David Attenborough kedden jelentette ki, hogy „vége a természetes szelekciónak”. A természetfilm-sorozatai nyomán Magyarországon is ismert brit tudós a Radio Timesnak adott interjúban azt mondta, „az evolúciót kulturális szintre terelte az emberiség”. Meghökkentő állítását azzal magyarázza, hogy az orvostudomány már a csecsemők 95-99 százalékát életben tudja tartani, így megkerültük a Darwin által megfogalmazott természetes kiválasztódás törvényét.

„A természetes szelekció megállítása nem olyan fontos és nyomasztó probléma, mint amilyennek a hangzik – ugyanis evolúciós folyamataink kulturális szinten folynak tovább. Az emberek nagy kulturális örökséggel rendelkeznek” – mondta Attenborough, aki szerint a felhalmozott tudásunkat könyvek által tudjuk továbbörökíteni, így a kulturális evolúció rendkívüli gyorsasággal halad.

AFP / Adrian Dennis

Úgy tűnik, Attenborough kijelentése nagy felháborodást keltett egyes biológusok körében, és a héten már több bíráló cikk jelent meg a témában. „Az emberiség a több mint három milliárd éves evolúció következménye, ahogy minden más faj a földön, véletlen változásokon, a természetes szelekción keresztül jött létre, és fejlődött ki a csimpánz és az ember közös őséből. Nem valószínű, hogy ez a fejlődés épp most szakad meg” – reagált Attenborough kijelentésére Tom Chivers, a brit Telegraph.uk egyik tudományos újságírója kedden megjelent cikkében.

Nem leszünk okosabbak

Chivers által idézet genetikus, Adam Rutherford szerint a természetes kiválasztódás hatása valóban radikálisan megváltozott, ugyanis az orvostudomány és az új technológiák segítségével szinte bármelyik újszülött életben tartható. Azonban az evolúció nem csak a csecsemőhalandóságról szól, hanem annál egy jóval összetettebb folyamat. Tény, hogy bizonyos „evolúciós elvárások” csökkentek, például az, hogy a gyermek tüdeje teljes mértékben kifejlődjön, mire megszületik, ugyanis a lélegeztetőgépek segítségével már a fejletlen tüdejű újszülöttek is életben maradhatnak. Azonban ez alapján arra nem adható válasz, hogy tart-e még az emberiség fejlődése, ugyanis a genetikus szerint túl kis idő telt még el a technológiák ilyen mértékű fejlődése óta.

Miközben a vírusok, a baktériumok és a növények evolúcióját rövid idő alatt is megfigyelhetjük, addig az emberi generációk fennmaradása sokkal hosszabb. „Még a legtöbb ideig élő ember is legfeljebb a dédunokáját ismerheti meg, a csimpánzzal közös őseinkhez nagyjából 250 ezer nagyszülőn keresztül kellene visszamenni” – magyarázza Chivers.

Chivers hozzáteszi, hogy az emberiség fejlődése egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyre intelligensebb emberek születnek majd, hiszen például a számítógépes technológiának köszönhetően lehet, hogy nem lesz szűksége a jövő emberének a jelenlegihez hasonló nagy kapacitású agyra. A természetes szelekció következtében elképzelhető, hogy a jövőben olyan emberek fognak születni, akiknek fejletlenebb vagy másképpen lesz fejlett az agyuk, mint a miénk.

Nemhogy lassul, gyorsul

Ugyanakkor számos tény igazolja, hogy az emberi evolúció nagymértékben felgyorsult az utóbbi tízezer évben. Mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt, amikor az embereket elkezdtek tejtermelő állatokat tartani – marhát, kecskét – olyan mutáció jött létre, amely egyeseket toleránssá tett a tejben található laktózzal szemben. Azoknál a népeknél azonban, amelyek nem kezdték el tenyészteni ezeket az állatokat – főként ázsiaiakról illetve afrikaiakról van szó –, sokkal gyakoribb, hogy valaki nem tudja megemészteni a laktózt.

Egy kísérlet, amelyet a kilencvenes években végeztek el az indiai „Arya Vaishya” kaszton belül, szintén bizonyíthatja evolúció felgyorsulását. A közösség tagjainak beadtak egy orvosi érzéstelenítőt, amelynek hatására a legtöbben öt órán keresztül ájultak voltak, azonban a kaszt egy része végig ébren maradt. Ezt követően mutatták ki egy genetikai vizsgálat segítségével, hogy azoknak az embereknek, akik nem veszítették el az eszméletüket, „mutálódott” az egyik génje évezredekkel ezelőtt, amely immunissá tette őket az érzéstelenítőre.

Szerényebb fogsor

„Nincs olyan faj a földön, amelynek létét nem befolyásolják a természeti erői” – írja Ian Rickard biológus kedden megjelent cikkében, szintén Attenborough kijelentését cáfolva. Mint írja, éppen múlt vasárnap vett részt egy angol tudományos fesztiválon, ahol egyike volt annak a négy evolúciós elméletekkel foglalkozó tudósnak, akik a legutóbbi kutatásukat éppen abban a témában végezték, hogy „fejlődik-e még az ember”, és mind a négyen arra jutottak, hogy „igen”.

