A 41 év óta kiadott jelentést nagy volumenű kutatás előzi meg: az Egyesült Államok nagykövetségei, konzulátusai és missziói munkatársainak és a helyi civil szervezeteknek az információi alapján állítják össze. A dokumentum valamennyi "országjelentés" előtt összefoglalja az adott országról szóló tudnivalókat és általában az emberi jogok helyzetét az országban.

Amerikai emberi jogi szervezetek azonban erősen bírálták, hogy a jelentés ismertetésénél idén nem volt jelen Rex Tillerson külügyminiszter, és hogy ezúttal a világ 199 országának emberi jogi helyzetéről szóló átfogó és részletes jelentés bemutatása nem sajtóértekezleten, hanem videokonferencián történt. Az AFP francia hírügynökség egyik újságírója megkérdezte, hogy a külügyminiszter a szokásoktól eltérően azért nem volt-e jelen, mert nem vállalja a tavalyi esztendőről szóló jelentést, de a külügyi tisztségviselő cáfolta, mondván, a jelentés előszavát Tillerson írta.

Tillerson nem tartotta fontosnak, hogy ott legyen a konferencián

AFP / Ben Stansall

Magyarországról szólva a jelentés leszögezi, hogy az ország többpárti parlamentáris demokrácia. A legfontosabb emberi jogi problémának az országon áthaladni akaró migránsok és a menedékkérők kormányzati kezelését tartja. Megjegyzi, hogy egyes jelentések szerint az országba illegálisan belépő migránsokat és menedékkérőket bántalmazások érték a biztonsági szervek részéről, de a kormány nem indított független vizsgálatot ezekkel kapcsolatban.

A jelentés szerint nemzetközi szervezetek és emberi jogi szervezetek kritikát fogalmaztak meg "a jogállamiság szisztematikus eróziója", a fékek és ellensúlyok rendszerének, a demokratikus intézményeknek és az átláthatóságnak a gyöngülése, valamint "a független társadalmi hangok 2010 óta tartó megfélemlítése" miatt is.

A magyar emberi jogi problémák közé sorolja a jelentés a börtönök túlterheltségét, a fogvatartottak bántalmazását, a börtönökben jelenlévő erőszakot, a vallási csoportok politikailag meghatározott kormányzati regisztrációs eljárását, a kormányzati korrupciót, a szerkesztői függetlenséget korlátozó, növekvő médiakoncentrációt, és a civil társadalomra gyakorolt kormányzati nyomást. Megemlíti a jelentés a nők és gyermekek elleni családon belüli erőszakot, a nők zaklatását, az antiszemitizmust, az intézményekben élő fogyatékos gyermekekkel és felnőttekkel szemben történt visszaéléseket és embertelen bánásmódot, valamint a romák hátrányos megkülönböztetését és társadalmi kirekesztését.

A részletekről szólva a magyarországi bírósági gyakorlatról a jelentés leszögezi, hogy miközben a bíróságok gyakran függetlenül működnek, előfordultak kísérletek a politikai nyomásgyakorlásra. Utal Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság éléről 2011-ben történő távozására. Széles körben nyomásgyakorlási kísérletnek tartott példaként említi a jelentés azokat a kormányzati megszólalásokat, amelyekben nyilvánosan bírálták a veszprémi bíróság döntését a vörösiszap-perben.

A szólás- és sajtószabadságról szólva az amerikai külügyminisztérium jelentése azt írja, hogy Magyarországon büntetendő a gyűlöletbeszéd. Megemlíti, hogy májusban a Médiatanács Bayer Zsolt egy 2015 novemberében a Magyar Hírlapban megjelent cikkét gyűlöletkeltőnek minősítette, és ezért szankciókat szabott ki. Megjegyzi ugyanakkor, hogy Bayer Zsolt később állami kitüntetést kapott.

A médiapiaci átrendeződésről az olvasható, hogy terjeszkednek a kormánybarát médiavállalkozások és csökken a független hangok száma.

A magyarországi korrupcióról a Transparency International Magyarország és a K-Monitor forrásait idézi, amelyek szerint a magyar gazdaságot "a barátok iránti részrehajlás és az államkapitalizmus" jellemzi. A jelentés a tavalyi év legjelentősebb korrupciós ügyeként a Magyar Nemzeti Bankból a bank hat alapítványába történt közpénzátutalást említi.

Az antiszemitizmusról szóló alfejezetben a külügyi jelentés a Mazsihisz adataira támaszkodik. Ezek szerint Magyarországon az év első hat hónapjában 19 antiszemita incidenst rögzítettek, és ezek között vandalizmus, gyűlöletbeszéd, fenyegetés és egy fizikai támadás is szerepel.