A Manchesteri Egyetem kutatói Olaszország közelében vettek üledékmintákat: volt olyan, amelyben négyzetméterenként 1,9 millió műanyagdarabkát is találtak. Tanulmányuk a Science tudományos lap aktuális számában jelent meg.

A mikroműanyag-darabok között ruházati és más szintetikus textíliák szálai, valamint az évek során széttöredező nagyobb tárgyak apró részecskéi voltak. A kutatók az eredmények alapján úgy vélik, a műanyag mikroszemcsék – vagyis az egy milliméternél kisebb darabkák – a tengerfenék egyes helyein koncentrálódnak, a mélytengeri áramlatok szállítják őket oda.

"Az áramlatok építik az úgynevezett uszadékrétegeket, gondoljunk csak a víz alatti dűnékre, amelyek akár több tíz kilométer hosszúak és több száz méter magasak is lehetnek. Ezek a Föld legnagyobb üledékhalmai között vannak. Döntően igen finom iszapból állnak, ezért sejtettük, hogy találunk bennük mikroszemcséket" – mondta Ian Kane, a nemzetközi kutatócsoport vezetője.

A számítások alapján évente nagyjából 4-12 millió tonna műanyag szemét ömlik az óceánokba, főként a folyókból. Gyakran lehet olvasni a víz színén úszó szeméttömegről, a tudósok szerint azonban ez a látható réteg mindössze az egy százalékát képviseli a tengerekben rejlő hulladéknak, a többi 99 százalékról nem tudni, merre lehet. Szinte biztosra veszik, hogy valamennyi a tengeri élőlények gyomrába jutott, de a nagyobb része összetört és egyszerűen elsüllyedt.

A kutatásban használt minták az Olaszország, Korzika és Szardínia közötti területről származnak. A tudósok szerint a világ számos más helyén működnek hasonló áramlatok a mélyben, tehát amire rábukkantak, nem különlegesség. Aggasztónak találták, hogy ugyanezek az áramlatok szállítják az oxigént és a tápanyagokat a tengermélyi élővilágnak.

Nemrég mutatták ki a Greenpeace kezdeményezésére indított vizsgálatok, hogy már a budapesti csapvízben is van mikroműanyag.