A hétvégén megrendezett romániai elnökválasztás első fordulójáról kérdeztük Balázsi-Pál Előd, kolozsvári szerkesztőt, újságírót. A román demokrácia történetében először fordult elő, hogy két magyar elnökjelölt is indult az elnökválasztáson – mondta a Transindex felelős szerkesztője – nem mintha ez bármit is változtatott volna azon a tényen, hogy a 14 fős mezőnyben egyiküknek sem volt reális esélye. Gyakorlatilag a jelöltek megnevezésének pillanatától tudni lehetett, hogy csak a két nagy párttömb jelöltjei, a baloldali Victor Ponta jelenlegi miniszterelnök, illetve a jobboldali pártszövetség színeiben induló nagyszebeni polgármester, Klaus Johannis juthat a második fordulóba.

A két “nagy” jelölt birkózása mellett mindenki más futottak még kategóriás volt, így csupán zárójelben érdemes említeni a magyar-magyar versenyt, illetve Tariceanu (Reformista Liberális Párt, korábbi miniszterelnök), Udrea (Népi Mozgalom Párt) és Macovei (független, volt igazságügyi miniszter) harcát a harmadik helyért.

Sorban: 98%-os feldolgozottságnál úgy tűnik, a két nagy jelöltnek sikerült elérnie kitűzött célját, mindketten átlépték a hallgatólagosan kitűzött 40 (Ponta), illetve 30 (Johannis) százalékos pszichológiai határt.

A harmadik helyért folyó versenyt Călin Popescu Tăriceanu nyerte, valószínűleg azért, mert az emberek szerették miniszterelnökként – kampány ugyanis most nem nagyon volt. Negyedik lett Elena Udrea, akinek valószínűleg többet ártott, mint használt a jelenlegi államelnök, az utóbbi időkben egyre népszerűtelenebbé váló Traian Băsescu támogatása, míg Monica Macovei erős online és kültéri kampánya ellenére is csak az ötödik helyet tudta megfogni.

A magyar-magyar versenyről: Kelemen Hunor indítása magától értetődő volt. Szilágyi Zsolt indulása pedig ésszerű: mivel az EMNP nem indult az Európai Parlamenti választásokon, a választók egyszerűen elfelejtették volna őket, ha ezt a lehetőséget is kihagyták volna. Magyarországi hátszél nélkül erős kampányra nem futotta, így akár jónak is nevezhető az általa összegyűjtött 53 ezer szavazat. Igaz, az induláshoz eleve 200 ezer támogató aláírásra volt szükség, és valószínűleg lesz néhány kínos pillanat, amíg kimagyarázzák, hogy lesz 200 ezer támogatóból 53 ezer. Kelemen Hunornak – bár az exit pollok 4% körülre taksálták – végül 3,5%-kal kellett beérnie, ez mind arányban, mind abszolút szavazatban valamennyivel kevesebb, mint öt éve volt. Bár az államfőválasztás reális tét nélkülisége miatt nem feltétlenül tekinthető mérvadónak a magyar szavazók szempontjából, az látszik, hogy jelentősen nem változtak a magyar-magyar erőviszonyok: a magyar jelöltekre leadott szavazatok 86,2%-át az RMDSZ jelöltje vitte el, Szilágyinak pedig nincs miért kitennie az ablakba a 13,8%-ot.