Nem fecnit, információbombát kapott a NAV az áfacsalókról
Közel kéttucatnyi étolajmárkát, importőröket és forgalmazó cégeket nevezett meg, szállítóleveleket, számlákat, konkrét áfacsalási sémát ismertetett 2012 elején egy részletes anyagában az amerikai Bunge étolajgyártó cég, amelyet eljuttatott az adóhatóság központi hivatalába, és amelyik a hvg.hu birtokába került. De már előtte pár hónappal is adott át információkat az őket ellehetetlenítő, egyre durvább méretűvé dagadó áfacsalásról. A listára került étolajmárkákat három évvel később, ma is ott találjuk a boltok polcain. Vagy nagyon hasonló márkák gyanúsan olcsók: ugyanazon a polcon van Sunol, Suniol és Szaniol, ugyanolyan áron, de durván 100 forinttal olcsóbban, mint a Bunge által gyártott Vénusz étolaj. Az adóhatóság hallgat, mint a sír, a Bunge nem cáfolta információinkat.
Ez egy fecni; nem tényekre, hanem híresztelésekre és vélelmekre alapozott dokumentum, amely felszínes, hiányos, több helyen téves információkkal szolgál; formai komolytalanságát csak a tartalmi komolytalansága múlja felül – ezekkel a jellemzésekkel próbálta lejáratni a kormányzati oldal (Orbán Viktor, az adóhatóság, a külügyi államtitkár) azt a dokumentumot, amelyet az amerikai nagykövetség küldött meg nemrég a magyar kormány számára a kitiltási botrányban. Az amerikaiak által készített anyag összefoglalta azokat a lépéseket, amelyek hat kormányzati vagy kormányközeli személy kitiltásához vezethettek (közülük csak az adóhatóság elnöke, Vida Ildikó ismerte el, hogy rajta van a kitiltási listán), benne több konkrét mozzanatot is felvillantottak. Így például többször találkoztak amerikai cégek vagy maga a nagykövetség emberei az adóhatóság tisztviselőivel, magyar kormányzati személyekkel, komoly aggályaikat jelezték az elharapódzott áfacsalások miatt.
Ezt igyekszik azóta is bagatellizálni a magyar kormány, konkrétumokat is hiányolva az amerikaiaktól.
A hvg.hu birtokába került egy dokumentum, amely azonban gyengíteni látszik azt a kormányzati narratívát, hogy igazából nem is nagyon kaptak használható információkat az amerikai féltől, amelyek alapján az adóhivatal az áfacsalók nyomába eredhetett volna.
Áfacsalásban érintett étolajmárkák sora, cégnevek, dokumentumok
A közel harmincoldalas anyag bő két és fél évvel ezelőtt készült, és részletesen bemutatja az étolajpiacon 2008 óta zajlott folyamatokat. Az az amerikai hátterű Bunge cég csinálta, amelyik az étolajpiacon domináns, gyárt is Magyarországon (a Vénusz és a Floriol márka az övé, egyébként egy másik napraforgóolaj-gyártó van még idehaza, az NT), és külföldre is exportál, de külföldön, Európa számos országában is vannak gyárai. Ez a cég volt az, amelyiknek a piaci pozícióit durván sértették a 2009-2010 fordulójától datálható nagyobb lendületet kapott áfacsalások. Olyannyira, hogy, amint az a dokumentumból is kitűnik, 2008 elején még ötször annyi étolaj fogyott idehaza az ő márkáiból, mint azokból – a dokumentumban csak B márkákként emlegetett, jellemzően importból származó – étolajokból, amelyek rendszerint áfacsaló láncolatban tűntek fel, 2011 nyarára azonban a Bunge márkáit már beelőzték a B márkák eladásai. És a Bunge volt az az egyik olyan cég, amelyikre utalt az amerikai nagykövetség a nyilvánosságra hozott levélben, mint amelyik többször szóvá tette a kormányzati és hatósági emberek előtt, milyen károkat okoz neki, és mit lehetne tenni az áfacsalás ellen.
