Gáspár Máté: Felhergel a sunyiság, a megalkuvás

HVG: Azzal, hogy tiltakozásul felmondott a színművészetin, nem a hatalom dolgát könnyíti meg épp akkor, amikor harcolni kellene?

Gáspár Máté: Szerintem ez a harc. Amikor a hatalom a fejed fölött intézi a sorsodat, annyit tehetsz, hogy olyan helyzeteket teremtesz, amikkel ő kerül lépéskényszerbe, de ezek – mint a sztrájk, az épületfoglalás vagy a tömeges felmondás – csak ritkán jönnek össze itthon. Amit egy szerkesztőség megtehet, az az egyetemen nem ismétlődhet meg.

HVG: Nem azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy nem hagyják cserben a tanítványaikat, és inkább bent harcolnak?

G. M.: A rendkívüli helyzet rendkívüli megoldásokat kíván. Lehetne árnyékegyetemet csinálni, önkéntes alapon tanítani. A hallgatók megszerzik a diplomájukat, az SZFE tanárai pedig gyakorló szakemberek, zömüknek az oktatás nem egzisztenciális kérdés, hanem hivatás. Nem tudom, célravezető lenne-e, ha mind felállnánk, de ha ki sem próbáljuk? Akik maradtak, azt mondják, harcolni fognak, de azt is mondják, hogy nem szeretnek harcolni, és nincsenek kiképezve se rá. Így nem fog menni. Nekem azért nincs helyem ebben, mert az én terepem a tárgyalóasztal, abban vagyok jó, hogy közvetítek emberek, értékek, vélemények között. 2010 környékén szakmai delegált voltam a Nemzeti Kulturális Alap Teátrumi Társaság dominálta kollégiumában, és szót értettünk, tudtam eredményeket elérni, de a mostani felvonásnak már nem kelléke a tárgyalóasztal. Az üres térben csak az erős gesztusok maradnak.