Az utóbbi napok és hetek egyik legforróbb témája volt az a hír, hogy egy romániai bíróság betiltotta az Igazi Csíki sör gyártását a fent nevezett sör gyártója, illetve a Heineken romániai leányvállalata közötti perben. Ezen hír első, 2017. január 27-én történt megjelenése után hamar magasra csaptak az indulatok, azóta volt már bojkottfelhívás a Heineken ellen, szimpátiatüntetés az Igazi Csíki sör mellett, megszólalt a Hungarikum Bizottság, illetve a magyar kormány részéről Lázár János miniszter és így tovább. Nemsokára kiderült az is, hogy a Csíki sör gyártója meg fogja változtatni a sör nevét, amely ezentúl Igazi Tiltott sör lesz. Az ügyben rengeteg újságcikk született az elmúlt napokban, amelyekben az újságírók egy olyan helyzetet próbáltak/próbálnak megmagyarázni a hírolvasó fogyasztóknak, amelynek jogi megítélése korántsem egyszerű. Véleményem szerint nem sikerült eloszlatni a fejekben a zűrzavart; sőt, a megjelent újságcikkek sokszor inkább nehezítik a tisztánlátást.

Ebben az írásban kísérletet teszek arra, hogy a bárki számára nyilvánosan hozzáférhető adatbázisok alapján megpróbáljam megmagyarázni, hogy tulajdonképpen mi is ebben az ügyben jelenleg a tényleges jogi helyzet, illetve az, hogy milyen fejlemények várhatóak.

A sajtóhírek szerint az ominózus román táblabírósági ítéletet még nem írták le, ezért annak pontos tartalmával jelenleg nem vagyunk tisztában. Ezen ítélettel nem is kívánok foglalkozni, kiindulási alapnak bőven elegendő az, ami az Igazi Csíki sör gyártójának Facebook-oldalán megjelent a fent említett napon, vagyis az, hogy az ítélet szerint a gyártót a fenti név használatától eltiltották és meg kell semmisítenie minden a gyártáshoz felhasznált tárgyat és eszközt. Ez indította el a lavinát. A Facebook-bejegyzés ugyanis a következő mondattal folytatódik: ezt a döntést annak ellenére hozta meg a román ítélőszék, hogy december 9-én az Európai Márkahivatal másodfokon is nekünk ítélte a márkát. Az Unió döntését a román bíróság ezzel a döntésével figyelmen kívül hagyta!!”.  Ezt a hírt, ezzel a megfogalmazással, szinte minden magyar sajtótermék változtatás nélkül átvette.

Önmagában zavarba ejtő már maga a fenti Facebook-közlemény is: ha valaki elveszít egy pert, akkor azt nem szokta világgá kürtölni. Különösen akkor nem, ha – ezek szerint – írásos ítélet még nincs is a kezében. Akármilyen peres ügyben általában a pernyertes szokott előjönni a farbával, a pervesztes inkább csöndben marad, vár, fellebbez, illetve végrehajtja az ítéletben foglaltakat (vagy nem). A bejegyzés fenti mondatai – miszerint egy nemzeti, nevezetesen román bíróság figyelmen kívül hagyta az „Európai Márkahivatal” döntését, mivel az „nekünk”, vagyis az Igazi Csíki sör gyártójának „ítélte a márkát” – azonban a teljes félreértelmezések sorát indította el, amelynek végén egy védjegyjogász csak néz és azt kérdezi magától: mi van???

Kezdjük talán az alapfogalmakkal. Nincs olyan, hogy „Európai Márkahivatal” – további kitalált és változatos formában felbukkanó verziókról (Szabadalmi és Márkahivatal, szabványügyi hivatal stb.) nem is beszélve. Ezek a nevek a fikció kategóriájába tartoznak: a kérdéses hivatal neve: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (vagyis rövidítve: EUSZTH), amely egyébként a spanyolországi Alicantéban található. Ez a hivatal foglalkozik – többek között – az európai uniós védjegyek lajstromozásával. Az európai uniós védjegyek az Európai Unió összes tagországában automatikusan, minden további hivatalos aktus nélkül érvényesek. Mellettük, velük párhuzamosan léteznek a nemzeti védjegyek, amelyek egy országban érvényesek és az arra hivatott nemzeti hivatal lajstromozza őket: Magyarországon ez a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Romániában pedig az Oficiul de Stat Pentru Invenţii şi Mărci.