| A Bunge és az áfacsalás elleni fórum |
| Ez volt az a cég egyébként, amelyik az egyik motorja volt az alapvető élelmiszerek áfacsökkentéséért lobbizó szerveződésnek, amelyik nemcsak az étolaj, hanem a tej, liszt, cukor, hús áfamérséklésében látta az áfacsalás elleni egyik leghatékonyabb fellépést (hiszen 27 helyett például 5 százalékos áfakulcs mellett már nem éri meg csalni). Ez a Fórum az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentéséért nevet viselő szerveződésnek sok tagja volt (az érintett termékeket előállító szektorokból egyaránt voltak benne szakmai szövetségek, voltak cégek is), együttesen 2012 júniusában léptek a nyilvánosság elé, de jártak utána a nemzetgazdasági és az agrártárcánál, az adóhatóságnál is. A Bunge volt az az Index cikke szerint, akit megkörnyékezett egy kormányközeli ember, de az amerikai cég elutasította a korrupciós kísérletet – a kitiltási botrányhoz vezető folyamat egyik adaléka ez lehet. |
A Bunge több helyről származó információink szerint 2011 végén eljuttatott információkat a megyei szinten az adóhatósághoz a kialakult helyzetről, a károkról, az áfacsalókról és az általuk forgalmazott étolajokról. Eltelt pár hónap, és az amerikai cég azt látta, semmi sem változott, nagyban zajlik az áfacsalás, folyik a térvesztése a cégnek – mesélte egyik informátorunk.
Ezt érzékelve a Bunge készített egy prezentációt, és értesülésünk szerint 2012 elején eljuttatta a NAV központi hivatalába.
Az adóhatóság hallgat, mint a sír
A Bunge megkeresésünkre nem cáfolta információinkat. Jelezték, hogy a Bunge akkor és azóta is minden esetben együttműködik az illetékes szervekkel a tisztességes verseny fenntartása érdekében.
Ezen túl megismételték az egy hónappal ezelőtt, az Index cikke utáni napokban kiadott közleményükben foglaltakat, mely szerint "2012-ben hazai élelmiszer-ipari cégek nyilvános szakmai fórumot hoztak létre annak érdekében, hogy együttműködjenek a kormánnyal az alapvető élelmiszerek általános forgalmi adójának lehetséges csökkentése érdekében. Az ezzel kapcsolatos hatásvizsgálat nyilvánosságra hozatala után a fórum 2013-ban megszűnt. Ezeket a tényeket a napokban összefüggésbe hozták bizonyos diplomáciai hírekkel. Cégünknek nincsen tudomása semmiféle ilyen összefüggésről, ezért ezeket nem is tudja kommentálni. Cégünk teljes mértékben jogszerű és etikus működésével eddig is, és a továbbiakban is a magyar gazdaság teljesítményéhez, és a hazai fogyasztók elégedettségéhez kíván hozzájárulni."
Megkerestük még hétfőn a NAV-ot, de a hivatal három nap alatt sem reagált levelünkre, amelyben arra kérdeztünk rá, érkezett-e, és ha igen, mit kezdett az adóhatóság az anyagban olvasható információkkal. Amint válaszol a NAV, azt közöljük.
Tele van konkrétumokkal
Ez a hvg.hu által is megismert prezentáció nevezi meg azt a csaknem kéttucatnyi, B márkának nevezett étolajmárkát, amelyekkel előszeretettel üzleteltek 2011-ben a gyanú szerint áfacsalásban részt vevő cégek. Az étolajmárkák java része Romániából származott, de találunk ukrán és szerb étolajokat is.
Itt a lista a legnagyobb B márkákról:
A Bunge jelentésében gyártók, importőrök és forgalmazó cégek nevei is olvashatók. De ezen túl részletesen bemutatja az anyag például azt, hogy a Bunge által bruttó 423 forintért gyártott Vénusz étolajat egyik magyarországi élelmiszerlánc 419 forintért, vagyis gyártói ár alatt árulta, a másik 449 forintért, vagyis pár százalékkal drágábban a gyártói árnál, miközben legalább három kereskedőcégen is átment az étolaj – nyilván mindenki haszonnal adta tovább. Ez pedig nem lehet másként, mint hogy a Magyarországon gyártott étolajjal áfacsalást követett el valamelyik cég a Bunge után induló láncban. A láncban szerepelt külföldre kivitel és onnan behozatal is, az áfacsalók pedig – az adóellenőrzés időigénye és körülményessége miatt – szinte mindig megjátszották ezt a – gyakran csak papíron történő – utaztatást.
