Zöld otthon-álom, avagy lenullázható-e 2050-re az európai lakások károsanyag-kibocsátása

Rendkívül ambiciózus célt tűzött maga elé az Európai Unió: 2050-re nullára akarja leszorítani az épületállomány károsanyag-kibocsátását. Az ehhez vezető út mérföldköveit és az új szabályokat az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv idén tavasszal frissített verziója tartalmazza. A célkitűzés illeszkedik az EU új klímacéljaihoz. A gyengén – vagy sehogy sem – szigetelt, korszerűtlen rendszerekkel fűtött épületek igazi energiazabálók, jelen állás szerint az EU teljes energiafogyasztásának 40 százalékáért felelnek. 

A menetrend első, a lakosságot érintő fontos céldátuma 2030: akkortól az új épületek nem bocsáthatnak ki fosszilis tüzelőanyagokból származó káros anyagokat. Vagyis hat év múlva már nem lehet gázfűtéssel új épületet felhúzni az EU-ban. Ugyanez a szabály a középületekre már 2028-ban életbe lép. A tagállamok már 2025-től nem nyújthatnak támogatást fosszilis alapú kazán – elsősorban gázkazán – beépítéséhez. Az ilyen kazánok teljes kivezetése 2040-re esedékes. A kazánok jellemző élettartama 20 év, vagyis a most működő berendezések addigra csereéretté válnak, nagy részüket a tulajdonosaik várhatóan már amúgy is lecserélik.

2030-tól minden zéró kibocsátású épületnek – tehát minden újonnan épülőnek – lehetőség szerint helyi, megújuló forrásokból kell fedeznie az energiaigényét. Ez elsőre rémisztőnek hangozhat, de éves átlagról van szó, s a „helyi termelést” is tágan érti az uniós direktíva: az energiaközösségek vagy a közeli termelőegységek is megfelelnek a célnak.