Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Két hete Trumptól kapott sapkában, a múlt héten már a türk államok vezetői által ráaggatott gúnyában, a fején kucsmával pózolt Orbán Viktor. A divatválasztást a tartalom is követi: mint kaméleon olvad be a magyar kormányfő az aktuális környezete Izrael-barát vagy a zsidó államot szélsőségesen kritizáló kórusába. És ez az ellentmondás még csak nem is zavarja.
Míg az október végi brüsszeli uniós csúcstalálkozóról készült felvételeken Orbán magányosan, feszengve áll a tanácsterem szélén, addig a Türk Tanács (hivatalos nevén a Türk Államok Szervezete) múlt heti közgyűlésén, a kazahsztáni Asztanában fesztelenül jattolt, fogadta a házigazdák által a vállára terített népviseletet, cseverészett a többi muszlim ország vezetőjével.
Kapott is cserébe számos elismerést, illetve barátsági érdemrendet Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnöktől, és kiélvezhette, amikor mindenki kereste az alkalmat, hogy közös fotóra kerüljön vele, a csúcson megjelent egyetlen EU-s miniszterelnökkel.
