A Texas és Mexikó közti határt jelentő Rio Grande folyó sekélyebb részein az embercsempészek szürkülettől hajnalig bocsátják vízre a gumicsónakokat, amelyekben a túlparton új életre vágyók ülnek. Ők gyakran a teljes megtakarításukat kifizetik, és még nyakig el is adósodnak, hogy az átjutással próbálkozhassanak. Akik elérik a túlpartot, rendszerint két csoportra oszlanak: a férfiak megpróbálnak a sok helyen mérges kígyókkal és szúrós bokrokkal nehezített terepen minél messzebb jutni, míg a nők és a gyerekek az első határőrnek megadják magukat. A terepjárókkal, éjjellátó távcsövekkel, hőkeresős kamerákkal felszerelt határőrök mind gyakrabban találkoznak olyan gyerekekkel, akik szülők és más hozzátartozó nélkül vergődtek át.
Az amerikai határvédelmi erőket és a szociális rendszert felkészületlenül érte az egyedül érkező, gondoskodást igénylő kiskorúak hada. Míg az ezredfordulótól 2011-ig évente átlagosan hatezer 18 év alatti futott a határőrök karjaiba, a 2012-es pénzügyi évben már több mint 13 ezren, a tavaly szeptember 30-án zárult 2013-as periódusban pedig csaknem 25 ezren. A gátak az utóbbi időben szakadtak át, tavaly októbertől idén augusztusig már 60 ezernél is több kiskorú szökött át a határon. További több tízezer gyerek a szüleivel, többnyire az anyjával érkezett délről. A Fehér Ház és az emberjogi szervezetek humanitárius válsághelyzetről beszélnek, és a gyerekek átmeneti elszállásolására a délnyugati határvidéken bezárt katonai támaszpontokat nyitottak újra. A körülmények a beszámolók szerint nyomasztóak, különösen mert az érkezők negyede 14 évesnél fiatalabb, akik nemcsak a felnőttek számára is embert próbáló utat, hanem az új környezetet is sokként élik meg, az első napokban gyakran szögesdrót mögött tengődnek.
Míg korábban mexikói gyerekek özönlöttek északra, az ő számuk csökkenőben van, drámaian megnőtt viszont az El Salvadorból, Guatemalából és Hondurasból érkező kiskorúak tömege. Az embercsempészek szabott árakkal dolgoznak, egy felnőtt férfit 7-8 ezer dollárért juttatnak el az USA-ba, a nőket és a gyerekeket akár 3-4 ezerért is, de van tarifa a köztes szakaszokra is. Fejenként 150 dollárba kerül például, hogy valaki Mexikón keresztül a Rio Grande közelébe jusson tehervagonokra kapaszkodva, ami nemcsak veszélyes, de azért is kockázatos, mert útközben más bandák túszul ejthetik a próbálkozót, és újabb összeget kérhetnek tőle.
A három közép-amerikai országból a drogháború elől menekülnek a gyerekek, akiket nemcsak terjesztőként és szállítóként, hanem fogyasztóként is belekényszerítenek a kábítószerüzletbe, gyakran szexrabszolgákat csinálnak belőlük, pénzbehajtásra, sőt gyilkosságra is toborozzák őket – vagy egyszerűen végeznek velük bármely kis vagyontárgyukért. A nyolcmilliós Hondurasban az idei első félévben 409 gyereket öltek meg. Ez a Washington által viselt drogellenes háború súlyos mellékhatása, a karib-tengeri csempészutak ellehetetlenülésével ugyanis a kokainszállítmányok szárazföldön, főleg a három országon keresztül kerülnek északra. A Mexikóból kiszoruló drogbandák megjelenése nyomán pedig elszabadult az erőszak: Hondurasban évi 90 gyilkosság jut százezer lakosra, ez a világon a legmagasabb arány. A háborús övezetnek számító Afganisztán 28-as mutatóját jócskán felülmúlja a salvadori 41 és a guatemalai 40 is, amellyel a két ország a negyedik és az ötödik a szomorú világranglistán, és Latin-Amerika fertőzöttségét jelzi, hogy éppen Belize és Venezuela van előttük.