Itt egy dokumentált, a terméket egy megjelöléssel nyomon követett példa:
A Bunge arra is panaszkodott, hogy az általa gyártott étolajat veszi meg egy magyar cég, és papíron kikerül, külföldre majd vissza Magyarországra, így jutunk el oda, hogy a több kereskedőn át megfuttatott áru a hazai áruházak polcain olcsóbb, mint a közvetlenül a Bunge gyártósoráról legördülő áru. Az áfacsalók másik technikája az volt, hogy a külföldről származó B márkákat hozták be Magyarországra, amelyeket 20-25 százalékkal – forintban mérve jellemzően 60-80, vagy akár 100 forinttal –, olcsóbban kínáltak a boltok az itthon gyártott Vénusznál. Ez a körülbelül 20 százalékos árkülönbség nagyjából a Vénusz gyártói árára rakódó áfának felel meg – így is oda lyukadunk ki, hogy ennyivel kisebb bolti ár nagyon nem lehetséges másként, mint hogy valamelyik cég a kereskedői láncolatban “elfelejtette” megfizetni az áfát, azt zsebre rakta.
Az étolaj gyártói ára között a környező országokban alig volt és van különbség, mert az előállítási árban a legnagyobb súllyal a nyersanyag, a napraforgó ára számít, annak pedig az ára igen hasonló, míg az étolaj előállításához szükséges energia költsége és munkások bére nem nyom annyit a latban – magyarázta egyik étolajpiacot jól ismerő forrásunk. Ugyanezt támasztotta alá az Index cikke is. A Bungének ráadásul nemcsak Magyarországon van gyártóbázisa, hanem Romániában, Ukrajnában, Bulgáriában, Ausztriában, Lengyelországban és még pár országban Európában. Evidens a kérdés: ha a román gyárból kijövő étolaj nagyjából hasonló önköltségű, mint a Magyarországon gyártott étolaj, akkor hogyan lehet az, hogy a Romániából származó, ezért még szállítási költségekkel is terhelt, magyar boltban kapható étolaj durván 20 százalékkal olcsóbb, mint az itt gyártott áru.
A Bunge megemlíti az anyagában, hogy rendszeresen szolgáltattak bizonyítékokat az adóhivatalnak a Bunge által gyártott étolajokkal a kereskedők által elkövetett áfaelkerülésről. Leírják, hogy többször jártak az adóhatóságnál is az áfacsalások meggátolása érdekében. Ezek egybecsengenek az amerikai nagykövetség feljegyzésében olvashatókkal, ott is megemlítik, hogy több ízben is az adóhivatal vezetőinél járt az amerikai fél.
Ahhoz képest azonban, hogy minimum két és fél évvel ezelőtt juttatta el az általunk is látott dokumentumot az adóhivatal központi hivatalához – de azt megelőzően is adott át információkat megyei szintű adóhatósági embereknek–, még ma is több olyan étolajat lehet kapni a boltokban, amit a Bunge 2012 elején bepanaszolt. Ezzel persze nem állítjuk azt, hogy az ezeket forgalmazó boltok és bolthálózatok maguk áfacsalók volnának.
A Bunge 2011-es listájában például bepanaszolta a – jelentése szerint Románia–Magyarország-viszonylatban utaztatott – Sunol márkájú étolajat. Ilyet most is árulnak a CBA-kban, a Sparokban és az Intersparokban, mindegyik láncnál találtunk 279 forintért (de volt olyan CBA is, ahol 319 forint volt az ára). Ugyanennyiért volt egy másik olaj is az egyik CBA-ban, egy betű eltéréssel, Suniol néven. Sőt, megjelent a Szaniol is, hasonló áron. A CBA-ban egyébként gazdag kínálata van az olcsó olajoknak, több márka is kapható 300 forint körüli áron.
A Vénusz étolaj, amit a Bunge gyárt, az egyik Budapest környéki CBA-nál 399 forintba kerül akciósan (eredeti ár 439 forint). Van egy CBA saját márkás étolaj is ugyanitt, amit most már szintén a Bunge állít elő, az 379 forintba kerül akciósan. Ennek alapján ennél a CBA-nál, az, hogy a Bunge által gyártott étolajat CBA-s saját márkásként adják el, 20 forinttal csökkenti az árat – vagyis ebből kiindulva 20, vagy annál nem sokkal több lehet a Vénusz árába beépített marketingköltség.
Ehhez képest a Sunol 279 forintos étolaj már látványosan olcsó, 100 forinttal kerül kevesebbe. De a 319 forintos ár is az alsó árfekvésben van.
Ahogy a jelenlegi bevásárlókörútunkon az egyik nagy vidéki CBA-ból kiléptünk a szomszédos zöldségeshez, aki általában a nagybani piacon szerzi be az áruját, belebotlottunk a Cvet Banata étolajba, 285 forintért. Ez az olaj szintén szerepel a Bunge által bepanaszolt termékek listáján, mégpedig a négy legnagyobb, a gyanú szerint áfacsalásban érintett brand egyikeként.
