Kesztyűs kézzel bánt a szovjetekkel Illyés Gyula, 1934-es útinaplója mégis bestseller lett

„Lírikus létére megírta az első irodalmi értékű magyar riportsorozatot. (...) Oroszország úgy látszik annyiféle, ahány író jár benne” – lelkesedett 1934 októberében a pályatárs frissen megjelent útijegyzeteit olvasva az Erdélyi Helikon folyóirat hasábjain Szerb Antal.

Az akkor 33 esztendős, háromszoros Baumgarten-díjas költő, Illyés Gyula első prózai kötetét más, mára klasszikussá lett szellemi nagyságok is magasra értékelték. Radnóti Miklós szerint például az Oroszország című kötetben „a világnézeti kötelesség szigorú szándéka” adja az illyési beszámoló súlyát. A publicista Bálint György úgy látta, Illyés teljességgel beteljesítette azt, amit kötete előszavában ígért: "Célom nem a vélemények megváltoztatása volt, hanem (...) a legtárgyilagosabb helyzetjelentés."

Az utóbb a magyar irodalom írófejedelmévé ütött – s ezen szerepe miatt gyakorta támadott – Illyés Gyula 1934-es szovjetunióbeli utazása az elmúlt években többször került az elemzések középpontjába. Egy ilyen kaland akár csak egy évvel korábban is elképzelhetetlen lett volna.