Tóta W.: A koronavírus áldozatainak budapesti emlékműve előtt

„Ha rádöbbenek, hogy meghalhatok” – kezdi költeményét John Keats, és azzal folytatja, hogy ilyenkor idegesíteni kezdi, ha esetleg úgy hal meg, hogy még nem írt meg mindent – „mielőtt agyam termését behordtam” –, ezért ettől rögtön nekilát költeni, szorgosan. Keats megérzése egyébként nem volt alaptalan, ugyanis később valóban meghalt.

Ma mindannyian rádöbbenünk, naponta. Azok is, akik félvállról veszik, fiatalok, erősek – de ott motoszkál az esély a szövődményre az ő sorsukban is. A veszélyeztetettek folyamatosan rettegnek tőle, a többiek változó intenzitással félnek. Ez sem légből kapott, ugyanis a koronavírustól meg lehet halni, ma már százasával hullanak a magyarok naponta, plusz akik az egészségügy túlterhelése miatt távoznak idő előtt.

Tóta W.:Mr. 50 százalék

Sorost meg Brüsszelt könnyebb volt legyőzni, ugye, papa? A katasztrófa esélye sokkal nagyobb, és a felelős: Orbán Viktor.

Örök optimistaként azt remélem, hogy a halál faragatlan betoppanása ugyanúgy hoz majd pozitív eredményeket, mint a természetnek a tavaszi karantén. Esetleg mindenki John Keatsre hallgat, és nekilát rég halogatott vállalásainak, hiszen látjuk, az időnk véges. Szégyellősen háttérbe szorítottuk a halál gondolatát, a hüvelygombáról többet beszélünk nyilvánosan.A járvány történelmi esemény, nemcsak a magyarok, hanem a világ közös témája. Történelmi tragédiák halottaira pedig illő közösen emlékeznünk.

Ezért épült a koronavírus áldozatainak emlékműve.

Konok Péter: Addig tart a járvány, ameddig megragadja az emberek képzeletét

A világ problémáiból identitások, majd divatok lesznek - aztán elmúlnak. A bioszféra katasztrófája ügyében semmilyen valódi intézkedés nem történt, a Black Lives Matter dühét profi marketingesek csatornázták - a járvány viszont átalakította a világot. Vélemény.