Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Bár a magyar kereskedelem története bővelkedik áruhiányos korszakokban – elég az ötvenes évekre gondolni, de a rendszerváltás után is voltak olyan időszakok, amikor egyes termékekhez, például a kilencvenes évek elején az étolajhoz, csak a korán kelők jutottak hozzá –, a fiatalabb generációk eddig inkább csak családi elbeszélésekből szerezhettek tudomást arról, hogy az áruházak polcainak bősége nem örökké tartó állapot.
Noha aligha vágynak a személyes tapasztalatok megszerzésére, lehet, hogy ők is belefutnak ebbe a helyzetbe: sokan kongatják a vészharangot, hogy globális élelmiszerhiány fenyeget, amely a fejlett országokat csakúgy ütni fogja, mint a fejletleneket.
E félelem alapja, hogy az emberiség gyorsabban éli fel a Föld erőforrásait, mint amilyen ütemben pótolni tudja azokat, ideértve az élelmiszer előállítására szolgáló természeti környezetet is, mint a termőföld. A klímakatasztrófa veszélye már egy ideje a fejünk felett lebeg, szakértők 15–30 éves távlatban visszafordíthatatlan folyamatot vizionálnak, amely az élhetetlenné váló tájak miatt az élelmiszer-ellátásban is helyrehozhatatlan károkat okoz.
