Wall Street Journal: Nagyot néznek majd Trump választói, amikor a vámháború az ígérttel ellentétben drágulást hoz

A Daily Telegraphban a veterán amerikai újságíró, Janet Daley azt hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi háborúskodásnak csak vesztesei lesznek, közülük a legnagyobb Trump lehet. Az elnök a rozsdaövezetet, az amerikai autóipart igyekszik megmenteni, ám ez hatalmas kockázatokat rejt.

Az autógyártást az vetette vissza, hogy az amerikaiak inkább a külföldi kocsikat vásárolják. Ahhoz, hogy ezek a cégek áttelepüljenek az USA, ami a Fehér Ház nagy álma, évek kellenek. Csakhogy Trump legfeljebb 48 órára képes előre tervezni.

Nagy programokat ily módon kár tőle várni, viszont mindenáron be akar kerülni a történelemkönyvekbe az amerikai ipar szívének újraélesztésével. De mi van akkor, ha nem jön be és a világ megtorlást követel?

A Wall Street Journal vezércikke úgy értékeli, hogy Trump felrobbantja az eddigi kereskedelmi rendszert, a régi-új protekcionizmus kora következik, ám ennek olyan következményei lesznek, amelyeket az elnök nem ver nagydobra. Mivel az intézkedéssorozat részletei még nem mind ismeretesek, az elemzés csupán néhány lényeges hatást emel ki:

1. Új gazdasági kockázatok és bizonytalanságok jelennek meg. Ha a többi ország a megtorlás mellett dönt, zsugorodhat a világkereskedelem, lassulhat a növekedés, recesszió, sőt még rosszabb is bekövetkezhet. Biztos, hogy az amerikai fogyasztók magasabb árakkal szembesülnek. Ez pedig idővel rontja az USA versenyképességét, visszaveti az innovációt.

2. Árt az amerikai kivitelnek.

3. Vége az Egyesült Államok gazdasági vezető szerepének. Meginog a bizalom az ország iránt.

4. Kína nagy lehetőséghez jut, mert megnyithatja piacait, hogy körbeudvarolja Washington partnereit.

Vagyis a dolgok nem abba az irányba mennek, hogy új „aranykor” köszöntsön be.

Martin Kettle azt fejtegeti a Guardianben, hogy veszélyes és kaotikus, amit Trump művel, fenyegeti az amúgy is megrendült világgazdaságot, de őt magát is. Amit az elnök a bejelentéskor elmondott, az tele volt sértegetésekkel és teljes képtelenségekkel. Akár tetszik, akár nem, megindult a kereskedelmi háború, de ez roppant tetszik a politikusnak, mert azt hiszi, hogy megnyerheti.

A hívek lelkesedése azonban el fog ülni, amikor az emelkedő árak rázúdulnak a fogyasztókra, és többet kell fizetni a jelzáloghitelek után is. Továbbá megrekednek a reálbérek, ugyanakkor pangani kezd a gazdaság. De nehéz nem észrevenni, hogy az elnök háta borsódzik a gyönyörűségtől, amikor belegondol, mekkora hatalma van. 

Ugyanakkor az tény, hogy arra a visszaesésre reagál, amit a 2008-as bankválság, illetve a Covid eredményezett. Ám egyáltalán nem biztos, hogy működik az eszközül választott vám. Nagyon úgy néz ki, hogy az elnök szalmaszálba kapaszkodik. Viszont alighanem mélyül a szakadék az USA és szövetségesei között.

A Financial Timesban Edward Luce emlékeztet arra: Trump egyszer azt találta mondani, hogy a vám a legszebb szó, nos, akkor megindult a szép kereskedelmi háború. Véget ért a globális áruforgalom korszaka. De a felszabadulás napjának vége zűrzavar és bizonytalanság lesz, ám ez az elnöknél sokszor szándékos, mert minél nagyobb a felfordulás, annál inkább érzi úgy, hogy uralja a káoszt.

