Sőt, ezt mondani sem kell, a nahát benne van a történetben, tulajdonképpen elhangzik a hírrel együtt. A röhögés csekély hangereje, az a zavaró.

Hiszen micsoda tankönyvszerű börleszkjelenet ez! Zsidózunk, solymosieszterezünk, aztán kipottyan a zsebből a trenderli, mindenki felszabadultan kacag, függöny.

Kár lenne, ha elmaradnának ezek a felszabadító nemzeti élmények; ha kiaknázatlanul hagynánk a szélsőjobb szórakoztató potenciálját, és kizárólag aggódásra meg ijesztgetésre használnánk. A fasisztákon, azon kívül, hogy küzdeni kell ellenük, mulatni is lehet. Ilyenkor felhőtlenül akár, hiszen épp most derül ki, ebben a kacajban, mekkora hülyeség is, amit hirdetnek. És a magyarázkodáson, ami szintén ősi kabarétéma.

Hogy ők eddig se faji alapon zsidóztak. Nem ám fajilag mondta fel a vérvádat képviselőtársunk és barátunk, hanem csak úgy anekdotázott. A pártlapunktól is távol áll a rassz fogalma, kifejezetten színvakok vagyunk. Egyszerűen csak felháborítónak találjuk Izrael politikáját, azon belül is a színes bőrűek elleni elnyomást, amely ellen idehaza is az első vonalban harcolunk.

A normális többség egy közös nevetésélményt, a szélsőjobb szubkultúra viszont segítő kezet kaphat ettől a történettől. Egyszerűbbnek tűnik persze kizárni Szegedi Csanádot, amivel viszont nyíltan a faji politika mellé állna a párt, és azt talán értik, hogy azzal semmi esélyük. De ha nem, akkor fel kell dolgozniuk a friss és intenzív élményt, hogy vannak rendes zsidók is, például ez a Csanád, akinek eleve ilyen szép magyar neve van. Nem egy Zázrivecz Gabriella, hanem egy elhízott, diszkószakállas, őszintén bunkó, kerekfejű magyar parasztgyerek. Illetve hát zsidógyerek, nem mindegy az?

Jótékony az ügy, mert széles körben cáfolja a zsidókkal szembeni közkeletű előítéleteket, hogy ezek mind liberális filozófusok és bankárok. Nem, kérem, a zsidóság ezer színben tarkállik, van köztük például fosbarna is, aki éjjel-nappal nemzetben gondolkodik, már amennyire gondolkodik egyáltalán. Nyilvánvaló az egyszerű fasiszta proli legfőbb indítéka az antiszemitizmusra: ezek a zsidók mind magasan képzett, idegesítően kulturált, nyelveken beszélő, elegáns, finom úriemberek, akik biztos lenézik őt, ahogy ő is lenézi az analfabéta cigányt. Íme, tévedtek: igenis van olyan zsidó, aki a kuka tetejéről ebédel Brüsszelben, és azért gondolkodik nemzetben, mert csak oda vették fel végül.

Az egyes számú díszzsidó

Nem megvetést, hanem megbecsülést érdemel Szegedi Csanád a zsidóság részéről is. Lám, milyen ügyes a mi Chájimunk, a Kleinék Chájimja! Suttyógyerek létére EP-képviselő lett belőle, és szépen megszedte magát azzal is, hogy pólókat árul az emósmagyaroknak, amikre van pofája rovásírással felszitázni, ezt figyeld! ...hogy "Magyarnak lenni jó!". Ami kölcsönösen remek üzlet és a békés együttélés kulcsa, mert ha ez a született kereskedőnemzet nem segít, akkor ki szitázna a magyarnak rovásírásos pólót 2500 forintért? Olyan könnyfakasztó sztori ez, mint a Gettómilliomos, vagy a cigányzene.

Szegedi Csanáddal a magyar zsidóság, mint együttélésünk évszázadaiban annyiszor, újra megtermékenyítheti a magyar kultúrát és politikát, de csak akkor, ha nem áll meg félúton. Büszkén vállalt zsidóságával elérheti, hogy a Jobbikból tisztességes fasiszta párt váljon, amely képes arra, hogy a leghülyébb rasszista nácikat is felhozza legalább a fasiszta szintre, és megértesse velük, hogy a származástól tényleg nem függ semmi, tehát zsidózni és cigányozni egyszerűen értelmetlen dolog.

Végül, a jognak asztalától felállva, a nemzet megpuszilja és kézen fogja egymást, és elindul virágot szedni a domboldalba, felidézve a régi, nagy közös élményt, amikor Szegedi Csanádról kiderült, hogy zsidó. Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés a magyaroknak. Nem egy relativitáselmélet, de segíthet megérteni, hogy például azt miért nem nálunk találták fel, ahogy az atombombát sem. Azért, mert megelégedtünk ezzel a pattintott rasszista hülyeséggel, és ezzel elüldöztük innen Bartók Bélát is, nemhogy a fizikusainkat. Az első lépés a nemzeti felemelkedéshez, hogy legalább Szegedi Csanádot megbecsüljük, és együtt köszöntjük: בהצלחה! Mázel tov!