Vasárnap reggelre Guinea vezetése elesett. Nem hosszú harcok vagy polgárháború után: a nyugat-afrikai ország katonasága szombatról vasárnapra virradóra jutott el arra a szervezettségi pontra, hogy reális esélyt láttak az elnök, Alpha Condé hatalmának megdöntésére. Ez pedig – a jelenlegi beszámolók és hírügynökségi jelentések alapján – mindössze egyetlen éjszaka alatt sikerült nekik: Condé őrizetben van, a katonaság vezetője, Mamady Doumbouya pedig átvette az ország irányítását.

Ha a guineai puccs sikeres lesz – magyarán sem Condé, sem a vasárnap leváltott kormány egyetlen tagja sem tudja visszaszerezni és megszilárdítani a hatalmát – akkor kijelenthető, hogy Guinea lesz a harmadik olyan ország egy éven belül, ahol katonai hatalomátvétel történt – emlékeztet a New York Times elemzőcikke. Áprilisban Csád elnöke, Idriss Déby esett el a lázadók ellen vívott harcban, tisztségét fia vette át, akinek hatalomra kerülését a térség szakértői „rejtett puccsként” jellemezték. Mali alelnökének puccsa ennél is látványosabb volt: az ország alelnöke kilenc hónap leforgása alatt a katonasággal őrizetbe vetette az elnököt, a miniszterelnököt, valamint a védelmi minisztert is, hogy ő irányíthassa az országot.

Az országot 2010 óta irányító, idén 83 éves vezető elleni puccsal vélhetően a guineaiak jelentős része is egyetért (amit mi sem példáz jobban, minthogy az utcára vonulva ünnepelték uralmának megdöntését), méghozzá nem véletlenül. Bár Condé nem tartozott az igazi elnyomó diktátorok közé, a 2020-as elnökválasztást erősen vitatható körülmények között nyerte meg.

The first footage of the President of #Guinea Alpha Condé arrested by the military appeared on social networks. pic.twitter.com/heTf0KT3ZR

— Magombe (@ncambirwa) September 5, 2021

Pedig Guineában Alpha Condé volt az első demokratikusan megválasztott elnök: amikor a veterán ellenzéki vezető 2010-ben hatalomra került, az ország akkor elfogadott alkotmánya szerint mindössze két cikluson keresztül maradhatott volna elnök. Condé azonban 2020-ban sem akarta átadni a hatalmat: 2020 márciusában módosíttatta az alaptörvényt, legnagyobb ellenfelét, Cellou Dalein Diallót pedig azzal vádolta, hogy zsoldosokat toborzott Guinea megtámadására. Ennek örvén Condé lezáratta a határokat (mind szárazföldi, légi és tengeri úton), így megakadályozta azt, hogy a külföldön élő guineai állampolgárok visszatérhessenek az országba szavazni.

Condé 2020 november hetedikén ismét elnökké nyilvánította magát, annak ellenére, hogy fő kihívója választási csalást kiáltva a híveit az utcára szólította. A tüntetők többször is összecsaptak a rendőrökkel, több tucat tiltakozó meg is halt, a rendőrök több száz embert hurcoltak el, akik közül többen azóta sem kerültek elő.

Condéval kapcsolatban a választási csalás gyanúja már másodjára merült fel 2020-ban. Miután 2015-ben újraválasztották, hiába ismerték el az Európai Unió választási megfigyelői is, hogy a választás szabályos volt, Cellou Dalein Diallo választási csalással vádolta meg a nyilvánosság előtt.

A mostani puccsot azonban nemcsak az állítólagos választási csalás és Condé alkotmánymódosítása okozta, hanem az, amit a volt elnök elfedni kívánt azzal, hogy hatalomban marad: a hátországát védte, ami guineai beszámolók szerint ugyanolyan korrupt, mint bármely diktatúráé. „Condé nem irányította az országot” – mondta egy guineai a New York Timesnak – „az őt körülvevők az emberek kárára gazdagodtak, a katonaság hatalomátvétele pedig üdvözítő számunkra.”

A lakosság egy részének fellélegzése érthető: Guineát nagyjából 13 millió lakójának körülbelül kétharmada él vidéken és a nagy részük nyomorog. Az egyik napról a másikra élőket a magas megélhetési költségek zavarták a leginkább, ezek letörését várják a katonai vezetéstől, amely azonban egyelőre érdemi koncepciót nem vázolt fel az ország jövőjéről. Sem az utcákon ünneplő tömegek nem kaptak arra választ, hogy a katonaság mi módon tervezi megszilárdítani az országban a békét, sem a nemzetközi közösség arra, hogy egyáltalán milyen államformában gondolkodik Guinea új vezérkara. A legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy a katonai vezetésű államapparátus vajon csak az átmenetet képezi-e két demokratikus rendszer között, vagy hosszú távra rendezkednének-e be a hatalomban.