A hvg.hu júniusi nagybevásárlásakor, tehát jó két és fél évvel a Bunge első, és bő két évvel a dokumentált második jelzése után a Lidlnél és az Intersparnál is kapható volt ez az olaj. Ma is aktuális ajánlatként a Vimpex Drink online boltjában találtunk belőle 321 forintért. (A Vimpex Drink a piacon Vu Zoliként ismert, évtizedek óta Magyarországon vállalkozó vietnámi üzletember, Vu Quy Duong érdekeltsége, tavaly 100-200 közötti trafikot nyert.)
A zöldségesnél egyébként találtunk még egy olcsó olajat, amit szintén rajta van a Bunge listáján, Triana néven. Ezzel a márkával ukrán és szlovák viszonylatban áfáztak a Bunge NAV-nak benyújtott anyaga szerint. Most például ebben az online kereskedésben találtuk meg a márkát, 360 forintos áron. Ez az utóbbi ár nem arra utal, hogy az az online kereskedés nem patyolattiszta árut kínál, de a Triana idén februárban a CBA-ban, a Sparban és a Metroban is kapható volt, a nagyon olcsó árfekvésben.
Tele volt a piac ilyen olajokkal
Fél-egy évvel ezelőtt, tehát durván két évvel a Bunge jól dokumentált (szállítóleveleket, számlát, gyanús forgalmazói telephelyeket és székhelyeket is bemutató) anyagának eljuttatása után is bőven lehetett ilyen termékeket kapni. A hvg.hu júniusi bevásárlásakor a Tescóban találtunk Sunol olajat, 292 forintért. Belebotlottunk év elején is a Sparban 329 forintért, ott egy tavaly októberi bevásárlás során is feljegyeztük. A terméket az Auchanban is árulták idén februárban 296 forintért, és lehetett kapni a CBA-ban is.
| A NAV egyetlen esetbe kapaszkodik |
| A kormány és a NAV egyetlen konkrét esetbe kapaszkodik hetek óta, úgy állítja be az egész kitiltási botrányt és az adóhatóságot ért vádakat, hogy azok komolytalanok egyetlen lefülelt áfacsaló hálózat miatt. Felhozzák, hogy amerikai cégek bejelentései alapján 2011-ben indult nyomozás a NAV-nál, idén év elején elkapták a bűnszervezet tagjait, 2 milliárd forintos áfacsalást emleget az adóhatóság, 14 gyanúsított van. De ha lefülelték ezt a társaságot, ekkora áfacsalás miatt, vajon hogyan találunk most és hogyan találtunk pár hónapja is áfacsalásra utaló jeleket számos étolaj esetében. Nem beszélve arról, hogy az állítólagos 2 milliárdos áfacsalás eltörpül ahhoz a szakmabeliek becslése szerint évi 20-25 milliárdhoz képest, amelyre rúg az áfacsalás a napraforgó- és repcemag-kereskedelemben. |
A Sparban egy februári bevásárlás során is találtunk, akkor 455 forintért, és a CBA-ban is árulták akkoriban, valamint a Metróban 387 forintért. Ez már nagyjából az az ár, amit idehaza a Vénusz étolajért elkértek a boltokban, ha nem csalt senki az áruval. Ez a példa is azt mutatja, hogy önmagában az étolaj márkája még nem predesztinálja a terméket áfacsalásra, ahhoz kell, hogy az adott termékkel kereskedő cégláncolat valamelyik eleme áfacsalást kövessen el, így nyomva le durván 20 százalékkal az árat, de a B-márkákat gyakran találták áfacsaló hálózatok által kínált termékek között.
A Bunge szintén bepanaszolta az adóhatóságnál a Szerbiából származó Iskon étolajat (a gyártónak a jelentésben ezzel a márkával van a legtöbb problémája, ugyanis még a többi, a vélelmezés szerint áfacsalt terméknél is olcsóbban árulták). Ilyet az Auchanban, a Metróban és az Aldiban is lehetett még kapni év elején (és az Auchanban 2013 szeptemberében is). Most is kapható még több online kereskedésekben, de már elég drágán, 500 forint körüli áron. Ugyanígy lehet kapni ma is a – szintén bepanaszolt – Golden Oil étolajat egy online kereskedésben, 379 forintért. Január-februárban a Penny Marketben árulták ezt a márkát – bő 100 forinttal olcsóbban a Vénusz akkori piaci áránál – 285 forintért.
A listán szerepel a Szerbiából származó Sunce étolaj is. Ez a Metrónál még idén júliusban is kapható volt, 279 forintos literenkénti áron.
