Fürdőruha, óceáni hulladékból

A fokozott igénybevétel – közvetlen napsütés, sós, illetve klóros víz – miatt sok fürdőruha nem éli meg a következő nyarat sem: kifakul a színük, kinyúlnak, elenged a gumírozás, különösen, ha nem öblítjük ki ezeket. Így – akárcsak az ízlésünk vagy a trendek változása miatt is – sokan minden évben újat vásárolnak.

Idén is rengeteg új fürdőruhát adtak el: a Bloomberg cikke idézi az iparági elemzőcég NPD Group adatait, miszerint 2021 első felében majdnem 20 százalékkal több fürdőruhát vettek az emberek (összesen 2,7 milliárd dollár értékben), mint 2019 első felében. Ugyanakkor azt is kihangsúlyozza az írás: azoknak nincs könnyű dolga, akik fenntarthatóbb fürdőruhát szeretnének. A legtöbb fürdőruha ugyanis spandexből készül, ami kőolajszármazék.

Életkép Teneriféről

AFP

A DuPont mérnökei még az 1950-es évek végén fejlesztették ki az anyagot, pont azért, hogy egy könnyű, szellőző alternatívát nyújtsanak a gumira. Mostanra a fürdőruhák többsége az előbb említett spandexből, nejlonból és poliészterből készül. A spandexszel azonban a gond az, hogy olyan rövidek a szintetikus alapanyag szálai, hogy mechanikusan nem lehet szétválogatni újrahasznosításhoz, és egyelőre nincs még olyan kémiai újrahasznosítási eljárás, ami megoldást nyújtana arra, hogy miután megválnak ezektől a korábbi viselőik, ne a hulladéklerakóban kössenek ki. Használt fürdőruhát ugyanis - a fehérneműhöz hasonlóan – nem sokan vennének szívesen.

Persze egyre több gyártó és márka próbál zöldebb vizekre evezni: a Lycra szálgyártó például pont spandexhulladékból készít új anyagot (ez az EcoMade), az Aquafil cég pedig halászhálókból, óceáni hulladékokból és ipari kárpitok újrahasznosításával készíti az Econyl-anyagot, amit egyre több márka kínálatában megtalálunk - nagy szeletet persze egyelőre nem hasítanak ki ebből. Ugyanakkor, ahogy arra a Bloomberg is felhívja a figyelmet: az újrahasznosított, de szintetikus alapanyag sem feltétlenül egy tökéletes megoldás, hiszen ebből az alapanyagból is letöredeznek mikroműanyagok.

A Philomén márka volt az első hazai brand, amelyik az Econyl-anyaggal kezdett el dolgozni. Csabai Zita, a márka alapítója és tervezője szerint az anyag alapvetően luxusérzetet kelt a hagyományos fürdőruhaanyagokhoz képest, mert vastagabb, matt és selyemfényű anyagról van szó, amelynek nagyon jó a minősége, ám kevésbé nyúlik. Így azonban – mivel UV-álló és jobban is tartja a formáját, mint a hagyományos fürdőruhaanyagok - nem kell amiatt aggódnunk, hogy egyáltalán az idei strandszezont kihúzza a bikinink (vagy egyrészesünk).

A hátránya talán az, hogy kevesebb szín érhető el ebből az anyagból, mint a hagyományos verzióból. „Technológiailag viszont jó látni, hogy nem csupán egy halászhálókból újrahasznosított anyagról van szó, hanem 90 százalékkal kisebb a negatív környezeti hatása, mintha közvetlenül kőolajból készülne. Az előállításkor használt vízmennyiség nagy részét szintén újrahasznosítják, és magát a technológiát is évről évre tovább fejlesztik” – mondja Csabai Zita az Econyl gyártásáról. Szerinte a "zöldre mosási" hullám és a profitéhség elérte a fürdőruhamárkákat is, mert az látszik, hogy igény van a „zöldebb” darabokra: „Nagyon sokan kezdtek el fenntartható fürdőruhamárkát csinálni szaktudás és minőségi design nélkül, pedig a divatnak nem a marketing alapú divatmarkákról kell szólnia, mert az sem etikus es fenntartható” – mondja.