Az illegális bevándorlásra egy amerikai törvény és egy félremagyarázott elnöki rendelet is sarkallja a közép-amerikaiakat. A washingtoni kongresszus 2008-ban, a republikánus George W. Bush elnöksége idején fogadta el azt a jogszabályt, amely csak az USA-val szomszédos két ország, Kanada és Mexikó állampolgárságával rendelkező kísérő nélküli gyerekek gyors hazaküldését teszi lehetővé. A távolabbról érkezettek jogosultak egy bevándorlási bíró előtt az ügyüket előadni – a szándék az volt, hogy kivizsgálják, nem akartak-e belőlük prostituáltat csinálni. Ezt viszont az embercsempészek úgy tálalják, s az elkeseredett közép-amerikai szülők úgy értelmezik, hogy a gyerek az USA-ban maradhat. Ugyanígy fals reményt kelt a demokrata Barack Obama 2012-es elnöki rendelete, amellyel leállította azon illegális bevándorlók deportálását, akik 2007 előtt gyerekként érkeztek az országba.
A határőrök a gyerekeket az egészségügyi minisztérium menekültekkel foglalkozó igazgatóságának adják át, de a nagy nyomás miatt gyakran nem tudják teljesíteni az erre megszabott 72 órás határidőt. Az ellátórendszer túlfeszített, a bevándorlási kérelmekről döntő bíróságok pedig 370 ezres ügyhátralékkal küzdenek, már 2017–2018-ra írnak ki meghallgatásokat. A gyerekek több mint négyötöde közben az USA-ban élő – esetleg korábban szintén illegálisan érkezett – rokonokhoz vagy nevelőszülőkhöz kerül, s mire elérkezik a tárgyalásuk, lényegében beilleszkednek, a felmérések szerint a 46 százalékuk már nem is jelenik meg a bíró előtt. Mivel a mexikói kiskorúakat szinte azonnal hazazsuppolták, ez eddig nem is jelentett komoly feszültséget, most viszont politikai vihart keltett.
A republikánusok a 2008-as törvényt eltörölnék, és felgyorsítanák a közép-amerikai gyerekek deportálását. Igaz, John McCain, az illegális bevándorlás által Texas és Kalifornia mellett a leginkább érintett Arizona republikánus szenátora a három közép-amerikai országban kiadható humanitárius vízumok számát évi 5-5 ezerrel növelné. Obama 3,7 milliárd dollárt kért a kongresszustól a válsághelyzet kezelésére – a szenátust ellenőrző demokraták 1,7 milliárdot, a képviselőházban többségben lévő republikánusok 694 milliót adnának –, de ő megelégedne a 2008-as jogszabály rugalmasabbá tételével, ami a liberálisok csalódására szintén gyorsabb deportálást jelentene.
A három ország államfőjével július végén washingtoni csúcstalálkozón megoldást kereső Obama a válságot kihasználva nagyobb dobásra készül. Megunva, hogy a bevándorlás kérdésében nem jut dűlőre a republikánusokkal, a hírek szerint elnöki rendelettel enyhítené a szabályokat. Az egyik emlegetett lehetőség, hogy legalizálja azok helyzetét, akiknek a gyereke az USA-ban született, és így automatikusan amerikai állampolgár. Ez a 11,43 millióra becsült illegális bevándorlóból ötmilliót érinthetne, az pedig 520 ezret, ha a 2012-es rendeletével a deportálás alól adott átmeneti mentességet állandóvá teszi. Bármelyiket is választja, a dühödt republikánusok részéről az alkotmányos vádemelés – hatalommal való visszaélés miatti – fölvetését kockáztatja, ami a novemberi kongresszusi választások előtt a bevándorlás kérdésében élezné ki a két párt viszonyát.
NAGY GÁBOR
