Önre is jellemző a pszichoterratikus szindróma? Így kezelheti
Nagyon sokféle negatív érzést válthatnak ki belőlünk az éghajlatváltozással és a természet pusztulásával kapcsolatos jelenségek, ám az ökoszorongásnak lehet pozitív hatása is a pszichénkre. Van-e különbség a „hagyományos” és a klímaszorongás között? Miért rossz módszer negatív hírekkel riogatni? Hogyan juthatunk el a solastalgiától a biofíliáig?
Halálos tornádók, pusztító szárazságok és csapadékhiány, mindent letaroló erdőtüzek, vagy éppen a Magyarországra telepíteni szándékozott akkumulátorgyárak ellenőriz(het)etlen környezetszennyezése. Megannyi esemény és hír, amelyek nap mint nap szembesíthetnek bennünket azzal, hogy nyakunkon a sokáig csak emlegetett klímaváltozás – sőt immár klímaválság –, valamint, hogy a fenyegető jelek ellenére az emberi tevékenység sok szempontból tovább rontja a helyzetet, ahelyett, hogy mentenénk, ami még menthető.
Nem véletlenül érzékelhető egyre többeknél valamiféle pszichés reakció erre a jelenségre, különösen a fiatalabb korosztályok körében. Egy pár évvel ezelőtti nemzetközi felmérés úgy találta, hogy a 16–25 éves korosztály tagjainak több mint fele szomorúságot, szorongást, haragot, tehetetlenséget, bűntudatot él át a klímaváltozás eseményeinek kapcsán.
Érzelmi reakciók széles spektruma
Ezek közül a leggyakoribb, a szorongás olyan, a tehetetlenség érzetével összekötődő félelem, amikor úgy érezzük, nem vagyunk befolyással a történésekre. Az éghajlatváltozással kapcsolatos kellemetlen érzésekre a klímaszorongás helyett egyébként helyesebbnek tartja az ökoszorongás fogalmat Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus, az ELTE docense, mert szerinte itt többről van szó, mint a klímával kapcsolatos aggodalmakról, ez ugyanis egy jóval átfogóbb, a természetet és a jövőnket egyaránt veszélyeztető jelenség.
Ezek az aggasztó változások pedig érzelmi reakciók nagyon széles spektrumát válthatják ki, amit összefoglaló néven pszichoterratikus szindrómaként emlegetett Glenn Albrecht ausztrál ökofilozófus. Ennek a negatív dimenziójához tartozik a szorongáson túl sok más jelenség is, a dühtől a veszteségérzeten és az ökobűntudaton át az ökogyászig. Ez utóbbit solastalgiaként is említi, és azt a fájdalmas, nosztalgikus érzést érti alatta, ami a már megtapasztalt vagy előrevetített ökológiai veszteségek nyomán ébred valakiben. Megjegyzendő, hogy a természet átalakulásával kapcsolatos sokszínű mentális állapotba akár a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) is beletartozik, ami például egy extrém időjárási jelenség átélése után alakulhat ki.