Hát jól van, beszéljünk a cigányokról. Nem lesz abban köszönet. De előbb arról, ahogy ez előkerült. Eredetileg ugyanis nem róluk volt szó, hanem arról a nyomorúságos teljesítményről, amelyet a magyar állam a tévés piacon összehozott csillagászati áron, közpénzből. Ennek aprócska részlete csak, hogy a riportereik ki tudnak-e mondani egy-egy egész mondatot, vagy képesek-e kapcsolni Kanizsát; itt már nem kell részletezni, hogy mi mindent műveltek még. Egy ország röhög rajtuk. Akit érdekel, egy kattintással megnézheti a valós nézettségi adatokat is. Ebből mindjárt világos a minden technikai, riporteri és szerkesztői hibánál súlyosabb tünet: hogy hírhamisítással kezdték a munkát. Ehhez a szégyenhez származásnak semmi köze, tisztességnek annál inkább. És nem a talpas riporter itt a bűnös.

A nézettség volt az egyik hazugság, a másik meg a bábszínházi műfelháborodás, amiért Orsós Róbertnek is kijutott a kiröhögésből. Kezdte maga a nemzeti hörrtévé, aztán – mintegy varázsütésre! – folytatta a Fidesz. Szép belépő, benne van minden. Akkor, amikor. Akkor hazudunk, amikor csak tudunk. De azt is ész nélkül.

Egy egész napos köztévé-figyelés óhatatlanul végigzongorázza az alkalmatlanság kifejezésének megannyi szinomimáját. Mégsem lehet ütemesen hajtogatni, hogy SELEJTEK VAGYTOK, éjáéjáó, nem meccsen vagyunk. A zaklatottság egyik kifejezése elküldeni a beszédképtelen riportert közmunkára: ami elvileg mindenkinek jut, aki nem tud másképp elhelyezkedni. Hogy Orsós Róbert és a többi akármilyen származású kutyaütő el tudott, az kész csoda. Kár, hogy a csoda ilyen sokba kerül nekünk.

Cigányok ideje

Én úgy tudtam eddig, hogy a közmunka nem speciálisan a cigányoknak lett kitalálva, hanem általában mindazoknak, akiknek nincs munkájuk. Többek között a képzetlen munkaerőknek. Mint amilyeneket az M1-en látunk. Erre most jön a cöfike, valamint két bevándorló-szafari között Rogán Antal meg – édes istenem – Kocsis Máté a MIÉP-től, és megmagyarázza, hogy a közmunka egy cigányoknak való dolog, ezért közmunkásnak nevezni valakit, az nem PC. Jelentőségteljes nyilatkozat!

Aztán ugyanezek a pofák szaladnak vissza megszavazni, hogy a szegények gyerekei véletlenül se tanulhassanak tovább, de lehetőleg már az általánosban maradjanak le a világtól. Velük a magyar cigányság nagyobb része, akik még az államilag támogatott szegregációt is megkapják a nyakukba. Rajtuk és az ő jövőjükön élősködik az az állam, amely most blogposztokra mutogatva iszkol a felelősség elől. Fogalma sincs, mi lesz holnap, csak a pillanatot szeretné uralni. De a pillanatok szétesnek: nem állnak már össze történetté.

Számoljunk együtt! Az Országos Roma Önkormányzat az elmúlt három évben nyolcmilliárd forintot kapott a romák felzárkóztatására. (Majd még kiderül, mennyit loptak el belőle, és azon felháborodni sem cigányozás.) Ezzel szemben a közmédiára a kormány évente nyolcvanmilliárdot költ. Ebből tényleg lehetne csodát tenni. Elég lenne ahhoz, hogy létrehozzuk Európa legjobb közoktatását magyar, cigány és bevándorló gyerekeknek. De aki a pillanatra gyúr, az odáig lát, hogy csináljunk belőle párttévét. Az majd helyettesít minden épeszű politikát!

Ez is egyfajta közmunkaprogram, végül is. Csak sokkal többe kerül fejenként. Viszont ugyanúgy értelmetlen lapátolás a csatornában. Gödröket ásnak, aztán a saját testükkel temetik be. A szovjet kupleráj modellje: lehet, hogy rondák a lányok, de rendes kommunisták. Csak a vendégek nem jönnek, hogy rohadnának meg.

Ez így a pillanat uralására sem lesz elég. Tévedés, hogy az ennyire átlátszó hazugságoknak nincs következménye. Minden sikertelen manipuláció csökkenti a varázserő-pontokat, és egyre kevesebben képesek hinni. Viszont akik minden csőd mellett kitartanak, azokból nem lehet építkezni, mert vagy agyuk nincs, vagy becsületük, vagy egyik se.

Nézhetik végül egymást, amíg meg nem unják. Már amikor sikerül a kapcsolás.