Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
HVG: Orosz írók – Vlagyimir Szorokin, Ljudmila Ulickaja, Dmitry Glukhovsky és sokan mások – kemény szavakkal illették az Ukrajna elleni orosz agressziót. Mennyire megosztott az orosz irodalmi élet az orosz–ukrán háború kérdésében?
M. Nagy Miklós: A Magyarországon is ismert írók majdnem kivétel nélkül felemelték szavukat a háború, Putyin, az agresszió ellen, és elemezték az okokat különböző lapokban. Borisz Akunyin például a magyar Partizánhoz hasonló, v Dugy című műsorban Putyint beszámíthatatlannak nevezte, aki alternatív valóságban él. Akadnak azonban kivételek. Ilyen az újrealista vonal képviselője, Zahar Prilepin, akinek a magyarul Mert mi jobbak vagyunk címmel megjelent műve arról szól, hogy az orosz fiatalok miért lázadnak, miért dühösek, miért válnak szélsőséges nacionalistákká. Prilepin sokáig társadalomkritikus író volt, majd a Krím megszállása után úgy érezte, végre az orosz külpolitika jó irányba megy, és Putyin mellé állt, Donbaszba is elment harcolni. Ezzel persona non grata lett az európai irodalomban. Írt az orosz rapről, maga is rappelt, szerinte ez a műfaj tökéletesen kifejezi az új orosz fiatalság érzését. Egyik dalában nagyjából azt mondja, hogy aki nem ért egyet velük, aki nem Nagy-Oroszországot akar, az húzzon el innen.
