Tóta W. Árpád
Tóta W. Árpád

Nem a boltzár volt a tét, hanem a titok: hogy a nemzet már nem áll mögöttük.

©
Győzelem! Meghátráltak! Nyit a pláza a cseresznyevirággal együtt, a nép visszaszerezte önrendelkezését, és még el sem indult szavazni. Pont az volt a cél, hogy ne induljon el.

Nem kellett látnokzsálya ahhoz, hogy ezt megjósoljuk, hatalomtechnikailag így logikus – ha nem is annyira, mint mondjuk eleve bele se bugyválni az emberek életébe. Szégyen a futás, de hasznos.

Most viszont ott áll az ellenzék két elég hervadt kérdéssel, amihez aláírást gyűjteni sem egyszerű. A földek eladása például Budapesten, ahol minden forradalom kezdődik, nem sokakat érdekel. Mert a pestiek is szoktak venni maguknak, nejlonzsákban, a fikusz alá. Az állami vállalatok bérplafonja megmozdíthatná az irigységfaktort, csak félre kell tenni azt a kényelmetlenséget, hogy ez egy az egyben fideszes demagógia volt, amit ráadásul a kapitalizmus védőszentje tűzött a zászlajára. De kaszára azért nem kapnak milliók, hogy a MÁV igazgatója kevesebbet keressen.

Pedig már bimbódzott az összefogás, mentek a kacsintgatások és finom célzások, a remény illata szállt a szélben, a győzelem esélye.

Nyilván boltzárral együtt is arról szólt volna a népszavazás, hogy eredményesen és határozottan nemet lehessen mondani arra, amit Orbánék művelnek úgy általában, a hét többi napján is. Kimondott cél volt ez: bevinni egy balegyenest, hogy látsszon végre, legyőzhetők.

Ez elől hajoltak el most. Nagy titkot őriznek ugyanis, és csak így maradhatott árnyékban.

A titok annyi, hogy a nemzet, amelyre szüntelenül hivatkoznak, amelynek nevében hülyeségeiket és aljasságaikat elkövetik, amit bunkósbotként forgatva söpörnek le minden kritikát – az a nemzet már nem áll mögöttük. Sosem állt egységesen ott persze, de amíg egyértelműen ellent nem mond, addig lehet azt hazudni.

Ennek a ténynek, a többség elvesztésének a felfedése a tét.

Ehhez kell az ügy, ami mögé kormányellenes többséget lehet szervezni. Ez lett volna a vasárnapi boltzár. Nem mintha nem lennének fontosabb témák. De az oktatásból és egészségügyből nem egyszerű olyan eldöntendő kérdést faragni, amit milliók értenek és éreznek. Eleve nehéz kiemelni egyetlen problémát ezekből – komplett programokat viszont nem lehet népszavazáson versenyeztetni, annak a terepe az országgyűlési választás.

Ezenfelül a népszavazás intézményét nemcsak kopasz Kubatov-fiúk, hanem szigorú jogszabályok és lojális testületek is védik a bamba néptől. Nehogy olyasmibe akarjon beleszólni, amit tényleg fájna megelőző jelleggel feladni.

Nem lehet szavazni Paksról például, hiába adósodunk el miatta száz évre. És blokkolták az olimpiára vonatkozó kérdést is – tök képtelen indoklással mellesleg –, pedig érdemes lenne körbekérdezni: elkúrjunk-e ezermilliárdokat erre, vagy legyen annyi eszünk, mint Hamburgnak, ahol simán leszavazták. Kiváló szimbóluma lehetne pedig annak, hogy ez az a rendszer, ahol a miniszterelnök mániáira és hobbijára többet költünk, mint óvodákra.

De még ennél is jobb jelkép a stadion. A bogaras, leépült sutyerák üresen kongó, méregdrága kráterei, amikben ugyanolyan kutyaütő, érdektelen játék folyik, mint azelőtt. És mennek, még mindig számolatlanul a tízmilliárdok, püspökök szállnak be a bizniszbe, csak mert tudják, hogy Orbán Viktornak ez a heppje. Ja és épített egyet a háza mellé is. Azóta elköltözött, úgyhogy Hatvanpusztának is kell majd egy hatvanezres stadion. Ha egyszer hagyjuk, miért ne.

Akár sikeres politikai vállalkozás lehetne a stadionstop, már csak azért is, mert szinte megnevezi Orbánt: igen, most az ő játékát fogjuk elvenni, ahogy ő einstandolta milliókét. Mellesleg azok a milliók fizetik ezt is. És ezt bizony nem engedheti el könnyen, mert ez ő maga.

Biztosan találhatók ennél is húsbavágóbb kérdések – csakhogy akkor is az a helyzet, hogy ezekről sem lehet népszavazást rendezni. De hoppá, nézzük csak meg még egyszer: mi is történt itt? Talán népszavazáson bukott el a boltzár? Nem; csupán az erődemonstráció lehetőségétől. A félelemtől, hogy kisebbségben maradnak, pontosabban hogy ez látványosan kiderül.

Majority report

Annak viszont nem a formális népszavazás az egyetlen eszköze. Aláírást, támogatói nyilatkozatot lehet gyűjteni bármiről. Ha több százezren a nevüket adják ahhoz a követeléshez, hogy ne legyen olimpia, és fogják vissza az élsportra elvert pénzt, az legalább olyan ütés, mint ami elől tegnap ellépett a kormány. Jogilag nem kötelez természetesen, de mint látjuk, a jogon semmi nem múlik, az erőn minden.

A módszert, ahogy a bérplafont, bemutatta már maga az ellenfél, és nemzeti konzultációnak hívta. Bájosan korrupt megoldással milliárdokat költött névre szóló levelekre, aztán tök átláthatatlan feldolgozás után bejelentette, hogy hány százezren támogatják az ő céljait.

Milliárdjai és saját postája az ellenzéknek nincsen, viszont a megmaradt két népszavazási kérdés miatt amúgy is a placcon van az egész apparátusuk. A pultok állnak, az aktivisták kint vannak, csak épp az a probléma, hogy mivel lehetne odahívni az embereket, ha a boltzár kiesett. Ahhoz csak papír kell, hogy a népszavazásra szánt kérdések mellett aláírhassanak egy petíciót valamiről, ami tényleg érdekli őket.

Hogy aztán hová mekkora piramist építenek a szignókból, hogyan tartják ezt napirenden, és meddig folytatják a gyűjtést, az csupa izgalmas részletkérdés. Ajánlanám a marketing nevű iparágat és az ezzel foglalkozó szakembereket; egy egész új világ tárulhat fel a sajtótájékoztatók és MTI-közlemények horizontján túl.

Churchill kormánya a német bombázások idején közzétett egy felhívást: mindenki szolgáltassa be az alumínium serpenyőket, hogy vadászgépeket gyártsanak belőlük, és így állítsák meg a Luftwaffét. Hazugság volt: azokból az edényekből sosem készült repülőgép. Viszont azok a százezrek, akik addig a pincében remegve hallgatták a légiriadót, egyszerre úgy érezhették, hogy ők is tehetnek, sőt tesznek azért, hogy legyőzzék az ellenséget. Amint leadták a serpenyőt, megszabadultak a bénult tehetetlenségtől. Azt gondolhatták, hogy most visszaütöttek, személyesen, legalább egy icipicit.

Ezt az érzést keresi a nemzet, amely már nem áll Orbánék mögött. Egyelőre a pincében remeg, és reméli, hogy nem az ő életét találja telibe a veszettül pattogó óriás focilabda. De már vinné a serpenyőt, ha meggyőzné valaki, hogy képes belőle fegyvert kovácsolni.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!