szerző:
Lakatos Júlia
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ha a liberális demokráciától eltérést büntető rendszerről elmozdulás történne egy inkluzív demokráciaértelmezés felé, az megakadályozná a Magyarországhoz hasonló rendszerek eltolódását a demokráciák és nem demokráciák között található szürke zóna irányába, egyben azt is, hogy ezt a feltörekvő nagyhatalmak kihasználják. Lakatos Júlia hozzászólása a Beszélgetések a jövőről vitasorozat geostratégiai fejezetéhez.

Mi vár ránk, mit kéne tenni?
A Beszélgetések a jövőről ötletgazdái a The Economist Open future cikksorozata hatására jutottak arra, hogy Magyarországon is meg kellene vitatni, milyen lehetőségeink vannak a következő évtizedekben. A HVG-ben és a hvg.hu-n fél éven át szakmai vita folyik egy-egy kiemelt témáról. A sorozat utolsó hónapjában a vita középpontjában a geostratégia, illetve a külpolitika áll. Szóljon hozzá ön is kommentben, vagy küldje el véleményét a [email protected] címre!
Friss cikkek a témában

Vitaindító iratában Szent-Iványi István úgy fogalmazott: a nyugati világ értékeit követő országoknak az az érdekük, hogy egy új biztonságos alternatíva megjelenéséig megőrizzék a világ rendjét. Véleményem szerint azonban nincs meg ez a luxusunk. A hidegháború utáni erőviszonyok átalakulása már most megváltoztatta a szereplők többségének érdekeit, sok esetben a demokráciához való viszonyukat is. Mindez nem jelenti azt, hogy a világ, ahogyan ismerjük eltűnik, azt azonban mindenképp, hogy a liberális demokráciák rendszerét az új erőviszonyokhoz igazítva újra kell gondolni – mégpedig ideológiai kihívóinak kritikáit is szem előtt tartva.

A világ rendje már most is változóban van, és nem biztos, hogy ki lehet húzni addig, ameddig van jobb koncepciónk. Ha valamit tanulhatunk a 90-es évek kelet-európai rendszerváltásaiból az az, hogy egy diszfunkcionális rendszer pillanatok alatt széteshet, megváltozhat, nem várja meg míg kész lesz az új forgatókönyv. Ilyen szempontból a kelet-európai térségnek különösen nehéz dolga van. Még az előző (előző két?) változáshoz sem alkalmazkodtunk, és máris nyakunkon a következő. A legjobb amit tehetünk, hogy amikor minden átalakul, proaktívan képviseljük érdekeinket, és megpróbáljuk testre szabni az újonnan létrejövő geopolitikai környezetet. Adja magát a kérdés azonban, hogy hogyan?

1989 márius 15.
©

Elsősorban érdekeltté kell tenni a meglévő és potenciális szövetségeseinket abban, hogy Magyarország számára (is) kedvező megoldásokat fogadjanak el, és ebben nem kell szégyenlősnek lenni. Nem lehet eleve lemondani a politikaformálás igényéről. Nem az a realista megközelítés, amely abból indul ki, hogy úgysem lehet semmin változtatni, hanem az, amely a maga szintjén megpróbál hozzáadott értéket teremteni. Nem a lehetetlent kell követelni, de a lehetségest meg kell lépni. Forgatókönyveket kell gyártani, javaslatokkal élni, gondolatokat elültetni partnereink fejében. Ha ugyanis adódik egy versenyképes megoldás a gondolatok piacán, szövetségesek is adódnak hozzá.

Egy ilyen lehetséges forgatókönyv, ha megpróbáljuk elfogadtatni a demokráciák sokszínűségét, egészen pontosan azt, hogy Magyarország, akármennyire is vonzódik a nyugati érdekszférához, egyszerűen nem rendelkezik nyugatos hagyományokkal. Még, ha valamelyest képes is közeledni a mintához, a legjobb szándék mellett se tud úgy viselkedni, mint egy olyan régió, amelynek teljesen mások a történelmi tapasztalatai. Megpróbáltuk. Ahogy Ivan Krastev bolgár politológus is rámutatott, a  rendszerváltás óta eltelt idő erről – a nyugat utánzásáról – szólt. Az utánzás azonban elégedetlenséget szül, mert nem teszi lehetővé az önazonos viselkedést.

