Még tavaly decemberben kísértük el adományosztásra a Máltai Szeretetszolgálat egy munkatársát. Több száz családból választották ki azt az ötvenet, amelyikről tudható, hogy tartósan beteg gyereket nevelnek vagy nagyon nehéz anyagi helyzetben élnek. A dobozokba, amelyeket összeállítottak nekik, játékokat, ruhákat, edényeket és tartós élelmiszereket tettek. Utóbbiból ráadásul rekord mennyiségűt, 300 tonnát sikerült a szeretetszolgálatnak összegyűjtenie 2019-ben, csak karácsonykor 30 ezer csomagot osztottak szét belőle. Bognár László akkor azt mondta, a dobozokat szúrópróbaszerűen ellenőrzik, előfordul ugyanis, hogy az ajándéknak szánt csomagokban koszos, törött holmi van, ami nem csak hatalmas csalódást okoz annak, aki kibontja, de megalázó is.

Az adományozás nem lomtalanítás – mondják évek óta az ezzel foglalkozó szervezetek, de az üzenet még mindig nem ment át teljeskörűen. Előfordul, hogy jó szándékból, de átgondolatlanul ajándékoznak az emberek. Így küldött valaki pár éve sílécet egy nyomortelepre, ahol nemcsak a síléccel, de az elemmel működő játékokkal sem tudnak mit kezdeni – idézte fel akkor Bognár László. A szakember arra figyelmeztetett, ajándékozás előtt mindig gondoljunk bele, milyen a másik anyagi helyzete.

Túry Gergely

A Máltai Szeretetszolgálat után egy másik szervezetnél, az Ökumenikus Segélyszervezetnél is jártunk, hogy megtudjuk:

• milyen a hazai adományozási kultúra,
• tapasztalják-e ők is, hogy megugrott a magyarok adakozási kedve,
• melyek voltak az utóbbi időszak legmeglepőbb adományai,
• mi történik a felajánlott tárgyakkal, az átutalt pénzzel, miután a segélyszervezet megkapta.

Amikor azonnali segítség kell

Az Ökumenikus Segélyszervezet Országos Segélyközpontjába évente 40 ezer segélykérés érkezik, postán, levélben, de Révfalvi Dorottya, a központ vezetője szerint az sem ritka, hogy valaki telefonál, hogy rászoruló van a közelében.

A tűzifától a gyógyszerig van itt minden, legalább egymilliárd dolog,

mutat körbe a csepeli raktárban a szakember. Csaknem 30 éve dolgozik az Ökumenikus Segélyszervezetnél, a központot 10 éve vezeti. A bejáratnál, ládákban zöldségek, gyümölcsök, a fal mellett egységcsomagok gondosan egymásra pakolva. Sajtot, Túró Rudit, tartós tejet, joghurtot, zöldséget és gyümölcsöt a Tesco élelmiszermentéséből kapnak, és adják is tovább a rászorulóknak.

Túry Gergely

Révfalvi Dorottya szerint különbséget kell tenni az azonnali, ahogyan ők hívják, krízissegély és a hosszú távú támogatás között. „Amit tudnunk kell, mielőtt bármit küldenénk, hogy a családnak van-e lehetősége főzni, lakik-e a háztartásban gyerek, van-e gáz, ki van-e fizetve a közmű” – hangsúlyozta. Ha tehetik, személyesen viszik ki a csomagokat, amelyekben bab, borsó, tészta és olaj van.

Az összeállításnál figyelnek arra, hogy ezekből a hozzávalókból akár fűszerek hozzáadása nélkül, mindössze 1-2 edényt felhasználva lehessen főzni valamit. A személyes találkozóra azért van szükség, mert zömmel így derül ki, hogy a rászoruló nincs tisztában például azzal, milyen ellátásra jogosult, kihez fordulhat segítségért.

Révfalvi Dorottya azt mondja, nagyon könnyen kerülhet egy család olyan helyzetbe, hogy azonnali segítség kell. Példaként azt említette, hogy ha valakinek meghal a hozzátartozója, kölcsönt vesz fel a temetésre, eladósodik, és krízishelyzetbe kerül. Hasonló a tapasztalat iskolakezdésnél is, „ilyenkor 1000-2000 csomagot juttatunk el a rászorulókhoz”.

Révfalvi Dorottya

Túry Gergely

A luxust nem ismerik

A segélyszervezethez nemcsak élelmiszert, műszaki cikkeket, hűtőt, mosó- és mosogatógépet is visznek be. Utóbbiról – Révfalvi Dorottya szerint – könnyen gondolhatnánk, hogy luxuscikk, valójában azonban jó helyre kerül: „kapta már olyan édesanya, aki végtaghiányos, illetve olyan is, akinek pikkelysömöre van és már nem győzte anyagilag a napi öt műanyag kesztyűt”.

Az, hogy kinek mire van szüksége, szinte naponta változik. Itt olyan, hogy valami luxus, nincs. A szakember azt mesélte, karácsonykor futóbiciklit adtak egy gyereknek, akit egyedül nevel a nagymamája. Az idős asszony hirtelen beteg lett, nem tudta a gyereket kísérni, futóbiciklivel viszont az unoka gyorsan, egyedül is eljut fejlesztésre.

Sokan nem értik, hogyan lehet krízistámogatás egy hosszú ecset, egy olyan édesanyának viszont, akinek se keze, se lába, nagyon jól jön

– meséli. Fizettek már gyereknek szemüveget, oltást agyhártyagyulladás ellen, és adtak tápot állattartónak, „nagyobb segítség volt, mint egy csomag tészta”.

