Trump vámháborúja
2025. április elején az „America first” jegyében gyakorlatilag az egész világgal szemben száz éve nem látott, brutális „viszontvámokat” jelentett be Donald Trump. Az amerikai elnök lépése nyomán világszerte összeomlottak a tőzsdék, és durván megnőtt egy globális vámháború esélye. Cikksorozatunkban a Trump-vámok hatásait mutatjuk be.
Miért érzi úgy az ember, hogy most összeomlik mindaz, ami a második világháború után kialakult a nemzetközi rendben?
A világháború lezárásakor a Bretton Woods-i konferencia volt az, amely létrehozta az azt követő intézményrendszert, de az eredeti intézményekből ma már mindössze kettő él: a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank. Mindkettő Washingtonban működik, és viszonylag jelentős amerikai befolyás érvényesül bennük. Jóval jelentősebb, mint az 1995-ben létrehozott Kereskedelmi Világszervezetben, a WTO-ban, amelynek a szabályrendszerét Trump már az első elnöksége alatt elkezdte felülírni. Amit most siratunk, az nem feltétlenül a Bretton Woods-i időszak világgazdasága, sokkal inkább a nyolcvanas évek végétől, a kilencvenes évek elejétől kialakult világgazdaság. Innen, Magyarországról valószínűleg azért tűnik ez különösen hangsúlyosnak, mert a rendszerváltással mi ebbe kapcsolódtunk be, és a kelet-európai modernizáció nagyban támaszkodik ennek a kilencvenes években létrejött liberális vagy neoliberális gazdasági rendnek az elemeire. Kialakult a globális termelés, idejöttek a multinacionális vállalatok, ők adják a munkahelyeknek és az ipari termelésnek a nagy többségét a régióban. Tehát
a mi szemszögünkből sokkal inkább pozitívként értékelhető ez a folyamat, mint például az Egyesült Államokban vagy a fejlett Nyugaton.
De azért a Nyugat sem hanyatlott ettől, ugye?
Nyilván ott is nagyon sokan meggazdagodtak ezen időszak alatt, és nagyon sokan pozitív változásként élhették meg, például mint fogyasztók, mert ez a világgazdasági rend lehetővé teszi, hogy a multinacionális vállalatok a kiszervezett termeléssel, a globális értékláncoknak köszönhetően nagyon olcsón állítsák elő az árukat. Ugyanakkor ebben az időszakban a fejlett Nyugaton elég sok ipari munkahely eltűnt, mélyültek a jövedelmi egyenlőtlenségek. Nem véletlen, hogy ezekkel a szlogenekkel választásokat lehetett nyerni.
Branko Milanovic dobta be az elefántgörbe fogalmát 2013-ban. Fogta a világgazdaság teljes népességét, és megnézte, hogy a kilencvenes évek óta körülbelül hogyan változott a jövedelmi helyzetük, és azt vette észre, hogy egy elefántra hasonlító görbe jön ki.