További fontos és alapvető információ, hogy egy európai uniós védjegy a hivatal általi bejegyzéssel jön létre, a benyújtás napjára visszaható hatállyal. Maga a védjegylajstromozási eljárás egy viszonylag bonyolult processzus, a benyújtás napjától a bejegyzés napjáig bizonyos idő eltelik, amely időszak alatt nem védjegyről beszélünk, hanem védjegybejelentésről. Ha egy európai uniós védjegybejelentés ellen egy korábbi, az EU bármely tagországában érvényes védjegy, vagy egy korábbi európai uniós védjegy jogosultja fellép, akkor megindul az ún. felszólalási eljárás (kifejezetten nem megsemmisítési eljárás, hiszen egyelőre nincs mit megsemmisíteni), amelynek időtartama alatt végig védjegybejelenetésről beszélünk, s nem bejegyzett védjegyről. Ha az eljárás elutasítással zárul, vagyis ha a hivatal elutasítja a védjegybejelentést, akkor a védjegybejelentésből nem lesz védjegy, az ténylegesen olyan lesz, mintha be sem nyújtották volna.

Ha megnézzük az EUSZTH elektronikus adatbázisát, akkor azt láthatjuk, hogy Lénárd Andrásnak, vagyis az Igazi Csíki sört gyártó cég résztulajdonosának mint magánszemélynek jelenleg (2017. február 12-én) két európai uniós védjegybejelentése van:

(i)                012105839 szám alatt a „Csíki Sör” szóösszetételre vonatkozó védjegybejelentés, amelyet 2013. szeptember 2-án nyújtott be, illetve

(ii)               012793246 szám alatt egy ábrás védjegybejelentés, a sörcímke, amelyet 2014. június 10-én nyújtott be.

Mindkét bejelentés státusza a mai napon: „bejelentés ellen felszólalás benyújtva”:

hvg.hu

hvg.hu

A felszólaló pedig természetesen a Heineken Romania S.A. Mivel felszólalási eljárás van/volt folyamatban, a bejegyzési eljárás még nem zárult le, ezért a fentiek védjegybejelentések, s nem védjegyek.

Amiből rögtön következik az is, hogy az Igazi Csíki sör gyártója – nyilvánvalóan a saját kockázatára – nem tartotta be azt a nagyon fontos alapelvet, hogy egy termék forgalmazását úgy tanácsos megkezdeni, ha annak nevét, illetve logóját nemzeti vagy európai uniós védjegyként (s nem csak védjegybejelentésként!) már jogerősen bejegyezték. Ha valaki bejegyzett védjegy hiányában forgalmazásba kezd, annak számolnia kell azzal, hogy bármely korábbi védjegyjogosult felléphet az ő név- vagy logóhasználatával szemben, ha azt magára vonatkozóan sérelmesnek érzi. Ezt mindenki a saját kockázatára teheti meg; ez üzleti lépés, független attól, hogy magyar, román vagy holland illetőségű valamely cég.

Vagyis a Csíki sör gyártójának Facebook-bejelentése, illetve az összes általam eddig áttanulmányozott újságcikk csak azt az „apróságot” nem tartalmazta, hogy Lénárd Andrásnak, illetve a gyártó cégnek jelenleg nincs egyetlenegy bejegyzett védjegye sem. Európai uniós védjegybejelentései vannak, de védjegye nincs egy sem.

Innen nézve egyértelmű az is, hogy a „román bíróság miért hagyta figyelmen kívül az Unió döntését” – azért, mert ezek itt védjegybejelentések, s nem védjegyek. Ahogy a fentiekből láthattuk, a kettő között óriási a különbség! Ha akár Lénárd Andrásnak, akár a cégnek bejegyzett román nemzeti védjegye vagy bejegyzett európai uniós védjegye lenne, akkor azt egy román bíróság egy védjegybitorlási vagy jellegbitorlási perben nyilvánvalóan nem hagyná figyelmen kívül – mivel azonban ilyen nincsen egyiküknek sem, a bíróság valószínűleg ezért nem is foglalkozott ezzel (az megint más kérdés, hogy miért nem függesztették fel a romániai peres eljárást addig, amíg a védjegybejelentésekkel kapcsolatban jogerős döntés nem születik).

