Ismét összekavarhatja a szíriai lapokat az utolsó lázadó tartomány ellen készülődő offenzíva. Törökország leválhat az orosz–iráni tengelyről, az USA nagyobb szerepet vállalhat a konfliktusban.
Humanitárius katasztrófával, minden korábbinál nagyobb menekültáradattal, az amúgy is brutális szíriai horror még véresebb fokozatával riogatnak emberjogi szervezetek, elemzők és politikusok, köztük Tayyip Erdogan török és Donald Trump amerikai elnök. Az utolsó jelentős lázadó terület, az északnyugati Idlíb tartomány elleni szárazföldi offenzíva mihamarabbi megindítását jelzi, hogy az utóbbi hetekben megszaporodtak a térség elleni orosz és szíriai légitámadások. Közben a szíriai kormányhadsereg erői és a velük szövetséges, Irán által támogatott milíciák a terület határán gyülekeznek.
A vészharangokat nem alaptalanul kongatják, és a figyelmeztetések sem túlzóak. Az eddig legalább 350 ezer életet követelő szíriai polgárháború több mint hét éve során ugyanis sokan ebben a tartományban találtak menedéket a különféle alkuknak és elvonulási megállapodásoknak köszönhetően. Idlíbben és a környékén összesen több mint 3 millió civil – köztük egymillió gyermek – él, és a fele származik az ország más területeiről. A helyiek és a menekültek nemzetközi védelemért kiáltanak, és számukra az sem lenne megoldás, ha a damaszkuszi rezsim humanitárius folyosókat nyitna. Nem bíznak Basar Asszad szír elnökben, akinek a csapatai a tapasztalatok szerint megölik vagy börtönbe zárják a lázadó területekről érkező lakosságot. Ezek csak a halál és a kínzás folyosói – mondta elkeseredetten egy borbély a The Guardian londoni lapnak.
A térségben ugyanakkor 30 ezer lázadó fegyveres ásta be magát, akik korántsem egységesek. Vannak közöttük világi felkelők, az al-Káidához köthető és egyéb iszlamisták, az Iszlám Állam (IS) maradványai és külföldi fegyveresek. Asszad orosz és iráni segítséggel lényegében megnyerte a polgárháborút, de a jelek szerint vissza akarja szerezni az ellenőrzést az utolsó nagyobb lázadó terület felett is. A damaszkuszi kormány számára Idlíb nem pusztán az ellenállás teljes felszámolásának jelképe, stratégiailag is számít, hiszen fontos útvonalak haladnak át rajta a kegyetlen ostrom árán 2016 vége felé visszaszerzett Aleppó, a kormány által ellenőrzött Latakia tengerparti tartomány és a déli területek között.
Asszad két fontos szövetségese, Moszkva és Teherán számára is befejezetlen maradna a háború, ha nem számolnák fel az általuk „terrorista fészeknek” nevezett térséget. A jelek szerint nem tudta lebeszélni a küszöbönálló támadásról Vlagyimir Putyin orosz és Hasszán Rohani iráni elnököt a Szíriában velük együttműködő Erdogan a múlt pénteken Teheránban tartott hármas csúcson. Márpedig az Idlíb elleni hadművelet komoly török érdekeket sért. A frontális támadás minden korábbinál nagyobb menekülthullámot indíthat el, elsősorban a török határ felé. Az ankarai kormány szóvivője máris azzal riogatott, hogy az újabb menekültáradat Törökországon keresztül ismét Európa felé talál utat. Más kérdés, hogy épp júniusban jelentették be, hogy a török–szíriai határon majdnem 760 kilométer hosszan befejeződött a biztonsági fal felépítése, ami elvben gátat szab az újabb exodusnak.
De a területén már 3 millió szíriait befogadó Törökország számára akkor is jelentős problémát okozhat az újabb menekülők tömege. Idlíb tartomány és a határ között ugyanis a török hadsereg és a vele szövetséges Szabad Szíriai Hadsereg ütközőzónát hozott létre, és valószínű, hogy a menekülők ebben az övezetben torlódnának fel. Ankara elsődleges célja a szíriai kurdok feltartóztatása, akiket ki is kergettek Afrín térségéből. A határ mentén egészen az Eufráteszig sikerült visszanyomni a kurd egységeket, amelyek azonban – amerikai segítséggel – az ellenőrzésük alatt tartják a folyótól keletre eső területeket. Az Idlíbért folyó újabb véres harcok felboríthatják a status quót, és felerősíthetik a török, valamint az orosz és az iráni érdekellentéteket. Erdogan újfent jelezte, hogy Ankara nem vesz részt Asszad törekvéseinek támogatásában. A szír elnök hatalmon tartása viszont egyértelműen orosz és iráni szándék.
