De vajon új korszaknak nevezhető-e az, amiben Schmitt Pál nem takarodik el a Sándor-palotából?

A világért se szeretnék túlmutatni Schmitt Pál jelentőségén, ő kiérdemelte a doktori cím helyett a zárójelet. Annak a hibának, amit az ő kinevezése jelentett, a totál elborult drukkerek világán kívül egyetlen épeszű magyarázata van: hogy a gazdasági szükségállapotban határozott kormányzásra volt szükség, nem fékre meg ellensúlyra, hanem effajta ölebre. Hogy ezért lett Schmitt Pál elnök, és ezért élhette túl a lebukását eddig. Divatos góbésággal: Schmitt nem fog bekerülni a politika szépészeti tankönyveibe, de muszáj volt.

Most viszont eljön a megfontolt, megbeszélős, békülékeny kormányzás ideje. Nem lesz több zabrálás és diktátum, sem egészpályás letámadás körkörös irányba. Pihen a buldózer, kikötötték. Benne hallgat a …Schmitt Pál hallgat benne. Nem megy a ki a fejemből. Valahányszor elábrándozok a konszolidáción, előugrik, vaníliáskarikákkal a fején, és röhög, mint a sakál. Neki aztán óriási buli lenne, ha ezek után még bele is konszolidálnák a székébe.

Az eddigi forradalmi kormányzásnak ő az egyik fő eredménye. Mert mondjuk gazdasági növekedést például nem sikerült összehozni, vagy építeni valamit esetleg, de tányérnyalókkal telerakni minden pozíciót, nos, azzal megvolnánk. Egyben azzal is, hogy bebizonyítsuk, mivel jár, ha az a fő szempont, hogy ne legyen gerincük.

Milyen jól jött volna egy csipetnyi fék meg ellensúly, ugye, amikor a most kényszerűen visszavont médiatörvényt meg a többi otromba hülyeséget Schmitt elolvasás nélkül aláírta és még meg is puszilta! Valaki, aki szólhatott volna, hogy ezt meg kellene fontolni, aki azt merte volna mondani Orbán Viktornak, hogy ennek rosszul mérte fel a következényeit. Milyen hasznos lett volna egy tőle független elme segítsége és kontrollja!

Schmitt a plágiumügye kiderülése előtt is kellemetlen látvány volt, rosszul megmunkált bábu, az egyik tényező, ami visszahozta a kádári párhuzamokat – ráadásul neki magának is bujkált még egy kis pártállamszag a hónaljában. Kádár Jánost sokan felidézik ma a konszolidáció említésekor is, meg a békemenet miatt, de ez túlzás. Lehet, hogy a kotta megvan, de abból Orbán Viktor nem tud játszani.

Kádár idején ez nem történhetett volna meg.

Akkor bezzeg nem írta volna meg az újság, hogy Schmitt Pál egy kókler. Eleve nem foglalkozott a sajtó tényfeltárással, de ha mégis tudomásukra jutott valami kínos, akkor tudták, hol a helyük, és hallgattak. A renitenseket az üzemi párttitkár meggyőzte. Ha történt valami hiba, akkor is bezúzhatták a lapot, és megnézhette magát, aki megemlíti máshol. A privát kiblogolást pedig hatékonyan hátráltatta, hogy minden írógépet nyilvántartottak. Ehhez idézzük fel vidáman: volt nemrégiben olyan terv, hogy minden blogger regisztrálja magát a hatóságnál. LOL. Schmitt aláírta volna szemrebbenés nélkül azt is.

Straub F. Brunóról nem derülhetett ki, hogy kártyán nyerte a tudományos fokozatát, de nemcsak azért, mert nem engedték volna, hanem mert ő igazi tudósember volt, méltó az Elnöki Tanács Elnökének posztjára. Ledoktorált tényleg, aztán felfedezte az aktinfehérjét, alelnökölte az akadémiát és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget, és megszerkesztette a Biológiai Lexikont. És ezután lett a Magyar Népköztársaság államfője. Akkor se volt annak sok súlya, nem volt egy ellenzéki arc Straub F. Brúnó, de senkire se jött rá a röhögés, ha meglátta. Mellesleg doktori címét politikusként nem használta.

Losonczi Pálnak meg nem is volt, később sem lopott magának, és ezért ő sem volt közröhej tárgya, ellentétben például Elena Ceausescuval.

Mindez csak annyiban érdekes, hogy óvatosabban kellene bánni a kádározással és komcsizással, mert ezt a rezsimet, amely magát most konszolidálni szeretné, sokkal szerényebb képességű emberek működtetik. Örülnének ezek, ha annyi eszük lenne, mint a komcsiknak.

Személyi változások nélkül sem a külföld, sem a magyarok nem fogják elhinni, hogy stílusváltás történt. Az eddigi stílusnak vannak felelősei és emblematikus alakjai. Akik belehazudnak a kamerába rezzenéstelenül bármit. Akik elkúrják, és mégis, még mindig a helyükön maradnak, sőt, ötéves terveket rajzolnak nekünk, interkontinentális fordítókoronggal. Mitől lesz más a kormányzás, ha az arcok ugyanazok?

Ahhoz, hogy a fordulat hihető legyen, el kellene takarítani az eddigi őrjöngés emlékeit. Fel kéne sétálnia a miniszterelnöknek a Sándor-palotába, és benyújtani Schmitt Pál lemondását. Alá fogja írni, nem kérdés. Aztán kell a helyére valaki. Az se baj, ha nem doktor, csak tisztességes ember. A tisztességes emberek persze nem olyanok, mint Schmitt Pál, időnként különvéleményük lesz, visszaküldenek törvényeket megfontolásra, oda kell rájuk figyelni, és lenyelni, ha nem értenek egyet mindenben. De hát ez volna a konszolidáció, ha jól értem. Lássunk hozzá.