás pillangóúszásban, Pálos Péter pedig asztaliteniszben szerzett aranyérmet –, és a 11 nap alatt rendelkezésre álló 2,5 millió belépőjegy csaknem mindegyikét eladták. Míg az augusztus 12-én zárult „hagyományos” nyári olimpián szigorúan tilos volt a hivatalos támogatókon kívüli szponzorok jelenléte, most – a rendezőknek, illetve az 1989-ben alakult, bonni székhelyű Nemzetközi Paralimpiai Bizottságnak fontos bevételt hozva – megjelentek a nagy céges hirdetők, mint a Powerade sportitalgyártó, a BT telekommunikációs cég vagy a Sainsbury szupermarketlánc.
A megnyitón Sebastian Coe, a londoni olimpia szervezőbizottságának elnöke nem véletlenül köszöntötte úgy az eseményt, hogy az hazatért. A fogyatékosok világjátékának alapjait ugyanis 1948-ban a nácik elől Nagy-Britanniába menekült német idegsebész-professzor, Sir Ludwig Guttmann rakta le (róla lásd Nyakas professzor című cikkünket). Az akkori londoni olimpia megnyitójára időzítve az általa irányított, a közeli Aylesburyben található Stoke Mandeville Kórházban tolószékbe kényszerült 16 háborús veterán betegével íjászversenyt rendezett. A kezdeményezés sikeres volt, évente, egyre több résztvevővel szervezték meg az eseményt, amin 1952-ben már holland veteránok is megjelentek. Nemzetközi rangra 1960-ban, Rómában emelkedtek a nyári paralimpiai játékok – az elnevezést eleinte az alsó végtagok bénulását jelentő paraplégia szóból, később a parallel (párhuzamos) kifejezésből eredeztették –, amikor 23 ország 400 versenyzője a hagyományos olimpia után mérte össze az erejét. A két esemény helyszíne Los Angeles (1984) óta esik újra egybe – 1968-ban például Izraelben, 1980-ban Hollandiában tartották, mert Mexikóváros, illetve Moszkva nem vállalta –, s 1976-tól rendeznek téli verziót is.
A nyári játékokon 1976-ig csak kerekes székesek indulhattak, de idővel kialakult az a hat osztály, amelybe a paralimpikonokat sorolják: a központi idegrendszeri, a végtag-, a látás- és a gerincsérültek, a szellemi fogyatékosok, valamint az egyéb kategóriába tartozók, például a törpe növésűek (HVG, 2008. szeptember 20.). A besorolást orvosok végzik, részben a játékok előtt, részben a paralimpia alatt. Ez utóbbira főleg vitatott esetekben kerül sor, Londonban például nyolcvan szakember vizsgálja a sportolókat. Ez azért fontos, hogy az egyes versenyzőket a megfelelő fogyatékossági kategóriában indítsák, így egyikük se élvezzen tisztességtelen előnyt, ezért van például a 100 méteres síkfutásban 12 döntő a nők és 13 a férfiak számára.
Előfordul, hogy a rendszert megpróbálják kijátszani. A legnagyobb botrány 2000-ben Sydneyben tört ki, amikor az aranyérmes spanyol kosárlabdacsapatról kiderült: tagjainak többsége csak színlelte a szellemi fogyatékosságot. Őket megfosztották a címüktől, és a szellemi fogyatékosok csak most, Londonban térhettek vissza, miután biztosabb módszereket dolgoztak ki a legfeljebb 75-ös IQ-szint megállapítására.
A fogyatékosok fizikai sajátosságai miatt egyfajta technológiai verseny is folyik. A példa a térdtől lefelé amputált dél-afrikai futó, Oscar Pistorius által használt szénszálas protézis, amely 20 ezer dollárba is kerülhet, de nem olcsó az a művégtag sem, amelyet a brit diszkoszvető, Derek Derenalagi kapott, aki mindkét lábát elveszítette 2007-ben Afganisztánban, és már majdnem a hullazsákba tették, amikor észrevették, hogy még van pulzusa. Nem csoda, hogy a világon a legtöbb aknarobbanás miatt amputált lábú sérültet számláló, de szegény Kambodzsa egyetlen protézises futót tudott csak indítani Londonban, s hogy a sok mozgást igénylő kerekes székes sportágakban és a speciális kerékpárokat felsorakoztató versenyeken kizárólag a könnyű, de erős eszközöket megfizetni képeseknek van esélyük.
Az erőviszonyokat jelzi az is, hogy a Londonba a legtöbb paraolimpikont küldő 25 ország közül 19 a fejlett ipari államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagja. Négy azon kívüli gazdasági hatalom (Brazília, Dél-Afrika, Kína, Oroszország), kettő pedig (a férfi ülőröplabdában a sportágnak az Irak elleni háború veteránjai körében élvezett népszerűsége miatt szinte verhetetlen Irán, illetve Ukrajna) hagyományosan sokat fordít a fogyatékosok sportjára.
NAGY GÁBOR
