Eke Angéla: Vállaltam a szabadúszás kockázatát, és az élet engem igazolt

Mátraházi Zsuzsa

5 perc

2020.02.17. 12:00

Én, Iphigénia címmel íratott önéletrajzi darabot Závada Péterrel a személyes sorsáról Eke Angéla bábszínész és színművésznő, aki soha nem szerződött le egyetlen társulathoz sem, de szabadúszóként is aggasztónak tartja a független színházak helyzetét.

HVG: Honnan jött az ötlet most, a harmincas évei elején, hogy az életéből írasson monodrámát?

Eke Angéla: Egyre személyesebb, önvallomásosabb szerepek, produkciók találtak rám mostanában, és ez a fordulópont a gondolataimat befelé irányította. A Trojka Színházi Társulat vezetője, Soós Attila Csehov Cseresznyéskertjében Ánya szerepét osztotta rám. A női ikonok, ideálok és feladataik a mindennapokban, a művészetben mindig is érdekeltek. Ráadásul Ánya viszonya az édesanyjához a darab erős íve, és mivel engem az anyám egyedül vállalt és nevelt évekig, motoszkálni kezdett bennem, hogy felkutassam a valós önmagamat.

A mai társadalomban egyre nagyobb nyomás nehezedik ránk, hogy tökéletesnek mutassuk magunkat. Azt kell bizonyítani, hogy mindenben mi vagyunk a legjobbak, a verhetetlenek.

Hosszú idő kellett, míg rájöttem, hogy azzal válhatok észrevehetővé a magukat eszményinek láttató embertársaim között, ha a leghitelesebben mutatom a saját arcomat. Ehhez önismeret kell, annak vállalása, hogy vidékről, Vácról jöttem a budapesti színészvilágba, és hogy a nagyvárosi közeg miféle tulajdonságokat rakott rám.

Tévésorozatokkal lett országosan ismert színésznő

Vidéki lány

Fazekas István

HVG: Korábban talán önmaga előtt is szégyellte a gyökereit?

E.A.: Fel sem merült bennem, hogy bekapcsolódjam a beszélgetésekbe, amikor az intellektuális miliőből érkezett, művészcsaládban felnőtt egyetemi osztálytársaim, barátaim, kollégáim a gyerekkori emlékeiket idézték fel.