Távol-keleti urbánus magány 3D-ben – Waliczky Tamás kiállítása

Waliczky Tamás több mint három évtizede él és alkot külföldön, ahol egy darabig jobban is ismerték a nevét és számítógép-alapú műveit, mint itthon. Ez ma már máshogy van, főleg mióta ő képviselte Magyarországot 2019-ben az 58. Velencei Biennálén Képzelt kamerák című projektjével. Az újmédia műfajának körébe tartozó munkáinak élvezetéhez elsősorban kíváncsiság kell, méghozzá az a fajta, amely a megszokott vizuális élményeken túli látványokra is nyitott. Legújabb munkáit az őt itthon képviselő, Molnár Ani Galériában lehet megtekinteni.

Távol-keleti urbánus magány 3D-ben – Waliczky Tamás kiállítása
A mű
Kortárs művészeti tárgyú cikkeink, interjúink itt olvashatóak. A HVG Kiadó művészeti lapja, A mű itt elérhető.

Konvencionális valóság-elemekből épített virtuális látványok monitorokon, több csatornás LED-falakon vagy kivetítőkön, esetleg speciális terekbe installálva: erre lehet számítani, ha Waliczky munkáival találkozunk. Ez esetenként kiegészülhet sajátos tárgyakat, helyzeteket ábrázoló minőségi nyomatokkal is – de erről később. Többféle perspektívával játszó, géppel generált, ugyanakkor sokszor kifejezetten költői világ az övé. Videómunkáinak kiindulópontját egyszerre kétféle alapelem – valamilyen technikai kihívás/megoldás, illetve egy művészi koncepció – egyidejű megléte adja.

A Velencei Biennálén és a Ludwig Múzeumban is bemutatott Képzelt kamerák című, művészetében mérföldkőnek, fordulópontnak is tekinthető sorozata némileg eltért addigi művészeti praxisától, mert speciális fekete-fehér nyomatokból állt. A valóságban sosem létezett kamerákat ábrázoló printek olyan 3D-s modellekről készültek, melyek létrejöttét alapos kutatómunka, a gépek és technikai eszközök régre visszanyúló szeretete, a szabadjára engedett fantázia, illetve pontos tervezés előzte meg.

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?

2025 30. lapszám