A Magyar Honvédség szállító helikopter-flottájának elöregedése évek óta téma, de a metrókhoz, buszokhoz és megannyi cserére érett eszközhöz hasonlóan, ezekkel sem sikerült semmit kezdeni. A jelenleg rendszeresített két orosz típus, a Mil Mi-8 és annak modernizált, erősebb hajtóművekkel felszerelt verziója, a Mil Mi-17 több évtizedes konstrukciók, de megbízható és kipróbált típusok. Nem véletlen, hogy több mint 17 000 példány repül világszerte belőlük. A magyar haderő több változatát is üzemeltette, illetve üzemelteti a mai napig a NATO-ban csak Hip kódnéven emlegetett típusnak.

A még röpképes példányok száma nem publikus, de lerepülhető óráik száma rohamosan fogy, a megmaradt Mi-8-asok a jelenlegi tempóban 2014-re végzik be, a Mi-17-esek pedig nagyjavítás és alapos modernizáció után is csak maximum 7-8 évig repülhetnek. Új típus rendszeresítése két-három évet igényel, így beszerzésüket záros határidőn belül meg kell kezdeni.

Az Egyesült Államok által "ingyen" felajánlott Bell UH-1N „Huey” helikopterek beszerzése elbukott. Ennek oka valószínűleg a kb. 80 milliárdra rúgó járulékos költségekben és a típus elavultságában keresendő. A Vietnamot is látott típus nekünk felajánlott, két turbinás példányait a 70-es években gyártották és korábban a tengerészgyalogság használta őket. Meggondolni magunkat már nem nagyon tudjuk, más országok időközben jelezték igényüket a Huey-kre.

Honvédek gyakorlaton, mögöttük Mi-24-es. Most már a földön is marad.

MTI

Még katasztrofálisabb a helyzet a harci helikopterekkel. Az utolsó kettő levegőbe emelhető Mi-24 „Hind” üzemidő-engedélye december 31-én lejárt, így az egykoron szebb napokat megélt harci helikopter zászlóalj egy időre gép nélkül marad. Időről időre felmerült, hogy a hadrendből kivont MiG-29-esekből teremthetnénk elő a harci helikopterekre szükséges összeg egy részét, és hogy Moszkva a vadászgépekért cserébe felújítaná az elöregedett Mi-24-eseket. Azonban konkrétumot erről a tervről azóta sem hallottunk. A dologhoz tartozik az is, hogy az alkatrészellátás hiányossága miatt szétkannibalizált, reptér sarkában szétrozsdásodott vadászgépek valószínűleg nem túl kapósak. A költségvetési viszonyok javulásával pedig nem számolhat a honvédelmi tárca, így abból kell gazdálkodnunk, amink van.

Két legenda

A honvédelem mozgásterét az üres bukszán kívül számos egyéb körülmény is korlátozza. Például a NATO-elvárások, bizonyos helikopteres képességek megtartásának szükségessége, katasztrófavédelmi, missziós igények kielégítése. Alapvető hiba volt 2000-es évek elején még rendesen betartott, rendszeres és előre kidolgozott nagyjavítási tervet sutba dobni, ahogyan az is, hogy a beszerzéssel egészen az utolsó (utáni) pillanatig vártunk.

Mi-171: ugyanaz, korszerűbb kivitelben

AFP / JHphoto

Több szempontból is fontos döntéseket kell most meghoznia az illetékeseknek. Az orosz gépek üzemeltetésében több évtizedes tapasztalatot halmozott fel a honvédség, amit egy új típus rendszeresítése esetén korlátozottan, vagy semennyire sem használhatnak tovább. A szovjet technikáról nyugati típusokra való átállás ellen komoly érv az üzemeltetési kultúra különbségei, vagy a karbantartó állomány átképzésének nehézségei, így a döntéshozók számára potenciális jelölt lehet szállítógépre a Hip legkorszerűbb verziója, a Mi-171. Ennek felfegyverzett változata is létezik, ami – igaz, hogy képességvesztéssel járó - áthidaló megoldás lehet a harci helikopterek hiányára is.

Csakhogy NATO-tagként elvárás egy nyugati típus rendszeresítése, így új orosz gépek rendszeresítése igencsak valószínűtlennek és célszerűtlennek tűnik. Különösen annak fényében, hogy az orosz állam katonai stratégiájában ismételten komoly veszélyforrásként jelöli meg a NATO-t, és annak keleti terjeszkedését. Fontos körülmény lehet azonban az is, hogy január elején felreppent a hír, a paksi atomerőmű bővítéséről szóló tárgyalásokon szóba kerülhetnek haditechnikai aspektusok is, sőt az orosz nyomásgyakorlás sem kizárható, ám összességében újabb orosz gépek rendszeresítése jó eséllyel kizárható.

A nyugati kínálatból több gép is alkalmas a feladatra, ha a kormány úgy dönt, hogy meglépi a fegyvernem nyugatiasítását, amit ugyan lehet halasztani, de összességében jobb lenne túlesni rajta. A méretek, a képesség és a felfegyverezhetőség alapján a Sikorsky UH-60 Black Hawk verziói kiválóan alkalmasak lennének. A Huey-hoz hasonlóan ikonikus helikopternek szintén léteznek felfegyverezhető exportverziói is: az izraeli Elbittel közösen Kolumbiának fejlesztett AH-60L Arpia, illetve az ausztrál tenderre kifejlesztett AH-60L Battle Hawk. A Black Hawk Sokat látott, a Hiphez hasonlóan megbízható, bár annál jóval kevésbé igénytelen, bejáratott típus. Az ára azonban nagyjából a kétszerese a Mi-171-esek 10-12 millió dolláros egységenkénti árának.

