Ha a túlélésről van szó, az Orbán-kormány szívesen tálalja gazdasági gyarmatként az országot

Kínai, dél-koreai és német cégek voltak a magyar kormány sikerpropagandájának megmentői a válságokkal terhelt 2022-es esztendőben. Ők voltak azok, amelyek néhány kisebb társukkal együtt több mint 4400 milliárd forintnyi magyarországi befektetést jelentettek be, amire minduntalan hivatkozni lehetett, hogy Magyarország „a szankciós politika” ellenére sem süllyed recesszióba. És valóban, nem csupán nem omlott össze az ipari termelés, és nem mentek csődbe tömegesen a vállalkozások, de alkalmanként még a munkavállalói érdekérvényesítés is diadalmaskodhatott.

A szakszervezetek egyes munkahelyeken akár 20 százalékot meghaladó béremelésben is meg tudtak állapodni a 2023-as esztendőre, ahogy az például a kecskeméti Mercedesnél történt. Mi akkor a gond? Az, hogy a kormány közben még a dolgozóknak a lelkét is eladja, elkótyavetyél termőföldeket, és szemet huny a környezetszennyezés felett. Furcsa módon ezekben a kérdésekben az Orbán-kormány nem tud olyan karakteresen kiállni a magyar emberek érdeke mellett, mint amikor, az ő érdekükre hivatkozva, az Európai Unióval hadakozik.

Ez ugyanis az Orbán-kormány gazdasági modelljének a lényege: a befektetők az államon keresztül leadják a rendelésüket, hogy minek a fejében hozzák ide a tőkéjüket, a kormánypárti többség pedig teljesíti a kívánságukat. Ennek azonban súlyos társadalmi következményei vannak – hangsúlyozza Gerőcs Tamás közgazdász, a Világgazdasági Kutatóintézet külső munkatársa, a fiatal kutatókból álló Helyzet Műhely tagja. Drasztikusan romlanak a bérből élők életkörülményei, amin az új gyárak sem tudnak érdemben változtatni, irracionális mértékben megbomlik a munka és a magánélet egyensúlya, ráadásul az idetelepülő cégek súlyos környezetszennyezést is okoznak, például az akkumulátorgyárak óriási vízigénye miatt felgyorsulhat az Alföld elsivatagosodása. Elég, ha csak a nettó keresetek vásárlóerejét vesszük szemügyre, máris látszik: ez nem a felzárkózás, hanem a leszakadás modellje – még régiós összehasonlításban is.

A pekingi vezetés legfelsőbb köreiből felügyelhetik a kínaiak magyarországi beruházásait

Az Intelligence Online hírszerzési szaklap a leendő debreceni akkumulátorgyárat hozza példának arra, hogy jól illik a Kínai Kommunista Párt geopolitikai stratégiájába, amelynek a döntéseit a lap forrásai szerint Szijjártó Péter külügyminiszter és kínai kollégája telefonbeszélgetései alapján hozzák meg.