A szíriai pokol soron következő bugyra Washingtonban is borzolja a kedélyeket. Trump Twitter-üzenetben figyelmeztetett a támadás ellen, különben az USA – fenyegetőzött tovább – „nagyon-nagyon mérges” lesz. Áprilisban még arról kezdett beszélni, hogy hazahívja az amerikai katonákat Szíriából, a minap pedig a szíriai újjáépítésre ígért 230 millió dollárt is visszavonta. De most a washingtoni kormány határozottan figyelmeztette Damaszkuszt, hogy nem használhat vegyi fegyvert. Ami nem feltétlenül üres fenyegetés, hiszen Trump két esetben már korlátozott légicsapással torolta meg a tömegpusztító gázok bevetését, amivel Asszad rezsimjét vádolta. A The Wall Street Journal napilap amerikai tisztségviselőkre hivatkozva pedig azt írta, hogy Asszad már jóvá is hagyta a klórgáz bevetését Idlíbben.
Kérdés, valóban az amerikai Szíria-politika újabb átgondolásáról van-e szó, és az USA mégiscsak ott akar lenni a szíriai konfliktus végső rendezésében. A komolyabb érdeklődést jelezheti, hogy Mike Pompeo külügyminiszter új Szíria-csapatot állított fel, élén James Jeffrey különmegbízottal. A nagykövet két hete már a térségben is járt, hogy meggyőzze Washington szövetségeseit: az USA még mindig játékban van. Ez elsősorban Törökország és Szaúd-Arábia számára lehet örvendetes, ráadásul üde színfoltot vihet a török–amerikai kapcsolatokba, amelyek többek között egy amerikai lelkész törökországi fogva tartása miatt mélypontra jutottak.
Trump a Szíria-problémát eddig általában a dzsihádisták – köztük is az Iszlám Állam – elleni küzdelem prizmáján át látta. De a washingtoni kormány részéről egyre többen ismét utalgatni kezdtek a tartósabb katonai elköteleződésről Szíriában. Nemcsak az Iszlám Állammal való teljes leszámolással kapcsolatban, hanem olyan politikai rendezés érdekében is, amely stabilizálná Szíriát, és visszavetné az iráni befolyást. Persze az ilyen új amerikai stratégia – amely egyébként nem igazán eredeti, hiszen az Rex Tillersontól, Trump előző külügyminiszterétől származik – ismét felvetné a közvetlen amerikai–orosz összecsapás lehetőségét.
Idlíb sorsát illetően azonban megnehezíti a döntést, hogy a dzsihádisták ezen utolsó fellegvárának a felszámolása Törökország és az USA számára ugyanolyan prioritás, mint Oroszországnak és Iránnak. Márpedig Északnyugat-Szíriában 2015 óta számos külföldi dzsihádista csapat fészkelte be magát, köztük üzbégek, csecsenek és kínai ujgurok. Az Afganisztánban és Pakisztánban edzett, kipróbált harcosok komoly tiszteletet vívtak ki maguknak a szíriai ellenállás soraiban, számuk több ezerre tehető. Ezeket a csoportokat aligha lehet bármilyen politikai rendezés révén Szíriában integrálni, többük számára nincs visszaút hazafelé, hiszen például Kínában kemény elnyomás alatt állnak a muszlim ujgurok. Moszkva számára pedig csak bónuszpontot jelentene, ha azt propagálhatná, hogy leszámolt a csecsen ellenállás szíriai bástyájával is.
Belső feszültségek, rég elvétett politikai ritmus, tévedhetetlensége látszatát veszítő vezető – számos jel szerint mély sebeket ejt a Fideszen, hogy Magyar Péteren nem tud fogást találni. Forrásaink szerint a közvélemény-kutatások miatt nő a feszültség a pártban, de az egység még nem bomlott meg.
Orbán Balázs és az MCC hazugsággal vádolja a HVG-t, pedig saját számaikkal állnak konfliktusban.
Látványosan megszaporodtak a fideszes körökön belüli kibeszélések, egymásnak címzett beszólások.
Új helyzet van.
A MagNet Bank helyi fiókját próbálták meg kirabolni. A rendőrség keresi az elkövetőt.
Még lakat sincs a kapun.
A felvételt egy az Emirátusok fölött repülő gép fedélzetéről készítették.
