A Wikileaks kiszivárogtató portálhoz eljuttatott, a tel-avivi amerikai nagykövetség és Washington közötti diplomáciai üzenetek azt mutatják, hogy Ariel Saron már az előtt, hogy a Gázai övezetből egyoldalúan kivonták az izraeli katonákat és a telepeseket, diplomáciai lépéseket is tervezett, sőt palesztin iratok szerint magát a kivonulást is megpróbálta egyeztetni a Palesztin Hatóság vezetőjével.

Egy 2004. novemberi, Chuck Hagel jelenlegi amerikai védelmi miniszterrel és Joe Biden jelenlegi alelnökkel tartott megbeszélésen a volt izraeli miniszterelnök hangsúlyozta, hogy békét akar kötni a palesztinokkal belpolitikai nehézségei, "a hatalmát vesztett baloldal és a kezdeményezését tökéletesen ellenző jobboldal" ellenére.

Saron kifejtette, hogy a Jasszer Arafat palesztin vezető 2004. novemberi halála utáni korszak új lehetőséget teremt a gázai kivonulás palesztinokkal történő koordinálására. Az izraeli politikus biztosította az amerikai vendégeket, hogy ha a kivonulás sikeres lesz, akkor fokozatosan végrehajtja az "útiterv" (a közel-keleti béketerv) szakaszait, ahogy azt az akkor kormányzó George W. Bush amerikai elnök akarta.

Hasonlóképpen nyilatkozott abban az évben decemberben Joseph Liberman amerikai szenátorral tartott találkozóján is, feltételként megjelölve a palesztinok terrorizmus elleni fellépését. "Izrael nem várja el Mahmúd Abbásztól, hogy cionista legyen, de tenni kell a terror ellen" - mondta Saron.

Ekkor az exkormányfő Jeruzsálemben és Ciszjordániában is messzemenő lépéseket tervezett: a nagyobb telepesblokkok megtartására törekedett, de átadta volna Ciszjordánia más részeit, noha leszögezte, hogy hallani sem akar Jeruzsálem megosztásáról és bizonyos arab lakónegyedek (a Templom-hegy, az Olajfák hegye, Dávid városa) feladásáról.

Két héttel később, egy január közepi találkozón Saron Joe Bidennek kijelentette, hogy "ha a palesztinok teljesítik részüket a biztonságot illetően, akkor Izrael és a palesztinok visszatérhetnek az útitervhez. A végső egyezmény eltarthat pár évig, de elérhető."

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet tárgyalási osztályától az al-Dzsazíra katari hírtévéhez 2011-ben kiszivárogtatott iratok szerint Abbász elnökké választása után Saron a Palesztin Hatósággal is megpróbálta egyeztetni a gázai kivonulást. Az egyiptomi Sarm-es-Sejkben, 2005 februárjában megtartott barátságos hangulatú találkozón Saron kijelentette Abbásznak, hogy "eltökélt szándékom a gázai kivonulás, amit koordinálni szeretnék Önnel, különösen annak biztonsági és a vagyonvédelmi vonatkozásait. Erősítenünk kell biztonsági együttműködésünket. Nagy dolgokat szeretnék véghezvinni, de nem tudom elfogadni a terrort."

Június végén, két hónappal a kivonulás előtt az izraeli kormányfő ismét találkozott Jeruzsálemben a palesztin elnökkel, de ezúttal az időközben Gázából Izraelbe lőtt rakéták nyomán jóval kevésbé volt kellemes a légkör.

A palesztin iratok szerint az első negyedórában Saron a terror elleni küzdelem hiányát hangsúlyozta. Abbász "nem teljesítette ígéretét" - mondta -, és nem történt előrelépés sem a foglyok, sem a palesztinok kérte repülőtér, sem az útelzárások ügyében, mindössze munkavállalási engedélyeket sikerült elérniük.

Saron politikai pályafutása mintegy fél évvel a gázai egyoldalú kivonulás után agyvérzése miatt váratlanul megszakadt, és így már soha nem derülhet ki, hogy ténylegesen miként folytatta volna diplomáciai lépéseit a palesztin békefolyamat és Ciszjordánia, az ottani telepesek ügyében.

Egy 2004-es, az amerikai követségről kiszivárgott feljegyzés szerint Saron sem látta előre a jövőt, a kivonulás következményeit: Carl Levin szenátornak például márciusban kifejtette, hogy szerinte a Hamász nem foglalja el Gázát a kivonulás után, hiszen tartanak a szigorú izraeli csapásoktól, amelyeket akkor már nem fékez meg az aggodalom az övezet izraeli telepeseinek biztonságáért. Ez a feltételezése tévesnek bizonyult.