Nem is feltétlenül lenne akkora gond a műanyaggal, ha újra tudnák hasznosítani mindet. Ez azonban nincs így. 2021 januárjától búcsút inthetünk egyes egyszerhasználatos műanyagoknak: így a tányéroknak, evőeszközöknek és a polisztirol étel-, italtároló dobozoknak is. Az egyre elterjedtebb alternatíva, a biológiailag lebomló műanyagról azonban tévhit, hogy eldobhatjuk és lebomlik a földben - ipari komposztáló eljárás szükséges hozzá. Amíg viszont ez nem megoldott, addig nem vagyunk sokkal előrébb.

A biológiai lebomló csomagolások piaca már most is elég jelentős: 11 milliárd eurót tesz ki, az évtized végére pedig a becslések szerint meg is duplázódhat. A definíció több mindent is takarhat: készülhet PLA-ból, papírból, de akár ehető is lehet egy ilyen termék.

De mit is jelent ez utóbbi?

Európában a 2012-ben alapított lengyel Biotrem a piacvezető az ehető evőeszközök terén: ők 1 tonna tiszta, ehető búzakorpából 10 ezer tányért vagy tálat állítanak elő, amelyek 30 nap alatt komposztálódnak. A tányérjaikat mikróba, sütőbe, de fagyasztóba is rakhatjuk. Jelenleg 15 millió ehető tányért és tálat gyártanak egy évben. A búzakorpa mellett kukoricakorpából, maniókából, hínárból és algából is készítenek dolgokat – az alapanyag mind a környező malmok mellékterméke. 2019-ben már 1,5 millió eurós forgalmuk volt, ami az azt megelőző év kétszerese és mostanra a világ 40 országában ehetjük már a tányérjaikat.

A 2016-ban alapított, a kizárólag lebomló, környezetbarát terítékeket és csomagolóanyagokat forgalmazó Ecocatering Kft. a hazai kizárólagos forgalmazója a lengyel cég termékeinek. Úgy látják, egyre fokozódik az érdeklődés a biológiailag lebomló termékek iránt. „A környezet megóvása és a lassan, de biztosan begyűrűző tudatosság már megfigyelhető, mind a vendéglátó szektorban, mind a fogyasztók esetében” – összegzi Keve Zsuzsa, a cég egyik alapítója a tapasztalataikat.

Bár arányaiban a lebomló papírtányérok, cukornád és kukorica alapú termékek kelendőbbek, mint az ehetőek, ez nagyrészt azért is van, mert a lebomló terítékek közül a búzakorpa termékek csak egy szűkebb szegmensét képezik a termékpalettának. „Folyamatos a termékbővítés, tervezik ételhordó dobozok, szószos tálkák, muffinformák, kisebb átmérőjű, fagylaltos, salátás, leveses tányérok és tálak, sőt még fél decis poharak gyártását is” – teszi hozzá. Az egyértelmű visszajelzés, hogy jellemzően kisebb, üzleti rendezvényeken használják az ehető termékeket előszeretettel. „180 Celsius-fokig sütni is lehet ezekben, és fagyasztásra is alkalmasak. Megehetik kutyák, lovak, de egyéb haszonállatok is és egy kerti parti után a komposztban gyorsan értékes termőtalajjá válik” – sorolják a búzakorpa tányérok előnyeit. Náluk 100 darabos kiszerelésben egy búzakorpa tányér ára 125 forintra jön ki.

A Zöldbolt.hu kínálatában ehetőn kívül más tányér nincs is: pont azért, mert az egyéb "eldobható" alternatíváknál jobbnak találják a korpatányérokat. Ők 2008 óta működnek, a céljuk, hogy a hétköznapi élet szinte minden területén kínáljanak környezetbarát alternatívákat. „A lebomló tányérok kapcsán fontos látni, hogy bizonyos fajtáik nem adnak tökéletes választ, mivel a kommunális hulladékba kerülve gyakorlatilag nem bomlanak le, egy részüket csak ipari komposztálás során lehet lebontani. Ezzel ellentétben a korpatányérok azért is előremutatóbbak, mivel egy átlagos kerti komposztban is könnyen elkomposztálhatók, valóban lebomlanak” – magyarázza Tóth Balázs, a Zöldbolt kereskedelmi vezetője a döntésük mögötti okokat.