„Többé nem egyetlen emberre bízzuk a politikát, hanem a népre. Csak ezért jöttünk” – ezzel a felütéssel szólalt fel Mamady Doumbouya, a katonaság különleges erőinek vezetője a Reuters beszámolója szerint a guineai állami televízióban. Doumbouya nem egyedül állt a kamerák elé: körülötte az egész katonai vezérkar felsorakozott. „Guinea gyönyörű – mondta a parancsnok – nem kell többé megerőszakolnunk, csak szeretnünk őt”.

A hangzatos szavak mögött azonban egyelőre annyi a stratégia, hogy a Condé-kormány minden intézkedését megpróbálják semmissé tenni. Guineának a puccsban nemcsak a kormánya és a demokráciára emlékeztető államformája veszett oda, hanem annak alapköve, vagyis az alkotmánya is. Utóbbit a hadsereg – „minden guineaival konzultálva” – újra szeretné írni. Azt azonban, hogy ez a konzultáció pontosan mit takar, eddig nem tisztázták.

Arról sincs jelenleg hiteles információ, hogy mi lett Condé kormányának tagjaival, csak annyi bizonyos, hogy az elnököt elfogták, és jelenleg is fogva tartják. Condé feltehetően megússza élve a puccsot, azonban az országot övező rengeteg kétely miatt nem tudni, hogy kijut-e Guineából, vagy sem. A katonaság – hétfői közleményük szerint –  ugyanis sértetlenséget garantált neki. „Szeretnénk megnyugtatni a hazai és a nemzetközi közösséget, hogy a volt elnök testi épsége és erkölcsi tartása nem sérül” – mondta Doumbouya, aki hozzátette azt is, hogy Condé minden orvosi ellátást megkap, azonban őt magát még nem engedték sem megszólalni, sem lemondani. Utóbbi valószínűleg már pusztán csak gesztusértékű volna: hatalmától a katonaság már megfosztotta, az alkotmány semmissé tételével pedig Condé lemondására sincs szükség ahhoz, hogy ne ismerje el senki legitim vezetőként.

Az ország nyolc régiójának élén már katonai vezetők állnak, a köztisztviselőket pedig arra szólították fel, hogy térjenek vissza munkahelyükre. A katonaság úgy fest, békepárti, azonban arra kérték az ország minden polgárát, hogy se elhagyni ne próbálják Guineát, se a főváros, Conakry felé ne induljanak el. A katonaság, bár vezetőket kinevezett, az ország teljes területe felett nem gyakorol kontrollt – ebben a helyi rendőrökre és csendőrökre támaszkodnának. Utóbbi két testületre bízták a frissen bevezetett kijárási tilalom betartatását is, bármilyen módszerrel.

A katonaság vezetői eddig viszont a hangzatos kijelentéseken túl nem kommunikálták, hogy sikerült-e megszerezniük a kontrollt az ország bauxitbányái felett. Guineában található a világ jó minőségű bauxitkészleteinek közel negyede, mintegy 7,4 milliárd tonna. A bányákból vonattal szállították el a bauxitot a főváros és Kamsar kikötőibe, ahonnét jellemzően az Európai Unióhoz, illetve a Független Államok Közösségéhez (FÁK) tartozó országok vásárolták fel. Ahogy egy nappal a puccs után semmiről, úgy arról sincs egyelőre információ, hogy ezek az országok bojkottálják-e a katonai vezetésű Guineától vásárlást.

A puccsnak mindenesetre már van hatása, hiszen tízéves csúcsra ugrott az alumínium tőzsdei jegyzése: az alumínium ára tonnánként 1,8 százalékkal, 2775,50 dollárral, 2021. május óta a legmagasabb szintre emelkedett hétfőn a londoni fémtőzsdén (LME) három hónapos határidőre. A nyugat-afrikai országban, ahol a hazai össztermék (GDP) 35 százalékát a bányászat adja, a bauxit mellett egyebek között gyémántot, vasércet és aranyat is bányásznak.

Feltehetően a közeljövőben sem fog megépülni az a vasútvonal, amit a Condé-féle kormányzat tervezett a keleti határ mentén található vörösvasérc- (hematit)készlet kiaknázására, illetve szállítására beállítani (ez a vonal a tervek szerint Buchanan kikötőjébe szállította volna a kitermelt vörösvasércet). Guinea helyzete egy mondatban tehát úgy írható le, ahogy bármely országé közvetlenül egy katonai puccs után: a lakosság és a nemzetközi közösség reakcióitól függően bármelyik pillanatban összeomolhat minden az országban.