Magyar katonák Black Hawk helikopterek leszállását koordinálják Afganisztánban.

MTI / Koszticsák Szilárd

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kormány az időhiány miatt próbálja elkerülni a valószínűleg hosszúra nyúló tendereztetést, így várhatóan inkább a kormányközi megállapodások felé fog hajlani. A Sikorsky-gyár ajánlata mögött hivatalosan nincs jelen az Egyesült Államok kormánya.

Olasz gép, sok kérdőjellel

Ott van viszont az brit-olasz vegyeskonszern, az AgustaWestland, amely az olasz kormány támogatását élvezi. Az olaszok az AW139-es, főként kutató-mentő és könnyű-közepes szállítási célokra kifejlesztett helikopter katonai verziójával ajánlkoznak. A befutónak jelenleg ez tűnik, különösen a Magyar Közlöny 2012. december 17-i számában is közzétett 149/2012. (XII. 17.) számú miniszterelnöki határozat alapján, amely felhatalmazza az illetékeseket az Olasz Köztársaság kormányával folytatandó katonai és haditechnikai együttműködésre. Mélyreható következtetéseket nem érdemes ebből levonni, hiszen a Medinára telepítendő 3D radart is Olaszországtól fogjuk beszerezni, így ez nem feltétlenül jelenti az elköteleződést a taljánok felé. Viszont a lehetséges helikoptervásárlást erősíti Hende Csaba miniszter is, aki szintén beszélt az olaszokkal való tárgyalásról.

Az AgustaWestland ajánlata nem feltétlenül a legjobb megoldás. Az AW139-es alapvetően civil célokra fejlesztett helikopter, amely a Hipeknél és a Black Hawkoknál is jelentősen kisebb, terhelhetősége csekélyebb, bár azoknál jobb manőverező képességű, fürgébb gép. A polgári célokra tervezettség miatt számos hiányossága is van. Ráadásul a megbízhatósága is kérdéses. 2002 óta összesen 12 példány veszett oda vagy sérült meg komolyan különböző műszaki gondok miatt, összesen 14 halálos áldozattal. Ez igen rossz arány a típus repült óráihoz képest.

AgustaWestland AW139: nem katonai gépnek tervezték.

AFP / Iliya Pitalev

Az AW139 felfegyverzett verzióját ugyan a cég beígérte, ám ez gyakorlatilag csak papíron-prototípusként létezik és még a gyártó-tervező olaszok is csak a fegyvertelen változatot alkalmazzák. A harcképes verzió fegyvertartó konzoljai a többi funkció ellátását is akadályozzák, arról nem is beszélve, hogy az eszköz éppen kis súlya és mérete miatt valószínűleg alkalmatlan géppuskáknál komolyabb fegyverek hordozására. Ráadásul a felfegyverzetlen katonai változat ára a Black Hawkéval vetekszik. A gépek mellé beígért Spike-ER páncéltörő rakéta a típushoz rendszeresítésre eddig nem került, így egy támadó fegyverzettel felszerelhető verzióra érkező árajánlat várhatóan még ennél is magasabb lenne.

Megint érik a rossz megoldás

Ahogyan az látható, nagy a nyomás a szaktárcán több irányból is. Egyrészt a katasztrófavédelemben is aktívan részt vevő helikopterekre nyilvánvalóan szükség van, ugyanakkor jelen gazdasági helyzetben majdhogynem lehetetlen képességvesztés nélküli típusváltást végrehajtani. A mostani jelek arra mutatnak, hogy a harci helikopter fegyvernem vagy megszűnik jelenlegi formájában, vagy komoly átalakulás vár rá.

Honvédségi helikopter segédkezik az árvízi védelemben. A helikopterek hiánya nem csak katonai probléma.

Stiller Ákos

Valószínű, hogy felfegyverzett szállítókkal igyekeznek majd pótolni a részben elvesztett képességeket, de egyelőre a szállítási kapacitás megtartása prioritást élvez, és nekünk illene a valóság talaján maradnunk. A Mi-24-esek cseréje is igazán fontos lenne, azonban egy ilyen harci helikopter ára nyilvánvalóan magasabb a közepes szállítókénál is, ami az amúgy is igen szűkös honvédelmi költségvetésbe nem fog beleférni. Apacheokat, Eurocopter Tigereket, Mi-28-asokat, vagy akárcsak újabb Hindokat lehet a magyar légtérbe vizionálni, ennek azonban egyelőre nincsen gazdasági realitása.

Ahhoz, hogy igényeinknek megfelelő, korszerű típusok kerüljenek rendszerbe, a szakma mélyebb bevonását, hosszú távú igényfelmérést és terveket igényelne. Mégis nagyon valószerű, hogy - ahogyan a rendszerváltás óta lecserélt haditechnikai beszerzések esetében annyiszor - most is politikai döntés születik szakmai helyett, vagy a filléreskedés csapdájába esik a szaktárca. Pedig sokszor az olcsóbb a drágább, legalábbis hosszú távon egészen biztosan.