A mű
Konvencionális valóság-elemekből épített virtuális látványok monitorokon, több csatornás LED-falakon vagy kivetítőkön, esetleg speciális terekbe installálva: erre lehet számítani, ha Waliczky munkáival találkozunk. Ez esetenként kiegészülhet sajátos tárgyakat, helyzeteket ábrázoló minőségi nyomatokkal is – de erről később. Többféle perspektívával játszó, géppel generált, ugyanakkor sokszor kifejezetten költői világ az övé. Videómunkáinak kiindulópontját egyszerre kétféle alapelem – valamilyen technikai kihívás/megoldás, illetve egy művészi koncepció – egyidejű megléte adja.
A Velencei Biennálén és a Ludwig Múzeumban is bemutatott Képzelt kamerák című, művészetében mérföldkőnek, fordulópontnak is tekinthető sorozata némileg eltért addigi művészeti praxisától, mert speciális fekete-fehér nyomatokból állt. A valóságban sosem létezett kamerákat ábrázoló printek olyan 3D-s modellekről készültek, melyek létrejöttét alapos kutatómunka, a gépek és technikai eszközök régre visszanyúló szeretete, a szabadjára engedett fantázia, illetve pontos tervezés előzte meg.
