Hab a tortán: vállalkozásnak sem rossz egy újhullámos cukrászda
Nemcsak világlátott séf, hanem pályaelhagyó ügyvéd, újságíró és teológus is nyitott a közelmúltban olyan modern stílusú desszertműhelyt, ahol kizárólag minőségi alapanyagokból készítenek különleges ízvilágú süteményeket és tortákat.
Sokat változott az elmúlt években a margarinos, állományjavítókkal dúsított, egyenízű habos sütemények miatt megkopott imázsú cukrászszakma megítélése. Ma már nem csak olyanokból lesznek nagy hírű cukrászok, akiknél ez a foglalkozás generációról generációra öröklődött. Egyre több pályaelhagyó értelmiségi adja a fejét sütisütésre, s lelkesedésüknek köszönhetően valóságos gasztroforradalom kezdődött a cukrászatban is.
Jutasi Eszter például – aki világéletében szeretett sütni – az ügyvédi praxist hátrahagyva váltott. „A polgári perek után nagyon vágytam arra, hogy olyan dolgot csináljak, aminek kézzelfogható eredménye van” – mondja indíttatásáról. A pályamódosítás azonban korántsem volt ennyire egyértelmű.
Az OKJ-s cukrászképzés után elment a kedvem az egésztől
– mondja, ám egy szerencsés pillanatban profi társra talált a dramaturg végzettségű, korábban újságíróként dolgozó Leopold Erika személyében. Kettejüknek pedig már volt elég bátorságuk, hogy belevágjanak, így nyitották meg egy éve a Cukker Sütit a budai Gazdagréten.
„Finomat sütünk, nem igaz, hogy erre nincs kereslet” – elmondásuk szerint üzleti terv helyett ennyi volt a filozófiájuk. És bejött: bár a nyitás óta nem hirdettek sehol, az apró bolt megállás nélkül pörög, és már fél év után nyereséget termelt.
Pedig a kínálatban nincs franciakrémes, se dobostorta. Van viszont helyette brownie, sós karamellel töltött milliomosszelet és sok házias sütemény, a vásárlók pedig nyitottak az új ízekre, hajlandók megfizetni a minőségi alapanyagok – a vaj, a kiváló kakaó és csokoládé – árát is. Gyakori visszajelzés, hogy „jé, ez finom” – mintha az ember nem azért járna cukrászdába, hogy valami finomsággal kényeztesse magát – meséli Leopold.