A Nyugat szigorral és némi pénzmegvonással megállíthatná a kelet-kongói mészárlást, Obamának egyszer már sikerült
Regionális háborúval fenyegetnek a kelet-kongói harcok, melyek a több évtizedes tuszi–hutu ellentétben gyökereznek. A térség rendkívül gazdag fontos fémekben, ami élezheti a konfliktust.
Holttestek hevernek Goma utcáin, a hullaházak és környékük megteltek, a halottak száma egy hét alatt meghaladta a hétszázat, a sebesülteké a több ezret – számoltak be a napokban a kongói egészségügyi hatóságok. ENSZ-források statáriális kivégzésekről, lefejezésekről, tömeges nemi erőszakról, menekülttáborok bombázásáról adtak hírt. Úgy tűnik,
ismét mészárszékké változott a jó három évtizede etnikai és törzsi ellentétek sújtotta kongói–ruandai határvidék.
A Ruanda által támogatott, tuszik vezette kongói lázadó szervezet, az M23 elfoglalta a Kongói Demokratikus Köztársaság legnagyobb keleti városát, a kétmilliós Gomát, és onnan megindult dél felé, Bukavu irányában.
Szakértők szerint az M23 – amely a 2009. március 23-án kötött békemegállapodásról vette fel a nevét – ezúttal jóval nagyobb területet foglalt el, mint a 2012-es legutóbbi, rövid életű lázadáskor. Ez egyike annak a mintegy száz fegyveres csoportnak, amelyek a térségben harcolnak. Éppen ezért arra lehet számítani, hogy a mostani konfliktus hosszabb ideig fog tartani, mint jó egy évtizeddel ezelőtt, és a darázsfészeknek számító afrikai Nagy-tavak vidéke is lángba borulhat.