Csizmadia Ervin: Vízválasztók - Orbán Viktor 2006-ban, Magyar Péter 2024-ben

2006 nyarán (nagy valószínűséggel az őszödi beszéd hanganyagának ismeretében) Orbán Viktor (Vízválasztó címmel) három részes cikksorozatot írt a Magyar Nemzetben. A harmadik rész szeptember 8-án jelent meg, ezért időzítem én is erre a napra írásomat). Erről a cikksorozatról az elmúlt lassan húsz évben már nagyon sokat írtak, azt is mondhatnám: mindent elmondtak róla.

Jómagam két okból veszem újra elő. Egyrészt azért, mert újraolvasva nekem úgy tűnik: egy fontos dolgot talán mégsem mondtunk el róla. Ez az eddig kevéssé hangsúlyozott elem a sorozat harmadik részében jön elő igazán, s ezt nevezem majd írásomban mikropolitikának. Másrészt azért is érdemes beszélnünk a 2006-os sorozatról, mert az említett mikropolitikai dimenzió ráirányítja a figyelmünket a teljes magyar közvéleményt hónapok lázban tartó Magyar Péter-jelenségre. Meghökkentő módon a mikropolitikai önmeghatározás az, ami összeköti Orbánt és Magyart, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan mindketten tagadnának mindenfajta közösséget. Kiderül majd, hogy én miben látok mégis átfedéseket.

Írásomban először röviden foglalkozom az 1990-es évek közepén történtekkel, mert a minket érdeklő történet valójában idáig vezet vissza. Utána előveszem Orbán Viktor cikksorozatának harmadik részét és néhány idézet segítségével mutatom ki, mit jelent az ő értelmezésében az a bizonyos mikropolitika. A harmadik egységben pedig az lesz a mondandóm, hogy ahogy a Fidesz az MSZP-től, úgy Magyar Péter is tanult a Fidesztől. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a tanulás elfogadást is jelent. Egyáltalán nem. Sokkal inkább arról van szó, hogy az köti össze a kettejük sztoriját, hogy nem keverik össze a politikai versenyt és a politikai tanulást.

Rövid előtörténet a 90-es évekből

Mint a bevezetőben utaltam rá: a cikksorozatról szinte mindent elmondtak-elmondtunk már a 2006 óta eltelt 18 évben. Ezeket (kezdve attól, hogy Orbán a Gyurcsány-féle kormányzati rendszert se nem demokráciának, se nem diktatúrának nevezi, továbbá a hazugság politikájáról ír, amelyre nem lehet politikát építeni stb.) mások és magam is sokszor kielemeztük. Egy elemet azonban talán nem vettünk elég komolyan, s ez a sorozatban meghúzódó politikai önmeghatározás. Nem olyan kort élünk, amikor akár az elemzők is sokat bíbelődnének ilyesmikkel, márpedig szerintem az önmeghatározás megértése alapvetően fontos: az önmeghatározása fél siker az átfogóbb politikai sikerhez. Állításom az lesz, hogy a Fidesz és Orbán önmeghatározása a 90-es évek második felétől: mikropolitikai, értve ez alatt az emberek ügyeivel való foglalkozást, az emberek elvárásaira való támaszkodást. De a mikropolitikát korántsem Orbán találta ki.