Mindaddig, míg esetlegesen közszereplővé nem válok – így jelöli meg Orbán Gáspár az időpontot, amelytől innen szerinte tilos őt szájára vennie a sajtónak. Ilyenkor mindig elmerengek, milyen is lehet az élet ebben a nagybetűs Családban, és hogy szappanoperát kellene csinálni belőle, legalább animációsat.

Gáspár (22) ugyanis szemmel láthatóan nincs beszélőviszonyban nővérével, Ráhellel (25). Különben Ráhel már elmondta volna Gáspárnak, hogy a nyilvános szereplés visszhangokkal jár, és még az ő mindenkinél erősebb Papájuk sem tud mit csinálni az ellen, hogy a nyelvét köszörülje rajtuk a szájtáti nép.

Azt, hogy ő is megúszhatta volna, ha nem a VIP-páholyban esküszik celebként, hanem csendben, titokban, magánügyként. Gáspár fociszenvedélye se érdekelne senkit – futballistaként se –, ha elfogad egy kényelmes széket a lelátó kevésbé frekventált szakaszán. Még azt is csak három napig firtatnánk, hogy honnan van erre pénze. Hiszen tudjuk, honnan. És készek vagyunk kardot rántani, ha az Európai Unió ezt helytelenítené. Kétharmaddal szavaztuk meg Gáspár belépőjegyét.

Még az is lehet – de ez már a szappanopera jelenete –, hogy Gáspár viszonya éppen a Royal Wedding miatt romlott meg nővérével, amikor úgy érezte, hogy Ráhel túl nagy befolyásra és pofátlansági potenciálra tett szert. Ráhel – a hozzá lojális sofőrtől – értesült arról, hogy öccse kiakadt a sajtókommentárokon, és levelet fogalmaz, de szándékosan nem figyelmeztette őt. A sorozat hűséges nézői tudhatják, hogy Ráhel kezdettől fogva irigy Gáspárra, mert tudja, hogy apjuk patriarchális világában a fiúgyermeknek eleve több joga és esélye van. Óvatos, ám elszánt harcában folyamatosan igyekszik maga mellé állítani a titokzatos, keveset szereplő Sárát (20), akire viszont annak előnyösebb külseje miatt féltékeny.

Dallas

Mindannyian esetleges közszereplők. Az ország tudja, és egyre inkább elfogadja, hogy a cég csak családon belül örökölhető. Annyi bűn, hazugság és titok gyűlt fel eddig az olajfúrásban, hogy csak a vérvonal folytatása garantálhatja az alapítók biztonságát. Már készülnek a frappáns visszavágások, az észak-koreázásra az amerikai Bush család lesz a válasz, és az arisztokratikus legitimáció régi fényének visszaállítása. Végül is ki értene jobban a kormányzáshoz, mint az, aki születésétől fogva esetleges közszereplő? Akinek már a bölcsője felett székházmutyikról tárgyaltak?

Legalább ekkora súlyú érv, hogy mi máshoz is értenének. Egy Habsburg nem mehet el parkolóőrnek, de nem is válna be. Mégis miféle erkölcsöt, problémamegoldási képességet, és intelligenciát eredményez, ha az ember olyan családban nő fel, ahol rendeletileg teszik őt NB I-be, és akarat kérdése minden. Hisztis, nehezen viselhető, vitaképtelen emberek az ilyen miliő termékei, akik aztán valami szemétdomb főnökei lesznek, ahol retteg tőlük mindenki, mert nincs kihez fellebbezni a zsarnokságuk ellen.

Pláne akkor, ha még mindig nem nyilvánították magukat közszereplővé, és indignálódva hárítanak el minden érdeklődést azzal, hogy rájuk szálltak a pedigréjük miatt.

Megesik rajtuk a szívem. Sötétben tapogatóznak, mert sötétben nőttek fel: egy olyan rendszer szívében, amely már ellenzékben is arról szólt, hogy az az igaz, amit eléggé akarunk. Bármit csinálnak, regényírástól a tudományos kutatásig, rajtuk lesz a bélyeg, hogy a sikereiket nem a tehetségüknek köszönhetik. Hogy előjogok élvezői, ezüstkanállal a szájukban született, kivételezett királylányok és királyfiak, akiknek nem kell teljesíteni. Vagy akár felfogni, hogy hülyeség a sajtót fegyelmezni, mert kiröhögik.

Van ennek ellenszere. Gáspár kálváriája elkerülhető. Nem olyan kényelmes, mint az ütődött trónörökös szerepe, akitől senki se vár semmit. Le kell tenni valamit az asztalra, ami objektíve értékelhető. Amiből látja az ország, hogy nemcsak mi vagyunk a királyfiért, hanem ő is értünk. Horthy Miklós elküldte a gyerekét a frontra. Még ő sem engedhetett meg magának egy semmirekellő esetleges trónörököst. Ma már nem kell vadászrepülőt vezetni. Elég lesz feltalálni valamit, vagy megetetni pár ezer hajléktalant abból a pénzből, amit nem költenek VIP-páholyra.

És amíg ez összejön, addig a lehető legkevésbé látszani. Főleg nem olyan helyeken, ahova halandó nem teheti be a lábát.

Legalább annyit megtanulhatnának, hogy a jólétüket az irigységnek köszönhetik. Butaság maguk ellen fordítani ezt a hatalmat.