M. Nagy Miklós műfordító: "A rezsimet bíráló írók egy része jó ideje elhagyta Oroszországot"
"A politika az irodalmi életbe különösebben nem szólt bele, az államhoz közel álló óriáskiadók is megjelentethettek keményen rendszerkritikus könyveket" - mondja M. Nagy Miklós műfordító az orosz irodalom korábbi helyzetéről, ám hozzáteszi, az orosz irodalom szereplőinek egy része már "lecsatlakozott" a putyini rendszer mellé, míg mások, érezve a helyzet keményedését, fizikailag is kivonultak az oroszországi kulturális térből.
HVG: Orosz írók – Vlagyimir Szorokin, Ljudmila Ulickaja, Dmitry Glukhovsky és sokan mások – kemény szavakkal illették az Ukrajna elleni orosz agressziót. Mennyire megosztott az orosz irodalmi élet az orosz–ukrán háború kérdésében?
M. Nagy Miklós: A Magyarországon is ismert írók majdnem kivétel nélkül felemelték szavukat a háború, Putyin, az agresszió ellen, és elemezték az okokat különböző lapokban. Borisz Akunyin például a magyar Partizánhoz hasonló, v Dugy című műsorban Putyint beszámíthatatlannak nevezte, aki alternatív valóságban él. Akadnak azonban kivételek. Ilyen az újrealista vonal képviselője, Zahar Prilepin, akinek a magyarul Mert mi jobbak vagyunk címmel megjelent műve arról szól, hogy az orosz fiatalok miért lázadnak, miért dühösek, miért válnak szélsőséges nacionalistákká. Prilepin sokáig társadalomkritikus író volt, majd a Krím megszállása után úgy érezte, végre az orosz külpolitika jó irányba megy, és Putyin mellé állt, Donbaszba is elment harcolni. Ezzel persona non grata lett az európai irodalomban. Írt az orosz rapről, maga is rappelt, szerinte ez a műfaj tökéletesen kifejezi az új orosz fiatalság érzését. Egyik dalában nagyjából azt mondja, hogy aki nem ért egyet velük, aki nem Nagy-Oroszországot akar, az húzzon el innen.