Életkép Hawaiiról

AFP

Az is nehézséget okoz, hogy a rugalmasabban működő, a fenntarthatóságot valóban fontos értékként kezelő tervezői márkák alapból nehezebben jutnak hozzá innovatív, fenntarthatóbb alapanyagokhoz. „Ez azzal is magyarázható, hogy sok innovatív anyag jelenleg is kísérleti periódusban van, vagy esetleg maga a gyártó sincs még stabil gazdasági pozícióban, hogy szóba álljon kisebb márkákkal” – mondja a Philomén alapítója arról, hogy kerül egy-egy fenntartható anyag a fast fashion márkák polcaira is. Attól azonban még nem válik „zölddé” az adott termék, hiszen nagy valószínűséggel nem megfelelő munkakörülmények között készült. „Sokszor ráadásul nagy volumenű anyagkészletet kell beszerezni, ami egy kis márkának gazdaságilag igazan megterhelő tud lenni, mi ezért inkább kevesebb színből rendelünk, hogy jó arányban legyen a kereslettel és a gazdasági fenntarthatósággal” – teszi hozzá. Így ha egy kisebb, hazai cégtől választ, aminek itt készülnek a termékei, akkor abban is biztos lehet, hogy nem kötődik például kényszermunkához a bikinije.

Strandpapucs és vízicipő: kiküszöbölhető a műanyag?

Bár könnyedén találunk a piacon természetes alapanyagú vászon, vagy éppen parafa lábbeliket, amelyek összességében lebomlóak, a strandoláshoz, tengerpartozáshoz használt lábbelik esetében a funkcióról sem feledkezhetünk meg és a vízállóság elengedhetetlen, amit természetes alapanyagtól nem kapunk meg. Viszont ha „csak” egy papucsra van szükségünk, válasszunk inkább nem műanyagból készült darabot - ez nem csak a fenntarthatóság, de a kényelem miatt is fontos lehet.

Gumimatrac

A gumi a kaucsukfa nedve, így természetes, tehát le tudna bomlani. Az azonban már más téma, hogy milyen eljárásokkal és egyéb anyagok hozzáadásával érik el azt az alapanyagot, amelyből már termékek készülnek, különösen, hogy a természetes kaucsuk a fehérjetartalma miatt nem is igazán vízálló. A nevükkel ellentétben a gumimatracok már nem is abból, hanem többnyire PVC-ből készülnek. Az anyag kapcsán azonban számtalan aggály felmerült, az egészségünkre gyakorolt hatása miatt is. Egyre többen keresnek ezért nem PVC-ből készülő gumimatracokat: ilyen esetben talán még akrilszálból készült verzióra lelhetünk rá. Találunk a neten persze számtalan ’eco-friendly’ jelzővel ellátott terméket, a leírások azonban nem túl bőbeszédűek abban a tekintetben, hogy azok éppen mitől is környezetbarát(abb)ak.

Javítani lehetetlenség is egy gumimatracot, ha kilyukad, márpedig egy olcsó, rossz minőségű matrac nagyon hamar tönkremegy. A műanyag pedig műanyag, úgyhogy a legfenntarthatóbb mindenképpen az, ha el tudja képzelni a nyaralását, a vízparton töltött időt gumimatrac nélkül.

Strand Thaiföldön

AFP

Strandtörülköző

Talán a legegyszerűbb dolgunk a törülközőkkel van: keressük a természetes alapanyagból, pamutból, lenből, kenderből készülteket, ezek ugyanis jól szívják a nedvességet – ellentétben a szintetikus társaikkal. Célszerű figyelni arra is, rendelkezik-e a textil valamilyen fenntarthatóságra vonatkozó minősítéssel, mert ezek garanciát jelentenek például arra, hogy nem tartalmaz az anyag semmilyen, egészségre káros kemikáliát.

Napszemüveg

Számtalan fenntarthatóbb változatot találunk arra, hogy a szemüvegkeretünk lehetőleg ne műanyagból készüljön. Egyre több cég kínál természetes anyagból, így például (minősített, fenntarthatóan kitermelt) fából, bambuszból, de újrahasznosított anyagokból és növényi alapú acetátból is szemüvegkereteket. Így szemüvegkeretként születhet újjá például bakelitlemez, de gördeszka is. Fából több hazai cég is készít kereteket, így a Thinwood, vagy a Fabala is. A Crafting Plastics stúdió pedig bioműanyag, lebomló kereteket kínál, amelyeknek a lencséi is újrahasznosíthatóak: a megalkotók szerint kevesebb, mint 90 nap alatt ipari komposztban a földdel lesz egyenlő anélkül, hogy bármilyen káros anyag kerülne ebből a környezetünkbe.

Életkép Biarritzból

AFP