70 éve hirdette meg Mao Ce-tung a tényleges kommunizmus programját – több tízmillióan haltak bele
12 perc
2023.08.30. 15:10
A hatalomra jutott kommunisták a kommunizmus tényleges megvalósítására csak Ázsiában: Kínában, Kambodzsában és Észak-Koreában tettek kísérletet. Az első és legnagyobb szabású kísérlet Kínában zajlott le, és a világtörténelem egyik legnagyobb éhínségébe torkollott, amelybe legkevesebb húsz, de lehet, hogy ötvenmillió ember halt bele három év alatt. Miközben erről az iszonyatos katasztrófáról mindenki tudott a (viszonylag) szabad világban, Magyarországon azt írták a lapok, hogy Kína végérvényesen leküzdötte az éhínséget. Mao Ce-tung 65 évvel ezelőtt, 1958. augusztus 30-án hirdette meg a „hármas vörös zászló” programját: „nagy ugrás előre”, „szocialista építés”, „népi kommunák”.
1953 és 1956 között, Sztálin halálával, a koreai háborút lezáró tűzszünettel, majd a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) a sztálini irányvonallal szakító XX. kongresszusával lezárult a kommunista blokk történetének legmilitánsabb korszaka: a kommunizmus világméretű győzelméhez vezető harmadik világháború perspektíváját a békés együttélésé váltotta fel. A kommunista pártok által irányított diktatúrák a kapitalizmus és a szocializmus közötti állapotban konszolidálódtak. A fejlett kapitalista országokénál lassúbb anyagi gyarapodás távlata megmaradt, de egy más minőségű társadalmi rendszerbe való átfejlődés lehetősége nem mutatkozott.
Ez a helyzet nem felelt meg a nagyon szegény és elmaradott, viszont méreténél, súlyánál, második világháborús szereplésénél fogva a Szovjetunióval szemben önálló hatalmi tényezőként fellépni képes Kínának.
Mao Ce-tung revizionizmusnak, a kapitalizmus felé való visszafordulásnak minősítette azt a pályát, amelyre a Szovjetunió a csatlósaival 1953 és 1956 között ráállt. Mao Ce-tung Kínája képviselte a szovjet blokk társadalmi rendszereinek megrekedésével szemben a kommunizmus felé való tényleges előremenetel alternatíváját.
A kínai-szovjet viszony történetéből Putyin megtanulhatja, milyen az óriások közt a gyengébbnek lenni
Évszázados kihasználásért és személyes megaláztatásokért vehet bosszút Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő, ha segítségre szoruló partnerként kezeli Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Sok tanulsággal szolgál a szocialista múlt ahhoz is, milyen szerep jut a kis Magyarországnak a nagyhatalmak játszmáiban.
1953-ban a Szovjetunió, miként Magyarországon, Kínában is realistább gazdaságpolitikát, kevésbé erőltetett iparfejlesztést szorgalmazott. Mao azonban a szovjet mintára és szovjet tanácsadók közreműködésével megalkotott népgazdasági terveket már 1956-ban elvetette. Ugrásszerű növekedést irányzott elő. Ezt nevezték később „kis ugrásnak”.
Már ennek is súlyos következményei voltak, amire sok szakember és értelmiségi figyelmeztetett. Mao azonban a szakértelmet burzsoá trükknek minősítette és kijelentette: „A történelem során mindig is a kisebb műveltségű emberek cáfolták meg a nagyobb műveltségűeket... Nem baj, ha valaki fiatal és kevés a tudása, az a fontos, hogy a helyes irányba haladjon.”
