Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Vlagyimir Putyin egy dologban meghátrált, ami mindenképpen jó előjel az egész ukrajnai háborút illetően. Eredetileg személyesen az orosz elnök jelentette be: a „barátságtalan” (vagyis az Ukrajna megtámadására szankciókkal reagáló) országoknak a jövőben rubelben kell fizetniük az orosz gázért.
Ezzel egyrészt az a probléma, hogy a szerződések euróról és dollárról szólnak, így a nyugati partnerek némi töprengés után leszögezték, hogy egyoldalú módosításukról szó sem lehet. Másrészt az, hogy a gázvásárlók nem férnek hozzá elég rubelhez, a szükséges mennyiséget csak az orosz jegybank nyújthatná. Utóbbit viszont szankciók sújtják, amelyeket fel kellett volna oldani, ha Európa belement volna Moszkva játékába.
Drágulás és hiány: pusztító találatot kapott a világgazdaság az orosz-ukrán háborúban
Évtizedes árrekordokat dönt az olajtól a gabonáig számos termék, melyekből Oroszország és Ukrajna jelentős exportőr. Ráadásul az árupiacokon igen magas fokú a globalizáció és így a sebezhetőség.
