Adományozás: "Talán azért is kellenek a szegények, hogy gazdagabbnak érezzük magunkat"
Sokáig tartott, mire a magyarok megértették, mire való az adakozás: nem a lelkiismeret megnyugtatására, hanem a szükséget szenvedők valódi igényeinek kielégítésére.
Az ünnepek közeledtével meglódul az emberek adakozókedve. Civil és segélyszervezetek, cégek kisbuszaiból cipősdobozok tízezreit osztják szét ezekben a napokban a hátrányos helyzetű családoknak, szerte az országban.
Bár az elmúlt években sokat fejlődött az adakozási kultúra, ma sem példa nélküli, hogy az adományok közé a szegényebb háztartásokban szinte használhatatlan dolgok is bekerülnek: például nagy energiaigényű játékok, amelyekben a drága elem kicserélésére nem sok esélyük van a megajándékozottaknak. De találtak már az adományok között menyasszonyi ruhát vagy a legmárkásabb termékek közé tartozó parfümöt is.
Az adományok kiosztását szervezők pozitív tapasztalata, hogy
némiképp visszaszorulóban van a lomtalanítás és az adományozás összekeverése: a „valamire biztos jó lesz még” típusú kacatok „elajándékozása”.
Ma már persze a begyűjtési pontokon is nagyobb rutinnal állnak hozzá a feladathoz, a használhatatlan dolgokat eleve át sem veszik.
"Akinek kevés a pénze, annak nem kell a bárpult, a rúd, a giccs"
Protézisről, műtét előtt szétvágott nadrágról, hasznavehetetlen koloniálbútorokról meséltek az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai a hvg.hu-nak - ezek azok a tárgyak, amelyeket adományként szeretnének odaadni az emberek, többnyire nem azért, hogy segítsenek, hanem hogy a lelkükön könnyítsenek, vagy selejtezzenek. Az adományozás kultúrája gyerekcipőben jár Magyarországon, szakemberek mondják el, hogyan lehetne ezen változtatni.