Az országok viszont törik a fejüket, hogy esetükben hogyan találták ki a vám mértékét és innentől kezdve engedményért kilincselnek. Amerikai cégek azért lobbiznak majd, hogy rájuk ne vonatkozzanak a megnövekedett terhek. Amelyik kormány hajlandó ellenszolgáltatásra, az kedvezményes elbánásra számíthat, amelyik szemet-szemért alapon válaszol, az megnézheti magát.

A megugró infláció és a lefékeződő fejlődés elvileg visszaüt az elnökre, aki ráadásul alacsonyabb árakat ígért, de pont az ellenkezőjét éri el. Ám az időközi választásokig még van 20 hónap és ne becsüljük alá a gazdasági dezinformáció hatását sem. Emellett a Fehér Ház belevághat nagyobb szabású deportálásokba is, hogy elterelje a figyelmet.

Ugyanakkor tartósnak ígérkeznek a geopolitikai hatások: várhatóan közelebb kerül egymáshoz barát és ellenség, mert a büntetés mindannyiukat sújtja. Lehet, hogy a piaci visszahatás fékezi Trump harcias ösztöneit, de Amerika pórul jár, mert csökken a bizalom vele szemben, ez pedig kevesebb megállapodásban csapódik le.

Hans Rauscher, a Der Standard kommentátora emlékeztet arra, hogy amikor Amerika legutóbb 1930-ban szánta rá magát ekkora vámemelésre, akkor azzal hozzájárult a világgazdasági válsághoz, amelynek kísértetét Trump most előhívja. Pedig akkor az út vége a nemzeti szocializmus felemelkedése volt, az utána következő összes szörnyűséggel.

Hiszen az országok akkor is ellenlépésekhez folyamodtak, ez pedig beindította az értékek kölcsönös megsemmisítésének spirálját. Trump, akinél az ideológiai merevség teljes összhangban van a lélegzetelállító hozzá nem értéssel, csaknem 100 év elteltével ismét ugyanazzal a katasztrofális politikával kísérletezik. Még a globális válságot sem lehet kizárni.

Természetesen Európa okult az akkori eseményekből, nem ismétli meg a régi hibát, de így is piszokul nehéz lesz.

A Neue Kronen Zeitung elemzője, Kurt Seinitz szerint Trump folyton újabb és újabb fokozatba kapcsol, hogy romboljon. Szokásos módon bombasztikus beszédet tartott, bejelentette, hogy hadat üzent a világban a vámokkal.

Számára ez jelenti hatalmának csúcsát: az USA mindenki ellen. Amerika korábban nagyszerű nemzet volt, szabadságot hozott a népeknek, de a politikus most az Egyesült Államok legrosszabb arcát jelenti. Dühét leginkább az eddigi leghűségesebb szövetségesre, Európára zúdítja rá. Olyan szidalmak kíséretében, hogy az már a kényszeres neurózis diagnózisát veti fel.

Oroszországgal viszont kesztyűs kézzel bánik, mert az erősnek mutatkozik. Kínát is érintik ugyan a vámok, de gazdasági erejének azért tisztelettel adózik a politikus. Az egész a 19. századot hozza vissza: imperialista módon terjeszti ki befolyását. Ha gyenge vagy, a kerekek alá kerülsz. A végén pedig a nagyhatalmak világháborúba keverednek egymással.

Libération: Trump kivégzi a nemzetközi áruforgalmat. Sokkolja a közgazdászokat és a piacokat. Legfőbbképpen a saját szövetségeseit veszi célba, de erősödik az esély, hogy hamarosan visszaesik az amerikai gazdaság.

Máris zuhannak a tőzsdék és el vannak képedve a közgazdászok. Az emelés a legtöbb esetben példátlan, viszont nagyon sok még a bizonytalanság a csomag körül. A lap idézi Gene Sperlinget, Clinton és Obama gazdasági tanácsának egykori elnökét, aki szerint két hónapja még mindenki tele volt reménységgel, hogy jól alakul a gazdaság és a növekedés lassulása nélkül sikerül megfogni az árakat. Ám most már valós lehetőség a recesszió és munkahelyek elvesztése.