Kijevi riport: A generáció, amelyre rászakadt az orosz önkény megállításának terhe

Eddig nem tudtam sírni, de amikor bizonyossá vált, hogy meghalt, egy pillanatra feltört belőlem – mondja a távolba meredve Aljona, szinte elnézést kérve. Egyik legjobb barátjáról két hete érkezett a hír, hogy egy kaotikus ütközetben, Herszon közelében meglőtték, s mivel azóta nem hallottak felőle, a baráti körnek nem voltak illúziói. Két nappal a dél-ukrajnai nagyváros felszabadítása előtt találták meg a holttestét. 28 éves volt. Márciusban jelentkezett önkéntesként a seregbe, azóta kisebb megszakításokkal harcolt. Legutóbbi frontszabadságán a baráti társaság a Kárpátokban ünnepelte a házasságát.

Ilyen helyzetben mit mond az ember, hogy kifejezze együttérzését? Sután és halkan, hogy milyen értelmetlen halál.

Hát hogy lenne az? – kérdez vissza Aljona –, nekünk nincs más választásunk, harcolnunk kell, különben megsemmisítenek minket.

Civilek ukrán módra: pénzt gyűjtenek, fegyvert vesznek, a kiképzést is vállalják

Adományból vett lánctalpasokkal, összekalapozott felfegyverzett drónokkal halad előre az ukrán hadsereg. Ahol az állam gyenge vagy nehézkes, ott civil szervezetek veszik át a feladatát.

Az it-szektorban dolgozó Julija hetek óta először volt az irodájában. A szoftvercégekre jellemző, divatos épületbe a járvány óta alig járnak be, a mostani áramkimaradások idején azonban megbízhatóbb bentről az internet. Nem tudta, hogy vérteznie kell magát reggel, így váratlanul érte, hogy munkahelyi haverjának a portréját feltették a falra. Önkéntesként halt meg a fronton. Julija hónapokkal ezelőtt meggyászolta, mégis zokogásban tört ki, amikor meglátta a fényképét.

Először nagyon szar – ennyi érzelmet enged meg magának Timofij, amikor bajtársai elvesztéséről kérdezi az ember. A háború előtt operatőrként dolgozott, az invázió napján kimenekítette a családot, majd jelentkezett a seregbe – nem könnyű bejutni, négyszeres a túljelentkezés, életrajzot kérnek, elvárják a speciális tudást. Őt beválogatták, harmincfős egység parancsnoka volt, két emberét vesztette el, mielőtt egy robbanásban maga is megsebesült. Megtanult együtt élni a gyásszal, mint a légiriadókkal a kijeviek, akik a szirénák ellenére is sztoikus nyugalommal várják ki, hogy zöldre váltson a gyalogátkelő lámpája – ha épp van áram.