Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
HVG: 2015-ben pontokba szedte, miért távolodott el a Fidesztől. Említette például a putyini politikával való kokettálást, a konfliktusélező politikát, a populista retorikát, az antiintellektualizmust, a kultúra- és felsőoktatás-ellenességet, a Nyugat-ellenességet – majdnem mindent, amit az ellenzék is a Fidesz szemére hány. Aki ennyi negatívumot felsorol a saját táborával kapcsolatban, az oda tartozik még?
Horkay Hörcher Ferenc: Csakugyan azt szeretné, ha átmennék? Az én világképem elég szilárd – jobboldali, keresztény, konzervatív nézőpont –, és onnan kritizálok. Ezt a jogomat nem tudta elvenni a kommunista rendszer sem, és nem akarja elvenni az Orbáné sem. Ha lenne egy olyan erő, ami az én bel-budai világomnak még jobban megfelel, talán átállnék, de ilyen nincs. A Fidesz viszont létezik, s magát még jobboldalinak, kereszténynek és konzervatívnak is vallja.
HVG: Nem mindenki ennyire bátor. Hegedüs Zsuzsa nemrég bírálta a miniszterelnököt, majd visszakozott. Úgy tűnik, mintha a jobboldalon már rég nem lenne szabad értelmiségi diskurzus...
H. H. F.: Nem így látom. A Közszolgálati Egyetemen például nemrég volt egy konferencia, ahol Körösényi András hozzászólása kapcsán komoly vita bontakozott ki a magyar konzervativizmusról. A konzervatív oldalon igazi virágkor van, számos szellemi műhely működik. A baloldali értelmiségtől inkább hiányolom az alternatívát teremtő víziót.
HVG: A meglehetősen nehéz helyzetben lévő bal–liberális oldal jó tíz éve széles spektrumát adja az Orbán-rendszer kritikájának.
H. H. F.: Az kevés, hogy „Orbán takarodj!”. A modern politikában meg kell fogalmazni egy „történetet”. Ezt a Fidesz megteszi. Orbán Viktor egyes megszólalásai, mint a tusványosi vagy a dallasi beszéde, intellektuális keretezését adják a politikai cselekvésnek. A baloldalon nem látok hasonlót, a maga hét pontjával talán Donáth Anna próbálkozott ilyesmivel a választások után, de nem lett belőle semmi.
HVG: Intellektuális keretezés? Arra a beszédre gondol, amit rasszistának, nácinak bélyegeztek, és álproblémákról szólt?
