A használt bútorok piacának is új lökést ad majd a koronavírus-járvány?

Akár 20 százalékkal is nőhet a használt termékek piaca az elkövetkezendő 5 évben, a még használható, ám más által már birtokolt tárgyak szegmensének pedig a koronavírus csak új lökést adott, legyen szó ruháról, könyvről, vagy akár bútorról – írta az Euroweeklynews.com. A pandémia ugyanis a környezettudatosságon túl kényszerű takarékosságra is vezeti a fogyasztókat. Hasonló trend látszott az előző válság idején: a Marketing Week egy 2013-as kutatása azt mutatta, hogy harmadával több ember vásárol használt terméket a válság idején, mint egy évvel korábban.

Bár bútort jóval tovább használunk, mint egy ruhát, és a bútordivat nem változik olyan turbulensen, a másodlagos piac úgy tűnik, ugyanúgy pörög, mint a divatiparban. Így jó üzlet is a használt bútor: 2017-ben például több mint 9 millió dollárt fektettek be egy indiai, használt bútorokat áruló oldalba, a Zefóba. A kereskedő itt megveszi a használt bútort, ellenőrzi a minőségét és fel is újítja a darabokat, mielőtt azok gazdát cserélnek. A használt bútorok népszerűsége mögött több ok is húzódik a szakértők mögött, de leginkább azzal magyarázható, Indiában megszokott, hogy családon belül örökölnek darabokat, így kevésbé stigmatizáltak a használt termékek.

A skandináv országokban inkább a fenntarthatóság áll a használt termékek népszerűsége mögött: 2015-ben Svédországban már olyan bevásárlóközpont is nyílt, ahol minden egyes kapható termék újból felhasznált, újrahasznosított, vagy éppen fenntartható forrásból származik. A Stockholmtól 90 kilométerre található Eskilstuna szélén megnyitott, kétszintes ReTunát a világ első, másodkézből származó plázájaként emlegetik. A ReTunát a helyi önkormányzat energetikai cége üzemelteti, és a beszámolók szerint a hangulata cseppet sem idézi a poros bolhapiacokét, hanem inkább egy menő bevásárlóközpontban érezzük ott magunkat – csak éppen szinte minden ott kapható termék másodkézből származik. A központban a legtöbb eladásra kínált termék adomány, amelyeket a helyiek adnak le a bevásárlóközpontnál.

Michiganben egy 20 ezer négyzetméteres újrahasználati központ nyílt, Finnországban külön üzletlánca is van már a használt termékeknek, ez a Kierrätyskeskus, országszerte számos boltot és online felületet is üzemeltet. Minden eladott bútor, vagy háztartási termék itt is adomány a helyiektől.

Hasonló üzletre azonban Magyarországon is találunk példát. 2016 nyarán két Szemléletformáló és Újrahasználati Központot nyitott az FKF Nonprofit Zrt.: ide főleg bútorokat, könyveket és apróságokat visznek be az emberek, ahelyett, hogy várnák a lomtalanítást, a szemfülesek pedig lényegében fillérekért lecsaphatnak ezekre. A két telephelyen leadott termékek között pedig már online is nézelődhetünk: találunk foteleket ötezer forintért, kisebb éjjeli szekrényt pedig már akár ezer forintért is.

Tavaly már Magyarországon is elindította az IKEA a Bútorok második élete programot: ennek keretében a már nem használt, de a funkciójukat még biztonságosan ellátó IKEA-bútorokat kínálhatják eladásra a vásárlók a cég honlapján. Terveik szerint az eredeti ár 30 százalékáért cserélnek majd gazdát a régi-új bútorok, az eladó pedig ajándékkártyát kap majd cserébe, amivel az áruházlánc lényegében további vásárlásra is ösztönzi az adott bútor első tulajdonosát.

Ciki még, ha használtat veszünk valamiből?

Bár kétségkívül van egy réteg, amelynek a tagjai kifejezetten sportot űznek abból, hogy minél olcsóbban, minél különlegesebb dologra csapjanak le, és egyre csak nő a tudatos vásárlók száma is, akiknek igenis szempont a fenntarthatóság, azt nehéz eldönteni, hogy tartja-e még magát az a stigma, hogy ciki-e, ha valamiből használtat vásárolunk.

Ezt a kérdést járja körbe a Berkeley egyetem oldalán megjelent írás is. Bár az elmúlt néhány évben menőnek számít, ha másodkézből szerzünk be valamit, korábban, ha használt cikkek között válogatott valaki, az egyértelműen annak a jele volt, hogy nem engedheti meg magának az újat. A szerző konklúziója az, hogy a használt termékekkel szembeni ellenérzéseket a környezettudatosság szünteti meg. A cikk szerint az sem mindegy, hol veszünk használt terméket. Nagyon számít a körítés: egy dohos szagú, koszos turkálóról, vagy egy dizájnosan berendezett üzletről, illetve az online térben, gondosan válogatott szelekcióról más vélemény alakulhat ki.

Az Eurobarometer legutóbbi, 2015-ös kutatása alapján az európaiak 55 százaléka venne használt bútort, szívesebben is, mint ruhát, vagy elektronikai cikkeket. Az EU-s átlagtól a magyarok is alig maradnak el: 52 százalékunk nem vetné meg a fotelt, ha már valaki ült előtte benne, bár a svédek 79 százalékos eredményét nem közelítjük meg. A nemek terén jelentős különbséget nem mutatott ki a kutatás: a férfiak 54, a nők 57 százaléka benne használt bútort. Ráadásul minél fiatalabb valaki, annál inkább vásárolna másodkézből. Az eredmények alapján ami visszatartja az embereket attól, hogy használt terméket vásároljanak, azok a higiéniával, a biztonsággal és a minőséggel kapcsolatos aggályok, az, hogy mások mit gondolnak róluk, ha használtat vásárolnak, csak a megkérdezettek 4 százalékát foglalkoztatja. A felújított, használt termékek is egyre népszerűbbek: az európaiak 35 százaléka vásárolt is már kikupált használt bútort.

Egy kis kreativitással és ügyességgel pedig könnyedén újra lehet dizájnolni bútorokat: a hazai Remodel Stúdió ráadásul hátrányos helyzetű fiatalokat foglalkoztat és az újragondolt dizájnbútorokról senki sem mondaná meg, hogy a kidobástól mentették meg ezeket. Ráadásul egyre keresettebbek Magyarországon is azok az üzletek és galériák, ahol vintage bútorokat találunk: előszeretettel fordulnak a használt bútorok felé azok, akik valami különlegeset szeretnének.