A kereskedelmi vezető arra is kitért, hogy mivel jelenleg csak nagyobb, 100 darabos kiszerelésben lehet vásárolni, így a kisebb felhasználók között kevésbé keresett, igény azonban lenne erre. A búzakorpából készült tányérok hátrányaként csak a leveseket és nagyon nedves ételeket említi, mert ezek csak bizonyos ideig tudják tartani az ételt, idővel sérülnek, szétesnek.

Az Indepack Kft. több mint 10 ezer hazai kis- és középvállalkozást lát el a szükséges csomagolóanyagokkal. Azt azonban ő is megerősíti, hogy egyértelmű az igény arra, hogy környezetbarát legyen a csomagolás: „Ez a fajta figyelem a gyártókat és kereskedőket arra ösztönzi, hogy egymást lepipálva keressék a megoldást. Az ebben a témakörben gyakran emlegetett alapanyagok, a PLA és cukornád régóta ismert, de csak néhány éve indult hódító útjára itthon a vendéglátásban” – mutat rá Győrvári Gábor, a cég ügyvezetője. Kihangsúlyozza azt is, hogy az innováció ritkán jön a vendéglátóipar oldaláról: „az élelmiszeriparban hatalmas pénzeket öntenek kutatás fejlesztésre, mindenki az áttörésben reménykedik, hogy megtalálja azt a megoldást, amivel hosszú időre környezettudatos cégként betonozhatja be magát a vásárló fejében. A vendéglátóipar számára készülő csomagolások piaca nem túl nagy, így itt igazi fejlesztések nem történnek. A valódi termékfejlesztésre az élelmiszeriparban van lehetőség és tőke. Ha ott fellelik a jó megoldást, akkor az a vendéglátásban is megjelenhet” – magyarázza.

Kitér arra is, hogy maga az ehető csomagolás már régi gondolat: a tölcsér 1904 óta létezik és cipóba is töltöttek levest a középkorban. „Ugyanakkor sietni kell egy gombóc sztracsatella fagyival is, mert ha nem sietünk, elolvad” – emeli ki. És részben emiatt sem forgalmaznak ehető tányérokat, holott teszteltek kifejezetten a vendéglátásnak gyártott csomagolóanyagokat. A tapasztalataik azonban vegyesek. „Egy öntetes tálat kóstoltunk meg. Az íze olyasmi, amit ma sokan a mindenmentes pékárukban is érezhetnek. Erről mindenki eldönti, hogy számára elfogadható vagy kellemetlen. Mivel ehető csomagolásról beszélünk, ezért a legnagyobb hibáját is pont ez adja: a termék nem csak a szánkban olvad, hanem nedves ételt belerakva a kezünkben is. Az általunk tesztelt példány levesek és mártásos ételek csomagolására alkalmatlan. Ettől még megoldás lehet teljesen száraz ételek csomagolásához, ez viszont erősen szűkíti az éttermi szintű felhasználást” – meséli a tapasztalataikról.

Egy másik, nagyon erős ellenérvnek látja az anyagiakat is: „a vendéglátó szektor még ma is a szívéhez kap a környezetbarát PLA és cukornád termékek árai láttán, mivel nehezen tudják a vendég felé érvényesíteni az új és régi csomagolás ára közötti különbséget. Az élelmiszerrel házasított csomagolás esetében újabb, erősebb sokkhatással kellene számolniuk, hiszen még drágább termékekről beszélünk” – emeli ki az Indepack ügyvezetője. Ezen felül az ehető csomagolásoknak a tárolása is nehézséget jelent, hiszen élelmiszerbiztonsági szempontból valójában élelmiszerről beszélünk, mintsem csomagolásról. Bár az ehető csomagolásban ők nem látják a jövőt, azt fontosnak tartja, hogy ezek a próbálkozások vezetnek ahhoz, hogy jobbá tegyük környezetünket.

Az üzleti megközelítésen túl Győrvári Gábor magánemberként is kritikus: „az ehető csomagolás a vendéglátóipari csomagolás zsákutcája a vendég szempontjából is: miután jóllaktam, már nem szeretnék elfogyasztani egy félfogásnyi lapostányért és evőeszközt a környezettudatosság jegyében. Viszont, ha nem eszem meg, akkor a tányér, ami ebben az esetben étel a szemétbe kerül” – magyarázza, hol érzi ebben a negatívumot. „Olyan cukornád alapanyagú csomagolás pedig már most is elérhető, ami jobb tulajdonságokkal rendelkezik és akár a házi komposztban is lebomlik. Az ehető csomagolás szemétbe kerülésével nem teszünk mást, mint társadalmilag legalizáljuk az élelmiszerpocsékolást.”