Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
hvg360: A Puccs Moszkvában az orosz-ukrán háború befejezésének egy lehetséges módját vázolja fel majdnem 600 oldalon keresztül. Nem tart attól, hogy esetleg trollok, orosz álhíreket terjesztő oldalak támadásának kereszttüzében találja majd magát a könyv miatt?
Frei Tamás.: Sok minden előfordulhat, de én nem bánom, ha gondolkodásra provokál a regény, szerintem írtam már ennél meredekebbeket is. Az orosz-ukrán háború tényleg nem fekete-fehér történet, ezért a könyvemet olvashatják innen is, onnan is.
Nem hiszem, hogy Zelenszkij örülne ennek a regénynek, de Putyin sem.
Ha ellenséges vagyok Frei Tamással, akkor azt tudom mondani, hogy a Kreml propagandáját fújja, mert benne van a regényben, hogy Amerika azért egy kicsit provokálta Putyint. Ugyanakkor azt nem állítom, hogy a háború ezért kezdődött volna, és az is benne van a könyvben, hogy szerepet játszik az egészben Putyin „visszaépítem a nagy orosz, cári birodalmat”-mentalitása is. Ezt a gondolatot Oroszországban nem szeretik, cáfolják. Vagyis minden oldal talál a regényben valamit, ami miatt hátra kéne néznem az utcán, amikor sétálok, és nem csak trolloktól kéne féltenem a Facebook-oldalamat. Azért jó egy 600 oldalas regény, mert a világ sokkal bonyolultabb, mint egy hatsoros hír.
hvg360: Na igen, de azért mégis nagyobbat lép „az egyik oldal” tyúkszemére: az orosz elnököt olykor kifejezetten megalázó helyzetekben, groteszk módon ábrázolja, és akkor ezzel még nem mondtunk el mindent.