AFP / Roger Viollet

Rickard szerint abban igaza van Attenboroughnak, hogy a természetes szelekció alapfeltétele, hogy az egyedek különbözzenek egymástól és, hogy bizonyos élőlények jobban érvényesüljenek, mint mások. Tehát a túlélési esélyek megnövekedése az utóbbi évtizedekben, illetve évszázadokban nagymértékben csökkenti a természetes kiválasztódás hatását a populációban. Ugyanakkor hiába érheti el bárki ugyanazt a magas életkort, így is maradnak különbözőségek, eltérő tulajdonságok, amelyek ugyanúgy természetes szelekcióhoz vezetnek.

Egy másik példa, amely igazolja az emberi fizikum folyamatos változását: egy ősi innováció, a főzés elterjedése, aminek segítségével már nincs szükségünk az erős fogakra és állkapocsra, ahhoz, hogy megrágjuk a nyers növényeket. Éppen ezért a természetes szelekció következtében szerényebb fogazatunk alakult ki, mint az emberszabású őseinknek. Amikor pedig a nyugat-afrikai farmerek évezredekkel ezelőtt elkezdték termeszteni a jamgyökeret, a magasra növő, nagylevelű növény ültetvényein olyan környezeti feltételek alakultak ki, amelyek a maláriaszúnyog meghonosodásának kedveztek. Ezért utána olyan egyedek tudtak inkább fennmaradni a térségben, akik immunisak voltak a malária protozórára (egysejtű parazita).

A civilizáció is segíti az evolúciót

Az mindenképpen igaz, hogy az utóbbi évtizedekben, évszázadokban nagymértékben megnőtt a túlélési arány az emberek körében, ami annak köszönhető, hogy megváltoztattuk a környezetünket – fejlődött az infrastruktúra, elterjedt a csatornázás, és egyre hatásosabb az orvosi ellátás. Azonban ezek a változások nem feltétlenül javítják a túlélést, ugyanúgy még mindig működik a természetes szelekció, és vannak olyanok, aki rosszul tolerálják ezeket a környezetváltozásokat.

Emellett hozzá kell tenni, hogy nem csak a hagyományosan nyugati, iparosodott, gazdag társadalmakat kell vizsgálni, hanem az emberi társadalom egyéb részeit is, ugyanis a világ számos pontjain eltérően fejlődik, változik az ember. Rickard szerint az emberiség sokszínűsége nem azt jelenti, hogy az emberiség különböző fajokra fog osztódni, csak annyit jelent, hogy nem lehet kiszámítani milyen változásoknak nézhetünk még elébe. „Nagyon nehéz hosszútávú következetéseket levonni, az viszont valószínű: az emberi és a természeti evolúció soha nem fogja elérni a végpontját” – teszi hozzá Ian Rickard.

Lamarcknak igaza volt?

Az emberiség folyamatos fejlődését támaszthatja alá az „új lamarckizmus” elmélete. Az utóbbi években újra a tudósok érdeklődésének középpontjába került Jean-Baptiste Lamarck még az 1800-es évek elején megfogalmazott teoriája, miszerint az élőlények egyedi életük során szerzett tulajdonságaikat továbbörökíthetik utódaiknak. Mára kimutatták, hogy a DNS-hez kapcsolódó kémiai csoportok mintázata módosul az életünk során, és ezeknek a változásoknak egy része az utódokra is átöröklődik. Az úgynevezett epigenetikus folyamat magyarázhatja az egyes betegségekre megnövekedett fogékonyságot, olyanokra, amelyek a családon belül öröklődnek vagy az életünk során alakulnak ki, ilyen például az allergia vagy a rák.

A folyamatot leginkább az ikerpárok vizsgálatakor lehet megfigyelni: fogantatáskor az egypetéjű ikrek azonos génállománnyal rendelkeznek, azonban már az anyaméhben kialakulhatnak különbségek, és a kor előrehaladtával egyre inkább megváltozik a testvérek DNS-e. Az „epigenetikus folyamat” magyarázhatja azt, hogy életük során változik az egypetéjű ikrek a fogékonysága bizonyos betegségekre.

A génjeinknek alig fele "emberi"

Hasonló jelenség az úgynevezett DNS-paraziták működése: az emberi DNS-ben a tudósok számos, nem emberi eredetű genetikai építőelemet figyeltek meg, amit elsősorban különböző kórokozók és egyéb, a szervezetben élő mikrobák „csempésztek” be a génállományunkba. A genetikai program alapesetben az emberi faj sikerét szolgálja és aszerint fejlődik, a DNS-paraziták által „betoldott” gének azonban nem az ember, hanem az adott mikrobafaj fennmaradását szolgálják. A paraziták közé tartoznak egyes, az AIDS-et okozó HIV-vírushoz hasonló retrovírusok, amelyek képesek bekerülni az ivarsejtekbe. Ezek egy része ma már nem okoz betegséget, csak hagyja, hogy az emberek továbbörökítsék őket. A retrovírusok egy enzim segítségével saját genetikai állományukat, az RNS-t képesek „bemásolni” az emberi DNS-be, így az beépült az emberi genomba.

Ezeknek a genetikai szekvenciáknak az aránya a mai emberi DNS-ben legalább 50 százalékos, vagyis a DNS-ünk legalább fele idegen eredetű génekből áll. Ezeknek a géneknek a fejlődését pedig nemcsak az ember kiválasztódása befolyásolja, mivel azok részben az azokat képező idegen szervezetek evolúciós sikerében érdekeltek.