Komoly erkölcsi gátja is van a Nyugat igazi zöldülésének

Rendkívül súlyos dilemmával került szembe a világ demokratikus része. Miközben a múlt heti online klímacsúcson az USA és az EU is jelentős dekarbonizációs terveket jelentett be, az ezek megvalósításához szükséges napelemeknek és azok alapanyagának fő gyártója Kína, azon belül is Hszincsiang tartomány, ahol az amerikai kormány hivatalos álláspontja szerint népirtás folyik. A muszlim ujgur többségű északnyugat-kínai tartományból származik a világ poliszilícium-termelésének a 45 százaléka, a gyártás négy kínai cég – a Daqo, a Xinte, a Xinjiang GCL és az East Hope – kezében összpontosul. A napelemek fontos alkotórészét jelentő anyag globális termelésének további 35 százaléka Kína egyéb területeire esik, más országok csupán a maradék 20 százalékon osztoznak.

Népirtás-e, hogy Kínában kényszersterilizálják, lágerekbe zárják az ujgurokat?

Hét évtizedes tudományos és politikai viták után sem mindig egyértelmű, mit lehet genocídiumnak nevezni.

A kínai monopolhelyzet a Fitch Solutions elemzőcég szerint a következő években aligha fog változni, a pekingi kormány ugyanis az ezredfordulótól dollármilliárdokat fordított a gyártásra és a fejlesztésre, a technológia egyre javult, az árak pedig csökkentek. Ráadásul a kínai vállalatok a napelemrendszerek termelésére és összeszerelésére külföldön – elsősorban Délkelet-Ázsiában – is terjeszkedtek, hogy el tudják kerülni a politikai és gazdasági büntetőintézkedéseket, például a bojkottot vagy a dömpingellenes vámokat.