Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A világ háborús hátteréről közölt részletes elemzést nemrég a londoni The Economist, rádöbbentve az olvasót arra, hogy vége az átmeneti békésebb világnak, amely reményeket kelthetett a hidegháború elmúlta, a vasfüggöny eltűnése után, talán két évtizeden át.
A konkrét háborúkat mindig konkrét emberek robbantják ugyan ki, de Szudán is iskolapéldája annak, hogy a konfliktusok állandósulása világjelenség. És bár Ukrajna, az azerbajdzsáni Karabah, a török-kurd háború európai (illetve Európához közeli) ellenpélda, a harcok elsősorban az Egyenlítő tág övezetében összpontosulnak. Ez persze csekély vigasz mondjuk Európában: a mai világban minden mindennel – például a menekülthelyzet a válságokkal – összefügg.
Egy svéd konfliktuskutató központ (Uppsala Conflict Data Program, UCDP) térképe (rákattintva nagyítható) az állami szereplők részvételével 2021-ben folyó fegyveres konfliktusokról. A kelet-ukrajnai összetűzések miatt Ukrajna már a nyílt háború tavalyi kirobbanása előtt is szerepelt a térképen.
