Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„A végtelenségig lehet arról beszélgetni, hogy mit csináltunk jól és mit rontottunk el. Könnyű okosnak lenni, amikor már pontosan tudjuk, mi történt. A harc azonban harc, és nem lehet mindig reálisan értékelni a helyzetet. Egyébként is, mindenkinek megvan a maga végzete” – mondta még 2005-ben Szergej Szurovikin tábornok, miután „bosszút állt” azokon a csecsen harcosokon, akiknek valószínűleg semmi közük nem volt ahhoz a robbanáshoz, amelynek következtében Groznijban meghalt az orosz főtiszt kilenc katonája. A detonációt ugyanis nem a függetlenségpárti gerillák okozták, hanem egy részeg orosz katona, aki véletlenül működésbe hozott egy taposóaknát.
Az általa végrehajtott akciók áldozataival kapcsolatos teljes szenvtelenség végigkísérte a szibériai Novoszibirszkben született, 56 éves Szurovikin egész pályafutását.
