Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Hosszú interjút közölt a 444.hu Timothy Garton Ash oxfordi történésszel, a közép-kelet-európai történelem és demokrácia nemzetközileg elismert szakértőjével. Garton Ash április 1-jén beszélt a CEU Demokrácia Intézetében az ukrajnai háborúról és annak hatásairól a közép-európai demokráciára.
Garton Ash szerint hatalmas a hasonlóság Ukrajna mostani orosz megszállása és Közép-Európa II. világháborús, illetve a hidegháború alatti elnyomása (náci német befolyás 1939–1945 között, 1956 Budapesten, 1968 Prágában) között, az azonban fontos különbség, hogy a múltban a Nyugat segítséget ígért, de nem tartotta be, most viszont kevesebbet ígérnek, de többet tesznek a nyugati országok. Bár lehet a mostani helyzetet a szovjet blokk restaurációjára tett kísérletnek is venni, Garton Ash szerint fontos leszögezni, hogy
Vlagyimir Putyin az orosz, nem a szovjet birodalmat akarja újjáépíteni.
Úgy véli, bár a nyugati szövetségrendszer meggyengült, éppen a háború erősítheti meg. Véleménye szerint a Nyugat két dologban hibázott a háborút megelőzően: nem számított arra, hogy Putyin Oroszországa erőszakkal fog reagálni a birodalmi státusz elvesztésére (pedig erre figyelmeztetett az orosz elnök), és többet ígért, mint amennyit teljesíteni tudott – mint például Grúzia és Ukrajna NATO-felvételét. Putyin ettől függetlenül is megpróbálta volna visszaállítani a birodalmat – tette hozzá. Az orosz elnökből már harminc évvel ezelőtt, amikor szentpétervári alpolgármesterként találkozott Garton Ash-sel, áradtak a revansista és revizionista gondolatok, és bár jóleshet például Magyarországnak Amerikát okolni a konfliktusért, valójában csak ő hibáztatható.
Ukrajna EU-tagjelöltségéről azt mondta a történész: mindig az érintett helyi vezető iránymutatását érdemes követni, és ha Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ezt kéri, hallgatni kell rá. Garton Ash szerint a háború utáni újjáépítésnek (és demokratikus újjáépítésnek úgyszint) komoly segítsége és ösztönzője lehet az EU-tagjelöltség. Megjegyezte: például az EU-tag Cipruson is van egy befagyott konfliktus Törökországgal, vagyis maga a feszültség nem lenne akadály. Úgy látja, jelenleg négyféle attitűd létezik az EU-ban a keleti bővítéssel kapcsolatban:
- Vannak, akik szerint az EU-nak is érdeke a bővítés,
- mások támogatnák, de aggasztja őket az ukrajnai korrupció és jogállamisági helyzet,
- a harmadik csoport egyáltalán nem támogatja az ukrán tagságot,
- a negyedik szerint pedig már a 2004-es bővítés is hiba volt.
Garton Ash szerint pedig csak utóbbi két csoport foglalkozik komolyan a témával.
A történész két forgatókönyvet lát arra, hogyan hat majd az EU-ra az orosz–ukrán háború. Az egyik, amit „Jalta-forgatókönyvnek” nevez, azt takarja, hogy a II. világháborút lezáró jaltai szerződéshez hasonlóan az unió elfogadja Európa feloszlását, és azt, hogy Kelet-Európa (Ukrajna, Fehéroroszország, Grúzia, Moldova) az orosz érdekszférába kerül. A másik, a „Helsinki-forgatókönyv” az 1975-ös Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia 1975-ös záróokmánya után kapja a nevét. E szerint tiszteletben tartják a demokráciát és az államok egyenrangúságát – ő ennek látná értelmét. A forgatókönyv megválasztásában szerinte komoly szerepe van Németországnak, Olaf Scholz kancellár viselkedése viszont egyelőre a Jalta-forgatókönyv felé halad – amely szerint egyébként Magyarországnak egy félperifériás szerep jutna.
A szakértő úgy véli, hogy bár Orbán Viktor európai pozícióját meggyengítette a háborúhoz való hozzáállása (főleg annak szab gátat, hogy a visegrádi négyek vezetőjeként szólaljon fel), de ne legyenek illúzióink: még mindig el tudja járni a pávatáncát, és úgy billeghet tovább Nyugat és Kelet között, hogy közben nem válik páriává, hiszen az uniós tagállamok vezetőinek együtt kell működniük vele az Európai Tanácsban.
Garton Ash végül kiemelte:
Brüsszelben komoly viták folynak arról, hogy Lengyelországot máshogy kellene kezelni, mint Magyarországot, mert a demokrácia nálunk jóval erősebben erodálódott, a lengyelek pedig nagyon fontos geopolitikai pozícióban vannak a háborúban, fontosabban, mint Magyarország.
Timothy Garton Ash-sel novemberben készített interjút a hvg360:
Timothy Garton Ash: Orbán a legbefolyásosabb magyar vezető a modern európai történelemben
Timothy Garton Ash brit történész, az Oxfordi Egyetem európai tanulmányokkal foglalkozó professzora évtizedek óta kutatja Közép-Európa történetét. 2005-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta. A hvg360-nak adott interjúban elmondta miért gondolja úgy, hogy Európa 10 éve visszafelé halad és miért lát mégis lehetőséget a félig lebontott kelet-európai demokráciák restaurációjára.
