Sürgősen meg kellene emelni a víz árát, különben baj lesz

Némileg elsikkadt az Ukrajna elleni orosz agresszió sokkjában, hogy a támadók első célpontjai között volt Herszon mellett egy gát, amit a háború harmadik napján, február 26-án fel is robbantottak. Ezzel nyitották meg újra az Észak-krími-csatornát, amely a Dnyeper vizét szállítja a Krím félszigetre, ám az ukránok 2014-ben, a félsziget orosz annektálása után lezárták. A még a szovjet időkben, 1975-ben átadott, 400 kilométer hosszú mesterséges vízfolyás szerepe kulcsfontosságú: a Krím ivó- és öntözővizének 85 százaléka érkezett korábban rajta, és elapasztása óta nemcsak a virágzó mezőgazdaság omlott össze, hanem a lakosság vízellátását is csak nehézkesen (és rengeteg költséggel) tudták úgy-ahogy biztosítani. Bár elemzők már jó egy éve jelezték, hogy a gát ügye casus belli lehet a Kreml számára, sokan nem hitték, hogy Moszkva végül tényleg fegyverekkel oldja meg a félsziget vízellátását.

Az Észak-krími-csatorna esete is mutatja, milyen gyorsan generálhat véres konfliktust az egyik legfontosabb természetes erőforrás hiánya. Ez nem csoda, hiszen a Föld vízkészlete ugyan hatalmas mennyiség (közel 1,4 milliárd köbkilométer), ám ennek mindössze 2,5-3 százaléka édesvíz – döntő részben az is jég formájában. Ivóvíz-minőségű folyadék kitermelésére a teljes mennyiségnek csupán 0,3-0,5 százaléka alkalmas (folyókból, tavakból, felszín alatti készletekből), és annak is csak a töredéke könnyen hozzáférhető.