A magyarországi demokráciával szemben támasztott elvárások a 90-es évek geopolitikai erőviszonyainak kivetülése. Csakhogy azóta Magyarország is, és a világ is sokat változott. Kína és Oroszország felkerülésének a nagyhatalmi térképre azonban nem kell együtt járnia az erőhöz való vonzódással, vagy a nyugat elutasításával. Épp azért, mert a globális világrend nem egy vagy kétpólusú, lehetőség nyílik arra, hogy az ország megkísérelje saját mozgásterét bővíteni, amolyan önálló pólust létrehozni a térség hasonló előéletű nemzeteivel közösen.

Ebben segíthetne Richard Youngs nem-nyugatos demokrácia elmélete, amely eredetileg ugyan nem európai országokra született, ám úgy gondolom, mégis alkalmazható volna esetünkben. E szerint a demokratikus variációk a liberális demokrácia alapjaira épülő, helyi szinten kikísérletezett demokráciák, amelyek alkalmazkodnak az eltérő kultúrákhoz, történelemhez, valláshoz stb. Azaz a demokrácia mérőszintje nem az, ki mennyire nyugatos, hanem, hogy meg tudja-e valósítani ugyanazoknak az értékeknek a betartását saját hagyományai szerint.

Amit ma a szakma a demokráciák válságaként aposztofál, az részben a nyugatos és nem nyugatos demokráciák rendszerszintű megkülönböztetésének hiányából ered. A jelenlegi merev felosztás szerint egy ország vagy (liberális) demokrácia, vagy valami “más”, de ez a más már nem demokrácia, még ha nem is diktatúra. Úgy vélem, ezzel szemben minimum egy, de még inkább két új kategória kellene a demokráciák, illetve az autoriter rendszerek között létező, nehezen definiálható szürke zóna közé, ahol a demokráciák és a nem demokráciák közötti válaszvonal húzódik. Ez megkönnyítené a rendszerek besorolását.

Az alábbi módon lehetne csoportosítani a ma létező rendszereket: nyugati liberális demokráciák, nyugati nem liberális demokráciák (nem összetévesztendő az illiberális demokráciákkal), nem nyugatos demokráciák, valamint hibrid rezsimek, autoriter rezsimek és diktatúrák. Az első három kategória differenciálja a demokráciák körét, lehetőséget nyújtva annak elismerésére, hogy nem csak a liberális demokráciák lehetnek funkcionáló demokráciák.

Magyarország jelen állás szerint a nyugati nem liberális demokráciák körébe tartozna, mivel vitában áll a nyugatos liberális demokrácia modelljével. Ettől még azonban kiválóan együtt tudna működni a nyugati érdekszférával, egyáltalán nem törvényszerű, hogy geopolitikai értelemben oldalt váltana. Ha elfogadjuk, hogy az individualizmus érték, akkor azt is értenünk kell, hogy közös vonásaik ellenére a demokráciák is egyediek. Úgy gondolom, ha a liberális demokráciától eltérést büntető rendszerről elmozdulás történne egy inkluzív demokráciaértelmezés felé, az megakadályozná a Magyarországhoz hasonló rendszerek eltolódását a demokráciák és nem demokráciák között található szürke zóna irányába, egyben azt is, hogy ezt a feltörekvő nagyhatalmak kihasználják. Ha ugyanis nincs miért küzdeni a liberális demokráciák ellen, akkor megszűnik a motiváció az egyre szélsőségesebb szembenállásra. Ez mind a nyugati érdekszféra, mind a térség számára pozitív eredmény lenne.

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ vezető kutatója

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Már kubai szivart és rumot sem lehet vinni az Egyesült Államokba

Már kubai szivart és rumot sem lehet vinni az Egyesült Államokba

Már autóban is lehet vezetékes hajszárítót, porszívót használni – kipróbáltuk

Már autóban is lehet vezetékes hajszárítót, porszívót használni – kipróbáltuk

Bulgária zsarolni akarja Észak-Macedóniát az EU-csatlakozással

Bulgária zsarolni akarja Észak-Macedóniát az EU-csatlakozással