Túry Gergely

Ami a jó szándékú, de átgondolatlan ajándékozást illeti, Révfalvi Dorottya szinte ki sem fogy a példákból, úgy sorolja, „a Schauma barnító sampon volt a csúcs, gyerekkoromban lehetett kapni utoljára, nemrég előkerült egy csomagból”. Mellette egy olyan nadrággal, amelyet még az adományozó időközben elhunyt nagymamája lábáról vágtak le egy műtét előtt, „unokája emlékként őrizte”. Nem tudtak mit kezdeni azzal a koloniál nehézségű bútorral sem, amelyet se szétszedni, se megmozdítani nem lehet.

Akinek kevés a pénze, annak nem kell a bárpult, a rúd, a giccs

– teszi hozzá. Volt, aki az elhunyt hozzátartozó protézisét is a leadott csomagban hagyta.

A szakemberek tapasztalata az, hogy ma Magyarországon az adományozás kultúrája nagyon gyerekcipőben jár, úgy látják, hogy sokan nem felajánlani szeretnének, hanem a lelkükön könnyíteni. Azt mondják, nem mindegy, hogy valaki szabadulni akar a holmitól, vagy adna valamit. Ennél a segélyszervezetnél például arányaiban kevés a továbbadható ruha, az, ami kimosva, felcímkézve érkezik. Révfalvi szerint sok múlik azon, hogy összehajtva vagy gyűrötten hozzák-e be a ruhákat.

Vannak jó példák is, egy bezárt butikból például cipőket kaptak, „teljesen jó minőségben”, de van itt babaágy is befóliázva, mellette zacskóban csavarok, mire a központban dolgozók csak annyit mondanak, „na, ez igen”. Az ágyat és egy szintén jó állapotú babakocsit egy 16 éves lány kapja majd, aki hamarosan szülni fog. A szemközti polcokon iskolatáskák, játékok, köztük egy kis piros vonat, sínekkel, zászlóval, „egy nagyapa hozta egy terepasztallal, nagyon rendben van” – mondják.

Túry Gergely

Így tud segíteni

Az Ökumenikus Segélyszervezetnél Fekete Dániel felel az adományozói kapcsolatokért. A hvg.hu-nak azt mondta, fontos arra figyelni, hogy segítségnyújtáskor ne sérüljön a méltósága annak, aki a támogatást kapja. „Nem is adunk tovább olyan dolgokat, amiket mi magunk nem használnánk” – hívta fel a figyelmet. Adományt ki nem dobhatnak, legrosszabb esetben is tisztíttatni, selejtezni kell, ami pénzbe kerül a szervezetnek. „Nem azt mondom, hogy ezek horribilis összegek, de nem hiszem, hogy erre kellene az időnket, az energiánkat fordítani leginkább” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet egész évben segíti a rászorulókat, a célzott adományokat kizárólag az adományozók által meghatározott célokra fordítja, a saját maga által meghatározott segítségnyújtást pedig az „Ételt az éhezőnek, otthont az otthontalanoknak és esélyt az esélyteleneknek” mottója mentén végzi.

A szakember nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen fontos a párbeszéd: ha valaki segíteni szeretne, hívjon fel egy szervezetet, és kérdezze meg, mire van szükség.

Rengetegszer érezzük azt, hogy csak selejtezni szeretnének. Valaki megörökölt egy házat, az tele van mindennel, igazából nem is szeretné átnézni, van, hogy mi pucoljuk ki. Azt gondolom, nem ez a módja az adományozásnak.

Ha valaki valóban segíteni szeretne, válassza ki a szervezetet, tartsa vele a kapcsolatot, és ha szükségét érzi, nézze meg, valóban odakerült-e az adomány, ahová szánta. „A bizalom az egyik legfontosabb az adományozásnál. Ha nincs meg a bizalom, nem lesz sikeres az adománygyűjtés sem” – hangsúlyozta. Ebben az összes szervezetnek felelőssége van, elég egy rossz példa, hogy visszaéltek az adományokkal, és máris a többieken „csattan az ostor”. Fekete Dániel azt mondta, megesik, hogy a szervezetek nevével visszaélnek, így próbálnak meg pénzhez jutni. Ezért is tartja fontosnak, hogy pénzadomány-gyűjtésre olyan megbízható és transzparens módot használjanak, mint például

• a bankkártyás online adományozás,
• a 1353-as adományvonal,
• vagy a segélyszervezetünk által évek óta alkalmazott HelloPay bankkártyás fizetőrendszer.

Túry Gergely

Fekete Dániel állította, a magyarokban igenis nagy a szolidaritás, ha akarunk, tudunk jól segíteni. 2018-ban például csak ennél a szervezetnél 571 millió forintot gyűjtöttek össze, a pénzt vállalatok és magánszemélyek adták össze, „van ebben csekkbefizetés, perselybe bedobott pénz is”. A különféle természetbeni adományok folyamatosan, komoly mennyiségben érkeznek a szervezethez, szortírozásukkal, logisztikájukkal külön osztály foglalkozik, ők szervezik meg a kiosztás menetét is. Legjobban a tartós élelmiszer kezelhető,

minden mennyiségben jöhet olaj, liszt, rizs, tészta, konzervek, minden, amit lehet csomagolni.

Gyakran ajánlanak fel joghurtot is, ez nem túl szerencsés a szakember szerint, mert hűteni kell, pár napon belül lejár a szavatossága.

Európában a skandináv országok élen járnak az adományozásban, az adománygyűjtésben, Fekete Dániel szerint „tőlük lehet tanulni”. Az, hogy végül mit sikerül átvenni, nem feltétlenül pénzkérdés, van, amikor egy jó ötlet is elég. A lényeg az, hogy a tudatos adományozás fejlődjön, és a segélyezés módja, illetve a rászoruló szükséglete passzoljon egymáshoz.