Bejegyzett védjegye, méghozzá román bejegyzett nemzeti védjegye jelenleg csak a Heineken Romania SA-nak van, pl. a magyar nyelvű „CSÍKI PRÉMIUM” szóösszetételre is. Egy rövid keresés a magyar nyelven is elérhető, ingyenes védjegyadatbázisban ezt azonnal kidobja:

hvg.hu

Ennek a védjegynek a bejelentési napja későbbi, mint a fent említett Csíki sör szóösszetétel európai uniós védjegybejelentés bejelentési napja, de a státusza mégis „registered” vagyis „bejegyzett” – tehát ez egy Romániában jelenleg érvényes nemzeti védjegy. A fenti táblázatból látható, hogy ezen védjegy ellen is fel lehetett volna szólalni – a román védjegyjog megfelelő rendelkezései szerint – a felszólalási határidő 2014. március 21. volt. Ezt a „Csíki Sör” európai uniós szóvédjegybejelentés jogosultjaként Lénárd András megtehette volna – de nem tette meg.

A fentiek miatt azonban súlyosan félrevezető (s ahogy láthattuk, egész miniszteri szintig sikerült a félrevezetés...) a gyártó cégnek, illetve Lénárd Andrásnak a kommunikációja: egyelőre, legalábbis a mai napon, nincs olyan, hogy „Csíki sör védjegy”. Olyan van Romániában, hogy CSÍKI Prémium – de az a Heinekené....

Továbbá, súlyosan félrevezető az is, hogy a gyártó cég azt mondja, hogy az uniós hivatal „nekünk ítélte a márkát”. Nem ítélte nekik – ahogy a fentiekben részleteztem, egy felszólalási eljárás nem arról szól, hogy ketten „jelentkeznek” egy márkáért, aztán majd a hivatal „valamelyiknek ítéli”. Ott annyi történt, hogy az egyik felszólalási ügyben – méghozzá a szóösszetétellel kapcsolatos ügyben – az EUSZTH két egymást követő határozatában is megállapította, hogy a védjegybejelentés tárgya és a Heineken Romania másik védjegyei, az ominózus CIUC szót tartalmazók, nem hasonlóak. Az EUSZTH Fellebbezési Tanácsa által hozott másodfokú, az Igazi Csíki sör gyártója által emlegetett, 2016. december 9-én nyilvánosságra hozott (egyébként 2016. november 14-ei dátumú) döntés azonban még nem jogerős, az az Európai Törvényszék, illetve azt követően az Európai Bíróság előtt is megtámadható. Ha a Heineken Romania SA megtámadja az EUSZTH másodfokú döntését, akkor ez az ügy még évekig fog tartani és a végső szót az Európai Törvényszék vagy az Európai Bíróság fogja kimondani. Ettől azonban jelen pillanatban még messze vagyunk.

A másik, a sörcímkére vonatkozó védjegybejelentéssel kapcsolatos felszólalási eljárást pedig az EUSZTH Fellebbezési Tanácsának 2017. január 20-án kelt, szintén nyilvánosan elérhető közbenső döntésével felfüggesztették – vagyis ebből sem lesz bejegyzett védjegy még jó darabig. Egyébként ebben az ügyben az EUSZTH a Heinekennek adott igazat és megállapította, hogy a védjegybejelentés és a Heineken fent említett, CSÍKI Prémium védjegye összetéveszthető és ezért azt a védjegybejelentést első fokon, nem jogerősen, elutasította. Szó sincs tehát arról, hogy „az Európai Márkahivatal nekünk ítélte a márkát”.

Egyáltalán nem lehetetlen egyébként, hogy Lénárd András, illetve a Lixid Projekt S.R.L. a végén megnyeri ezt a védjegyvitát – amennyire én látom, vannak esélyeik.

Az viszont már most jól látható, hogy milyen súlyos következményekre vezet az, ha valaki egy (illetve több) folyamatban lévő jogi eljárásról a saját értelmezése szerint, a saját érdekei szerint nyilatkozik. Még súlyosabb eredményre vezet, ha az egyik fél interpretációját a sajtó kritikátlanul átveszi, minden további utánanézés, rákérdezés, nyomozás nélkül. Jelenleg már ott tartunk, hogy diplomáciai szinten van az ügy, amikor alapdolgok, alapfogalmak nincsenek tisztázva és az ügy jogi része sincs lezárva.

A témában pró vagy kontra megnyilvánulóknak, bojkottot hirdetőknek, multizóknak, felháborodottaknak pedig nem kellett volna mást tenniük, mint véleményük világgá kürtölése előtt néhány nyilvános adatbázisban kicsit utánanézni a dolgoknak. Így most azzal nézhetnek szembe, hogy azon hírek, amelyek alapján véleményt nyilvánítottak, összességében manipulációnak minősíthetők – annak viszont láthatólag nagyon sikeresnek.

A szerző ügyvéd, 2007-2012 között védjegyvizsgáló volt az EUSZTH-ban.