Az új szabályozás értelmében csak a családon belüli komoly erőszak számít bűncselekménynek, például az, ha a bántalmazás következményeként csontok törnek, vagy zúzódások keletkeznek.

„A hagyományos orosz családi kultúrában a fiúk és apák viszonya a szülői hatalom tiszteletére és a kölcsönös szeretetre épül”

– magyarázta a pofonokat engedélyező törvénymódosítást benyújtó honanya, Jelena Mizulina.

Mizulina egyébként igencsak aktív, részt vett például annak a törvénynek a kidolgozásában is, amely bűncselekménynek minősíti a kiskorúak körében végzett „homoszexuális propagandát”. Vjacseszlav Vologyin, az alsóház elnöke úgy vélekedett, a módosítás azt mutatja, az orosz állam megteremti a családok erősödéséhez szükséges feltételeket.

Míg a módosítást támogatók szerint most könnyebbé vált a gyermekek fegyelmezése, és a szülők nyugodtabban alhatnak, az ellenzők úgy vélik, Oroszország visszalépett a középkorba, és felhatalmazást adott a házi kényuraknak a fizikai erőszakra. A törvénymódosítást ellenző Szvetlana Ajvazova szerint azért is hibás a döntés, mert Oroszországban súlyos problémát jelent a családon belüli erőszak. „2015-ben a súlyos erőszakos bűncselekmények negyven százalékát családi környezetben követték el, s évente közel tízezer nő veszti életét családon belüli erőszak következtében.

AFP / Natalia Kolesnikova

Az USA-ban egy évtized alatt 11 ezren haltak meg hasonló okok miatt, ami azt jelenti, hogy egy évben közel ezer haláleset történik az Oroszországnál kétszer nagyobb lakosságú USA-ban” – magyarázta Ajvazova.

Putyin annak ellenére írta alá az új szabályozást, hogy nem támogatja a pofonosztást. „Úgy vélem, nem lenne szabad a hagyományokra hivatkozva pofozni a gyerekeket. Kicsi ugyanis a távolság a pofon és a verés között” – mondta az orosz államfő egy tavalyi sajtótájékoztatón.

A közvélemény-kutatások arra utalnak, az orosz társadalom sem tudja pontosan, miképpen viszonyuljon a családon belüli erőszakhoz. A törvénymódosítást ugyanis a többség – 59 százalék – támogatta, viszont a megkérdezettek 79 százaléka elfogadhatatlannak nevezte akár a családon belüli „enyhe erőszakot” is, s csupán a válaszolók ötöde mondta azt, hogy megengedhető a gyerek vagy a házastárs alkalmankénti bántalmazása.