Sunol, Suniol, Szaniol
Nem találtunk meg minden olyan terméket, amelyet 2011-es listáján mint vélhetően áfacsalással érintettként sorolt fel a Bunge, de ez nem okvetlenül a tisztulás jele. Sokszor pörgetik a csalók a termékeket, ha forró lesz a lábuk alatt a talaj, akkor átnyergelnek más márkákra, és a márkák nevét is váltogathatják. Azóta újabb és újabb fantázianevű olajak jelentek meg a polcokon, amelyek lehetnek gyakran kísértetiesen emlékeztetnek a korábbi, a Bunge által gyanúsnak talált márkanevekre. Most a CBA-kban látunk Sunolt, Suniolt, és – gyakorlatilag a második magyar kiejtésének megfelelő – Szaniolt is.
Sunol és Suniol:
Szaniol
Sunflowerből (ami magyarul napraforgót jelent) is találhatunk most saját márkás étolajat és az adott bolthálózat logója nélküli Sunflowert is, meg Napraforgó nevű CBA-s olajat is.
Az is szembetűnő, hogy az áruházláncoknál mindig van legalább egy, de gyakran inkább két-három látványosan olcsó, ismeretlen márka, sok esetben a szomszédos országokból. Ezek jellemzően 80-100 forinttal olcsóbbak az ismertebb márkáknál.
Nem kispálya
| Van információja, képe, belső értesülése az áfacsalásban érintett étolajokról és a bizniszről? Valahol gyanúsan olcsó az étolaj? Vagy más élelmiszer? Írjon nekünk az onlinegazdasag@hvg.hu címre! Köszönjük. |
A Google találataiból jól látható, hogy a piacot az elmúlt két évben rendesen megszórták a Bunge listáján szereplő, áfacsaltként említett márkákkal. 2012 elején például olyan hirdetéseket adtak fel, hogy a Triana étolajat cukorral társítva, “kamion tételben”, “budapesti telephelyről” lehet venni. A hirdetésen az nem látszik, hogy ma is szállítanak-e, valószínűbbnek tűnik, hogy inkább akkoriban volt aktuális. Hasonló megfogalmazással egyébként több más – a listán szereplő étolaj márkával kapcsolatban – is találtunk 2011-2012-ben feladott hirdetést (például a Q-helios-t is kínálták így).
Az étolajat forgalmazó cégek nem kispályáztak. Májusban megkerestük a Sunol forgalmazóját. Noha az olaj Szerbiából származik, egy pozsonyi székhelyű Gold-Plus Company s.r.o. nevű cég forgalmazza. E-mailben – potenciális vásárlónak kiadva magunkat – azt kérdeztük a cégtől, mennyiért és mennyi étolajat tudna nekünk szállítani.
| Más szektorban is súgtak a NAV-nak, látszatja alig valami |
Gabonakereskedők is listázták az áfacsalónak tűnő cégeket, és erről az adóhivatalt is értesítették, anyagokat adtak át. Hasonlóképpen jártak el más, az élelmiszeriparban érdekelt cégek is, a bejelentők azonban úgy érzik, az akciónak nem sok haszna volt, nem vagy alig történt valami a piacon, az áfacsalók java része üzletelt tovább, vagyis nem csak az étolajpiacon súgtak a legálisan játszó cégek az adóhivatalnak – írta pár hónapja az Origo. A NAV szerint viszont nem is tudhatnak arról, hogy az átadott információikat mire használták fel, és hány gyanús cég ellen indult nyomozás. |
A várt szlovák helyett egy osztrák e-mail címről érkezett válasz, tört angolsággal, egy magyar illető aláírásával. A cég, amelytől a választ kaptuk, a Golden Food Broker GesmbH volt, ők május végén heti 5 kamion szállítását tudták vállalni, budapesti leszállítással, literenként 0,79 eurócentért (245 forint), előre fizetve. A cég honlapja szerint Közép-Európa legtöbb országába szállítanak, és nem csak napraforgóolajat, hanem például olívaolajat és szójaolajat is.
A cég ajánlata nagyon egybevág azokkal a 2011-2012-es hirdetésekkel is, amiket a Bunge listáján szereplő étolajmárkákkal kapcsolatban a neten találtunk. A Romániából származó Sorica étolajat (szintén ott van a Bunge listáján) 2011-ben havi ötvenkamionos tételben is kínálták, budapesti szállítással. Az ugyancsak kilistázott, Romániából származó Sunlife étolajról pedig olyan hirdetést találtunk, ahol a minimum rendelési mennyiség 23 040 darab volt egyliteres kiszerelésben, 323 forintért darabonként.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
